Nyomtatásban nem jelenik meg
Hol maradnak a tizedfizetésért ígért áldásaim?
Amikor fizetjük a tizedünket, Mennyei Atya gyakran „jelentős, ám alig észrevehető” áldásokat ad az azonnali csodák helyett.
Malakiás azt jövendölte, hogy amennyiben odaadjuk Istennek a tizedünket, Ő megnyitja az egek csatornáit, és bőséges áldásokat áraszt ki ránk (lásd Malakiás 3:10).
Ezzel az ígérettel együtt gyakran hallunk történeteket olyan csodálatos és azonnali áldásokról is, amelyeknek a kedvezményezettjei betartották a tizedfizetésre vonatkozó parancsolatot. De mi van akkor, ha mi nem kapunk hasonló áldásokat a kétségbeejtő fizikai szükség idején? Lehangoló tud lenni, ha nem látunk hasonló áldásokat bekövetkezni a saját életünkben. Még az is felmerülhet bennünk: Lehet, hogy én nem is vagyok áldott?
Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arra emlékeztet minket, hogy „az egek csatornái sokféleképpen nyílnak meg. Van, hogy fizikailag, de sokszor inkább lelkileg. Néhány módja alig észrevehető, és könnyű elsiklani felette. Bízzunk az Úr időzítésében: az áldások mindig eljönnek!”1
David A. Bednar eldernek, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának a tanításai szintén segíthetnek nekünk meglátni, hogy az áldások, amelyeket kapunk, számos olyan módon érkezhetnek, amelyekre talán nem is gondolunk. Ezt mondta: „[A] különböző áldások között, melyeket akkor kapunk, ha engedelmeskedünk e parancsolatnak [a tizedfizetés törvényének], vannak olyanok, melyek jelentősek, mégis alig észrevehetőek. Ezeket az áldásokat csak akkor ismerhetjük fel, ha lelkileg éberek és fogékonyak vagyunk (lásd 1 Korinthusbeliek 2:14).”2
A teljes tized fizetésével járó jelentős, ám alig észrevehető áldások keresése és felismerése segíthet megértenünk, hogy Isten ismer és megáld minket.
Jelentős, ám alig észrevehető áldások
Isten akarata nem mindig ugyanaz, mint a miénk (lásd Ésaiás 55:8–9). Emiatt előfordulhat, hogy Isten áldásai nem mindig úgy érkeznek, ahogy szeretnénk vagy várjuk. Bednar elder például felsorolt példákat olyan váratlan áldásokra, amelyek a tizedfizetésből fakadhatnak: „Néha lehet, hogy sikert kérünk Istentől, Ő pedig fizikai és szellemi teherbírást ad. Lehet, hogy jómódért könyörgünk, ehelyett jobb rálátást és nagyobb türelmet kapunk, vagy fejlődésért esedezünk, és Ő a kegyelem ajándékával áld meg. Amikor érdemes célokért küzdünk, Ő meggyőződést és önbizalmat ruházhat ránk. Amikor pedig azt kérjük, szüntesse meg fizikai, szellemi és lelki nehézségeinket, Ő lehet, hogy elszántságunkat és tűrőképességünket növeli majd.”3
Bednar elder arra is utalt, miszerint olykor „azt az áldást kapjuk, hogy fokozódik azon képességünk, hogy cselekedjünk és megváltoztassuk saját körülményeinket, ne pedig arra várjunk, hogy valaki vagy valami más változtasson rajtuk”4. Lásd például, miképpen érezte ezt egy argentin házaspár a saját életében a Why Do You Still Pay Tithing? [Miért fizeted a tizedet még mindig?] című történetben.
Isten időzítése
Megtanulhatunk bízni abban, hogy az áldások Isten idejében és módján érkeznek.
Michael John U. Teh elder a Hetvenektől azt mondta: „Amikor engedelmeskedünk a tizedfizetés törvényének, akkor… ne szabjunk határidőt az Úrnak. Néhányan hajlamosak elvárni, hogy az anyagi áldások egy bizonyos, a saját számításuk szerint megállapított időpontban érkezzenek. Így veszítik el a legtöbben az Ő ígéreteibe vetett bizalmukat. Kezdetben hithűek, de miután egy ideig nem teljesülnek az elvárásaik, többé már nem engedelmeskednek. Fel kell ismernünk, hogy minden dolog az Úr akarata és időbeosztása szerint történik, nem pedig a miénk szerint.”5
Annak a megértése, miszerint Isten időbeosztása eltér a miénktől, segíthet jobban felismernünk, hogy egy azonnali csodánk elmaradása még nem jelenti azt, hogy ne lennénk áldottak.
Isten bölcsessége
Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa ezt tanította: „Valaki azt mondta, hogy az élet az, ami akkor történik velünk, miközben más terveket készítünk. Azon dolgok miatt, melyek felett nincs irányításunk, nem tervezhetünk meg és nem vihetünk véghez mindent, amire vágyunk az életünkben. Sok olyan fontos dolog történik majd az életünkben, amit nem terveztünk, és nem mind lesz örömteli.”6
Halandó utazásunk során még azok is megtapasztalhatják a munkanélküliségből, a váratlan vészhelyzetekből, a pénzügyek helytelen kezeléséből vagy a nem emelkedő bérekből fakadó anyagi küszködést, akik engedelmeskednek a tized törvényének. Ha tudjuk, hogy Isten uralkodik, az segíthet fejlődnünk hitben és türelemben, miközben a tized jelentős és alig észrevehető áldásait keressük. Lehetséges, hogy e nehézségek némelyike valójában olyan áldás, amely segíteni fog nekünk, hogy a próbatétel során fejlődjünk.
Hugh B. Brown elder (1883–1975) a Tizenkét Apostol Kvórumából egyszer megosztott egy ilyen leckét, amelyet akkor tanult, amikor egy ribizlibokrot metszett a kanadai birtokán.
Az ingatlana takarítása és helyrehozatala közben egy ribizlibokorra akadt, mely már kétméteres volt, mégsem hozott gyümölcsöt, így könyörtelenül visszametszette, és csupán apró, könnycsepp alakú csonkokat hagyott hátra. A látvány olyannak tűnt, mintha a ribizlibokor sírna; Brown elder pedig azt gondolta, hogy hallja is, amint a bokor ezt mondja:
„Hogy tehetted ezt velem? Olyan csodásan nagyra nőttem…, most pedig visszavágsz engem? […] Azt hittem, hogy te vagy itt a kertész.”
Brown elder így válaszolt: „Tudod, kis ribizlibokrom, én vagyok itt a kertész, és tudom, hogy mivé akarom, hogy válj. Ha hagynálak olyan irányba nőni, amerre szeretnél, soha nem vinnéd semmire. Egy nap pedig, kis bokrom, amikor tele leszel gyümölccsel, azt fogod nekem mondani: »Köszönöm, kertészem, hogy eléggé szerettél ahhoz, hogy megmetssz…«”7
Amikor anyagi nehézségekkel küszködünk, és nem látjuk a tizedfizetés megígért áldásait, könnyes szemmel talán hasonlóképpen kérdezzük Istentől: „Hogy tehetted ezt velem? Mindent megteszek, amit kértél. És most visszavágtál engem.”
Ezekben az időkben szánhatunk egy kis időt annak az átgondolására, hogy vajon az általunk éppen megtapasztalt próbatételek nem fognak-e valójában hatalmas áldásokat eredményezni az utazás során levont tanulságokból fakadóan. Megtanulhatunk még teljesebb mértékben bízni a Kertészben és azokban az áldásokban, melyet Ő tartogat számunkra, ha közel maradunk Őhozzá.
Folyamatos remény és imák
Azok az alig észrevehető, de jelentős áldások, amelyeket Isten a tizedfizetésből fakadóan ad nekünk, segíthetnek felülemelkednünk a világ számos nehézségén. Szerető Mennyei Atyánk tökéletesen személyre szabja ezeket az áldásokat, hogy segítsen nekünk növekedni és hasonlóbbá válni Őhozzá. Amikor hitet gyakorlunk minden érkező áldás felismerésében és elfogadásában, láthatjuk Malakiás ígéretének a beteljesedését.
Amikor a pénzügyi küzdelmek kételyt és kétségbeesést eredményeznek, amikor könnyes szemmel megkérdőjelezzük, hogy áldottak vagyunk-e, akkor se adjuk fel a reményt! Ehelyett imádkozhatunk, hogy meglássuk azokat az alig észrevehető és jelentős áldásokat, amelyeket az Úr ránk ruházott, és hitünk legyen Mennyei Atyánk ránk vonatkozó tervében.
Andersen elder így tette bizonyságát: „Megígérem nektek, hogy ha bíztok az Úrban, a menny áldásai jönni fognak.”8