4 tantétel, amelyet abból tanulhatunk, ahogy az Elnöklő Püspökség működik. Liahóna, 2024. febr.
4 tantétel, amelyet abból tanulhatunk, ahogy az Elnöklő Püspökség működik.
Az Elnöklő Püspökség lelki tantételeket követ, miközben az egyház világi ügyeit felügyeli.
1831-ben, egy évvel Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza megszervezése után, Edward Partridge elhívást kapott arra, hogy ő legyen az első püspök. Két elsődleges feladatkört kapott: az egyház világi ügyeinek az intézését, valamint a szükséget látókkal való törődést. (Lásd Tan és szövetségek 42.)
Az elnöklő püspök, Gérald Caussé szerint e feladatkörök ma is érvényben vannak. „Az egyház időközben növekedett, de mi továbbra is ugyanezt tesszük: intézzük a világi ügyeket, és törődünk a szükséget látókkal.”
Az Elnöklő Püspökség az Első Elnökség irányítása alatt az egész egyház számára tesz eleget ezeknek a kötelességeknek, míg a püspökök a saját egyházközségükben tesznek eleget ezeknek a kötelességeknek, fejtette ki Caussé püspök.
A püspök hangolja össze a szabadítás és felmagasztosulás munkáját, ideértve a rászorulókkal való törődést is. Ezenkívül felügyeli a feljegyzéseket, a pénzügyeket, valamint a gyülekezeti ház használatát.1
Annak a munkának a jelentős részét, melyet a szükséget látók megtalálása és a velük való törődés jelent, a püspök a Segítőegylet és az elderek kvóruma elnökségeinek delegálja.2 Ez a felelősség emellett az egyház minden tagjára vonatkozik, miközben szolgálattételt nyújtanak egymásnak.3
Az Elnöklő Püspökségnek az egyház világi ügyeivel – vagyis a fizikai vonatkozásaival – kapcsolatos felelőssége magában foglalja a tizedfizetések és a böjti felajánlások kezelését, az emberbaráti segítségnyújtást, a jólléti és önellátási programokat, a gyülekezeti házak és templomok építését és karbantartását, valamint evangéliumi forrásanyagok, például szentírások és himnuszoskönyvek előállítását és terjesztését.
„Minden az Úr tulajdona, nem a mi tulajdonunk. Így hát az Ő módján kezeljük ezeket a forrásokat” – vázolta Caussé püspök.
Az Elnöklő Püspökség tagjai megosztottak néhányat a testület munkáját irányító számos tantétel közül, valamint arról, ahogy ezek a tantételek miként vonatkozhatnak az egyházközségek és cövekek tagjaira is.
Isten számára minden dolog lelki
Az Úr kijelentette: „[S]zámomra minden dolog lelki, és soha nem adtam nektek olyan törvényt, amely időleges lett volna; sem bármely embernek, sem az emberek gyermekeinek; sem Ádámnak, a ti atyátoknak, akit én teremtettem” (Tan és szövetségek 29:34).
Ez a tantétel egyike mindazon dolgoknak, amelyeket W. Christopher Waddell püspök, első tanácsos, az Elnöklő Püspökségben végzett szolgálata során megtanult. „Bár az egyház világi ügyeiért és az út előkészítéséért viselünk felelősséget, a szentírás arra mutat rá, hogy minden dolog lelki az Úr számára – Ő soha nem adott tisztán világi parancsolatot. Minden dolog lelki. Magam is ezt látom. Ahhoz, hogy megtegyünk, amit az Úr szeretne, Őrá kell hagyatkoznunk” – fogalmazott Waddell püspök.
Ugyanez vonatkozik az egyház minden tagjára, miközben tudatosan igyekszünk felmagasztalni az elhívásainkat – legyünk akár szolgálattevő fivérek vagy nővérek, vasárnapi iskolai tanítók, bölcsődei vezetők vagy egyházközségi épületfelelősök.
L. Todd Budge püspök, az Elnöklő Püspökség második tanácsosa ezt mondta: „Amire a saját életemben rájöttem, az az, hogy imádkozhatok a világi dolgaimért is. Imádkozhatok a pénzügyeimről. Imádkozhatok arról, hogy ezt a házat vegyem-e meg vagy a másikat, vagy hogy ebbe fektessek-e vagy másba. Nemcsak az életünk lelki részébe kell bevonnunk az Urat, hanem a világi dolgainkba is, mert mindezen dolgok hozzájárulnak ahhoz a képességünkhöz, hogy szeressünk és szolgáljunk másokat.”
Az Elnöklő Püspökség – Gerald Caussé püspök (középen), W. Chistopher Waddell püspök, első tanácsos (jobbra), és L. Todd Budge püspök, második tanácsos (balra) – meglátogatja a püspökök tárházát Salt Lake Cityben, a Jólléti téren. Ez egyike a világszerte működő 124 püspöki tárháznak, amelyek élelemmel látják el a rászorulókat
Fényképezte: Laura Seitz. A Church News jóvoltából
Együtt munkálkodva
Amikor Budge püspök 2020 októberében elhívást kapott az Elnöklő Püspökségbe, azt feltételezte, hogy lesznek bizonyos önálló feladatai, és nem gondolta volna, hogy a püspökség ilyen szorosan működik majd együtt. Elmondta, hogy mindig érzi az Úr útmutatását, amikor együtt munkálkodnak, gyakran együtt imádkozva, együtt járva a templomba, és közösen tanácskozva.
„Amikor megérkeztem a püspökségbe, először azt gondoltam, hogy a világot három részre osztjuk, vagy ilyesmi, és a vállalt feladatokat felosztjuk magunk között – mesélte Budge püspök. – De nálunk ez nem így működik. Püspökségként mindent együtt, egységesen teszünk. Azt is megtanultam, hogy hatalmas erő van a tanácsokban. Hatalmas erő van abban az egységben, amely akkor adatik meg, amikor közös célkitűzéssel és közös szándékkal működünk együtt.”
Amikor az egyház központjában különböző végrehajtótanácsok és bizottságok munkájában vesznek részt, és amikor püspökségként közösen tanácskoznak, mindegyikük egyedi tehetségekkel, háttérrel és élettapasztalatokkal járul hozzá ehhez – éppen úgy, ahogy bármely elnökség teszi egy egyházközségben vagy cövekben.
„Nem arról van szó, hogy számtanilag összeadjuk egy meg egy meg egy ember képességét, hanem egységben dolgozunk együtt. És azáltal, hogy egységben dolgozunk együtt, többet érünk el a három rész összeadásánál” – mondta Budge püspök.
Miután 2013-ban egy tájfun sújtott le a Fülöp-szigetekre, az egyháztagok nemcsak a takarításban segítettek, hanem az újjáépítésben is, ami hasznos készségeket tanított nekik
Az önellátás növelése
Egy évvel azután, hogy 2013-ban a Hajjen tájfun – az egyik valaha feljegyzett legerősebb trópusi ciklon – hatalmas rombolást végzett a Fülöp-szigeteken, Caussé püspök ellátogatott Tacloban városába. Az egyház a vihar után építőanyagot biztosított, ezzel segítve a helybélieknek újjáépíteni az otthonukat. Az újjáépítés során sokan sajátítottak el olyan készségeket, mint az ácsmunka, a vízvezeték-szerelés, illetve az építési munkálatok megszervezése.
Az akkori Elnöklő Püspökség újonnan elhívott tanácsosaként Caussé püspök ellátogatott egy taclobani szakmunkásképzőbe, ahol személyesen látta az egyház segítségnyújtásának a hatását. Így idézte fel az akkori tapasztalatait: „Egyháztagok százai – szó szerint százai – folytattak szakmai tanulmányokat, hogy olyan készségekre tegyenek szert, amelyekkel állást találhatnak vagy felfuttathatják a saját vállalkozásukat.”
A 2021. októberi általános konferencián Russell M. Nelson elnök bejelentette, hogy templom fog épülni Taclobanban.4 „Gondoljunk csak bele, mi minden történt az elmúlt néhány évben, illetve miként segített az egyház jólléti rendszere és a jólléti tantételek az embereknek felkészülni arra, hogy templom épüljön” – hangsúlyozta Caussé püspök.
Hozzátette azt is, hogy mindegyik emberbaráti projektnek, amelyben az egyház részt vesz, önellátással összefüggő célja is van. „Számunkra az önellátás a szabadítás egyik tantétele. Ez egy lelki tantétel. Minden alkalommal feltesszük a kérdést: Hogyan segítünk ezzel az embereknek abban, hogy segítsenek önmagukon?”
Ehhez hasonlóan zajlik az is, amikor az egyházközségi és cöveki vezetők felkutatják és gondoskodnak azokról, akiknek ellátatlan fizikai és érzelmi szükségletei vannak: ilyenkor arra törekednek, hogy segítsenek az egyháztagoknak az önellátásuk megerősítésében. Ennek az egyik módja az, hogy meghívják őket az egyház egyik önellátási csoportjában való részvételre. Ezek a csoportok lelki tantételeket és gyakorlati készségeket tanítanak. A csoportok öt terület valamelyikére összpontosítanak. Ezek a munkavállalás, a tanulmányok, a személyes pénzügyek, az érzelmi ellenállóképesség, valamint egy vállalkozás elindítása és bővítése.5
E csoportok segítségével az egyháztagok ma már világszerte alkalmazzák a tanbéli tantételeket és az Úrba vetett hitet arra, hogy segítsenek maguknak és másoknak lelkileg és fizikailag önellátóbbá válni. Fokozottabb reményre, békességre és fejlődésre leltek.6
Középpontban az emberek
Amint azt Caussé püspök kiemelte, az egyház az emberekről szól. „Mindig alázattal töltenek el azok a hithű egyháztagok, akikkel minden országban, minden földrészen találkozunk. Az egyház nagyon is az emberekről szól.”
Isten munkája és dicsősége az, hogy „véghez vigye az ember halhatatlanságát és örök életét” (vö. Mózes 1:39), és Ő azt szeretné, ha minden gyermeke azt választaná, hogy visszatér Őhozzá. Jézus Krisztus azért alapította meg az egyházát, hogy képessé tegye erre az egyéneket és a családokat.7
„Az evangélium valójában az emberek életén keresztül nyilvánul meg – mondta Caussé püspök. – Amikor valaki megkeresztelkedik. Amikor egy fiatal férfi megkapja a papságot, vagy egy fiatal nő első alkalommal megy a templomba, és megkeresztelkedik az egyik őséért. Amikor minden vasárnap összegyűlnek családok, összegyűlnek gyülekezetek, és vesznek az úrvacsorából.
Végső soron az élet egyszerű dolgairól szól – arról, hogy miért vagyunk itt és hová tartunk, és hogyan térhetünk vissza Mennyei Atyánkhoz, és nyerhetjük el Jézus Krisztus engesztelésének minden áldását. Hálás vagyok az evangélium egyszerűségéért. Tanúsítom, hogy igaz.”