Békesség váltotta fel a fájdalmunkat. Liahóna, 2024. febr.
Utolsó napi szentek történetei
Békesség váltotta fel a fájdalmunkat
Nem álltam készen arra, hogy elveszítsem édesapámat, de Isten terve békességet adott nekem.
Illusztrálta: Ellen Marello
Úgy tűnt, édesapám számára semmi sem lehetetlen. Annak ellenére, hogy eltörte a lábát, mankóval járva is felépítette a családunk emeletes betonházát. A törött lába még a papsági feladatai ellátásában és mások szolgálatában sem tudta megakadályozni.
Amikor Russell M. Nelson elnök 2020-ban bejelentette, hogy az úrvacsorai gyűlések otthon lesznek megtartva, édesapám, aki mindenben tisztességes volt, szeretettel telve az Úr iránt, vasárnaponként a törött lábával is letérdelt a betonpadlóra, hogy megáldja az úrvacsorát. Azt mondta, hogy fontos letérdelni, ezzel tanúsítva tiszteletet e szent szertartás iránt.
Szeretett édesapám, a hősöm, 2020. május 18-án meghalt a Covid19 következtében. A halála olyan hirtelen jött, hogy teljesen felkészületlenül ért minket. Még csak 61 éves volt! Megtanultam, hogy amiképpen Isten is tiszteletben tartja az önrendelkezést, nekünk is tiszteletben kell tartanunk Isten időzítését. Ezért vagyok hálás az ígéretéért, melyet Alma próféta tanított, és amely szerint „minden ember lelke, amint elhagyja ezt a halandó testet, igen, minden ember lelke, legyen az jó vagy gonosz, hazavitetik ahhoz az Istenhez, aki életet adott neki” (Alma 40:11). Minden férfi és minden nő lelke.
Édesapám temetése visszafogott és szent volt. Tizenketten voltunk jelen, és vidám himnuszokat énekelve adtunk hálát Istennek édesapám halandó életéért. Amikor belekezdtünk a Napfény van ma az én szívemben1 éneklésébe, a mellettünk lévő család tagjai, akik korábban a saját veszteségüket siratták, elcsendesedtek. Meglepettnek tűntek, hogy nem omlottunk össze a veszteségünk nyomán, de mi megtapasztaltuk az abból fakadó békességet, hogy tudjuk: létezik egy terv számunkra. Úgy hiszem, ők is érezték azt a békességet, amelyet Jézus ad.
Nem könnyű az élet édesapám nélkül, de Krisztusban békesség van. Édesapámmal nagyon közel álltunk egymáshoz, de most még közelebb érzem őt magamhoz, mint valaha. Az örökkévalóságra hozzá és édesanyámhoz vagyok pecsételve, és tudom, hogy édesapám él. Szörnyen hiányzik, de most már két édesapám van a fátyol túloldalán: Mennyei Atyám és a földi apám. Tudom, hogy addig is, amíg újra találkozunk, Mennyei Atya vezetni fog engem.