A tizedfizetés a hitünk kifejezése. Liahóna, 2024. febr.
A tizedfizetés a hitünk kifejezése
Letaglózott, amikor nem tudtam megújítani a templomi ajánlásomat, ám a hitem, mely által újra elkezdtem a tizedfizetés törvénye szerint élni, hatalmas áldásokat és békességet hozott.
A Datiles család szeret bowlingozni. Amikor a gyermekei még kicsik voltak, Datiles fivérnek a vállalkozása bedőlése után nehezen ment a tizedfizetés. Feleségével azt a célt tűzték ki, hogy teljestized-fizetők lesznek
Fénykép a szerző jóvoltából
Évekkel ezelőtt, amikor a gyermekeim még kicsik voltak, leültem a papsági vezetőmmel, hogy megújíttassam a templomi ajánlásomat. Amikor azonban megkérdezte, hogy teljestized-fizető vagyok-e, be kellett vallanom, hogy nem. Szerettem volna az lenni, de nehezemre esett tizedet fizetni azóta, hogy korábban hoztam egy rossz döntést, és bedőlt a vállalkozásom.
Miután meghallgatta a küszködéseimet, és a pénzügyi szükségleteim felől érdeklődött, kedvesen és együttérzően emlékeztetett arra, milyen fontos az Úrba vetni a hitemet és teljestized-fizetőnek lenni. Majd közösen átnéztük, mit ír a Malakiás 3:10: „[E]zzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”
Aztán ezt mondta nekem: „Tisztában vagyok vele, hogy fájdalmas számodra, hogy most nem lesz megújítva a templomi ajánlásod. Viszont az öröm, amit majd érzel, és a kapott áldások sokkal nagyobbak lesznek, miután becsülettel fizeted a tizededet. Három-hat hónap múlva újra leülhetünk a templomi ajánlás megújítására.”
Az interjú után a feleségemmel beszélgettünk és imádkoztunk erről. Biztosak voltunk abban, hogy Mennyei Atya tudja, mennyire szeretnénk visszatérni a templomba, hogy szent szertartásokban vegyünk részt. Nagyon fontos számunkra, hogy eljárjunk a templomba. Az Úr házában nemcsak eltávozott szeretteinknek nyújthatunk segítséget, hanem hatalmas örömet, békességet és nyugalmat is megtapasztalunk. Ezek mind felbecsülhetetlen értékű áldások, amelyeket a templomi szövetségek megkötése és megtartása, valamint a szertartások ottani végzése révén kaphatunk. Arra jutottunk, hogy a tized kevésbé szól a pénzről, mint inkább arról, hogy Mennyei Atyába és Jézus Krisztusba vessük a hitünket. Azt a célt tűztük ki, hogy teljestized-fizetők leszünk, és visszatérünk a templomba.
Ezeket a célokat szem előtt tartva késztetést éreztünk arra, hogy eladjuk az autónkat. Ez volt az egyetlen eszközünk ahhoz, hogy kényelmesen szállítsuk a családunkat, de hittünk abban, hogy az Úr meg fog áldani minket, ha meghozzuk ezt az áldozatot. Tudtuk, hogy nehéz lesz dzsipnibe szállva ingázni úgy, hogy én a három kislányunkat viszem, a feleségem pedig a csomagjainkat, de tudtuk, hogy ez a helyes döntés a céljaink eléréséhez. Elkezdtük teljes mértékben fizetni a tizedünket.
Három hónap elteltével ismét leült velem a papsági vezetőm egy újabb interjúra. Megkérdezte a tizedről való bizonyságomat, én pedig azt mondhattam neki, hogy teljestized-fizető vagyok.
A feleségemmel végre megújítottuk a templomi ajánlásunkat, és azonnal visszamentünk a templomba. Elértük a célunkat: visszatértünk a templomba, hogy szövetségeket kössünk, és szertartásokban részesüljünk az őseinkért. A menny ablakai kezdtek megnyílni. Elkezdtek áradni az áldások. Leírhatatlan az a boldogság és belső békesség, melyet éreztem.
Továbbra is dzsipnivel jártunk munkába, és időnként elszalasztottuk a megállót, mert menet közben olykor elaludtunk, de az abból fakadó öröm, hogy teljestized-fizetők vagyunk és a templomban hódolhatunk, felülmúlt minden fizikai nehézséget.
Az áldások nem maradtak abba. Fél évvel később előléptettek, és ezzel nemcsak magasabb fizetés járt, hanem céges autó is. Így hát fél év után az Úr új kocsit adott nekünk – a családunknak ismét volt autója, ráadásul kényelmesebb annál, mint amelyet eladtunk.
Az Úr betartotta a nekem tett ígéreteit, és azzal, hogy betartottam a parancsolatait, én is betartom az Őneki tett ígéreteimet.
A szerző a Fülöp-szigeteken, Lagunában él.