Attól tartasz, Isten nem ismer téged? Dehogynem!

Írta: Viola Tähtisalmi

Történt valami, ami az egész életemre hatással volt, és megtanította nekem, hogy Mennyei Atya mindig tud rólunk.

Kép

illusztráció egy fiatal lányról, aki az édesanyja köré fonja a karját

Nemrégiben tértem vissza a missziómból, és azóta bizonytalan vagyok abban, hogy mi legyen a következő cél az életemben. Néha eltűnődöm, vajon Mennyei Atya valóban tud-e rólam: a körülményeimről és a bizonytalanságról, amelyet érzek.

De aztán eszembe jut, hogy igen. Ő jól tudja, hogy min megyek keresztül.

Azt kérdezed, hogy honnan tudom ezt?

Először is, mert az egyházi vezetőink folyamatosan biztosítanak bennünket ezekről az igazságokról. Russell M. Nelson elnök például nemrég ezt mondta: „Biztosítalak titeket arról, hogy Mennyei Atyánk és az Ő szeretett Fia, Jézus Krisztus, szeretnek benneteket. Bensőségesen ismerik a körülményeiteket, a jóságotokat, a szükségleteiteket és a segítséget kérő imáitokat.”¹

Másodszor pedig azért hiszem, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus ismernek engem, mert sok olyan élményben volt már részem az életben, amikor segítettek nekem és megmutatták nekem a szeretetüket.

Ezek közül is leggyakrabban az örökbefogadásom jut eszembe.

Csodák

Hároméves koromban egy árvaházban éltem Kambodzsában. Súlyos tüdőgyulladásom lett, és az árvaháznak nem telt a kezelésemre.

Ezzel egy időben a leendő anyám Finnországból Kambodzsába érkezett egy munkával kapcsolatos látogatásra. Ott egy olyan lelki élményben volt része, amely arra vezette, hogy pont az én árvaházamba látogasson el.

Amikor találkoztunk, azonnal lelki kapcsolatot érzett velem.

Elvitt kórházba, és kifizette az egészségügyi kiadásaimat. Úgy érezte, azért lett Kambodzsába vezérelve, hogy segítsen nekem meggyógyulni – és ennyi. Aztán az egyik este, amikor telefonon beszéltek, az édesapja azt mondta neki: „Lehet, hogy ennek a kislánynak az életed részének kell maradnia.”

Ő pedig imádkozott, és érezte a saját lelki megerősítését azzal kapcsolatban, hogy a lánya legyek. Így hát nekiállt az örökbefogadás folyamatának, és velem tért haza Finnországba.

Ha bármikor bizonytalannak érzem magam abban, hogy Mennyei Atya tud-e rólam, olyankor az egyedi eredetemről és az ahhoz kapcsolódó csodákról való elgondolkodás mindig erre az igazságra emlékeztet: Ő bensőségesen tudatában van és részese az életemnek.

Az emlékezés ereje

E tapasztalat felidézése hajtóerőt jelentett számomra olyan alkalmakkor, amikor küszködtem a londoni misszióm során. Amikor lehetőséget kaptam arra, hogy néhány héttel meghosszabbítsam a missziómat, én már csak haza akartam menni.

Viszont emlékeztem arra, hogy Mennyei Atya azért adott nekem csodákat, hogy eszköz lehessek a kezében. Ez a tudás erőt adott nekem abban a hozzátoldott pár hétben a szolgálathoz és ahhoz, hogy megosszam másokkal Mennyei Atya és Jézus Krisztus szeretetét.

Tudom, hogy a nehéz körülmények között lévő emberek közül talán nem mindenki tapasztal meg az enyémhez hasonló élményeket. De azt is tudom, hogy Mennyei Atya egyikünkről sem feledkezett meg. Amikor Őfeléje fordulunk, mindig megadja nekünk a szükséges erőt és útmutatást.

Ismer minket

Amiket kiskoromban átéltem, bizonyosságot adnak nekem arról, hogy bár Mennyei Atyának sok milliárd gyermeke van, számontartott közöttük engem is – egy kicsinyke, látszólag elfeledett árvaházi gyermeket –, és megadta valakinek azt a sugalmazást, amely összekapcsolt engem az evangéliummal és a családommal.

És ismer téged is.

Amikor bűntudatot érzek a hibáim miatt, amikor úgy éreztem, meghaladja az erőmet a missziós szolgálatom, és amikor jelenleg azon igyekszem, hogy eldöntsem, mit tanuljak az egyetemen, megnyugtató az a tudás, hogy Mennyei Atyám és a Szabadítóm velem van.

Amint azt Susan H. Porter elnök, az Elemi általános elnöke nemrég tanította: „Isten szeretete nem az életünk körülményeiben rejlik, hanem az Ő jelenlétében az életünkben. Tudunk az Ő szeretetéről, amikor a sajátunkat meghaladó erőt kapunk, és amikor az Ő Lelke békességet, vigaszt és útmutatást hoz. […] Imádkozhatunk, hogy a szemünk felnyíljon, hogy lássuk az Ő kezét az életünkben és lássuk az Ő szeretetét az alkotásai gyönyörű voltában.”²

Tanúsítom, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus képesek megadni nekünk azt a hatalmat és szeretetet, melyre szükségünk van ahhoz, hogy megtegyük mindazt, amit kérnek tőlünk. Arra kérlek, hogy te is készségesen törekedj ennek az igazságnak a megismerésére, és megígérhetem, hogy Ők oly módokon fognak emlékeztetni téged a szeretetükre, ahogy arra neked a leginkább szükséged van.