Az evangélium szerinti élet maradandó öröme. Liahóna, 2024. febr.
Az evangélium szerinti élet maradandó öröme
A tartós öröm abból fakad, ha kitartunk Jézus Krisztus evangéliumában, és segítünk másoknak is ugyanezt tenni.
The Garden of Eden [Az Éden kertje]. Készítette: Grant Romney Clawson; Leaving the Garden of Eden [Az Éden kertjét elhagyva]. Készítette: Joseph Brickey
Életünk céljának az egyik velős megfogalmazása Lehi prófétai tanításaiban található, melyek az emberi élet földi kezdetéről szólnak. Az Éden kertjében Ádám és Éva az ártatlanság állapotában élt. Ebben az állapotban maradva nem rendelkeztek volna örömmel, mert nem ismerték volna a nyomorúságot, és nem cselekedtek volna jót, mert nem ismerték volna a bűnt (lásd 2 Nefi 2:23). Így hát, amint azt Lehi kifejtette, „Ádám elbukott, hogy lehessenek emberek; és az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen” (2 Nefi 2:25; lásd még Mózes 5:10–11).
Miközben felnövekszünk egy bukott világban, abból tanuljuk meg a különbséget a jó és a gonosz között, amit tanítanak nekünk és amit megtapasztalunk. Megízleljük a keserűt, hogy értékelni tudjuk a jót (lásd Mózes 6:55). Az öröm akkor érkezik, amikor elutasítjuk a keserűt, és helyette egyre inkább megbecsüljük a jót és szilárdan kapaszkodunk abba.
Örömre lelni
Az irántunk való tökéletes szeretete miatt Mennyei Atyánk készségesen osztja meg velünk az Ő tökéletes örömét, most és az örökkévalóságban is. Ez ösztönözte Őt a kezdetektől fogva mindenben, beleértve a dicsőséges boldogságtervét, valamint Egyszülött Fiának a megváltásunkért hozott áldozatát is.
Isten nem próbál örömet vagy boldogságot ránk erőltetni, de megtanítja nekünk, hogyan találjunk rá. Azt is elmondja nekünk, hogy hol nem lehet örömre lelni: „a gonoszság sohasem volt boldogság” (Alma 41:10). Mennyei Atyánk a parancsolatai által nyilatkoztatja ki nekünk az örömhöz vezető ösvényt.
Russell M. Nelson elnök így jellemezte ezt:
„[A] nagy igazság ez: bár a világ azt bizonygatja, hogy a hatalom, a javak, a népszerűség és a testi élvezetek boldogságot eredményeznek, ez nem így van! Nem is tudnak! Nem hoznak létre mást, csupán az üres pótlékát azok »áldott és boldog« állapotának, »akik betartják Isten parancsolatait« [Móziás 2:41].
Az igazság az, hogy sokkal kimerítőbb ott keresni a boldogságot, ahol soha nem találhattok rá! Ha azonban Jézus Krisztussal fogjátok magatokat közös igába, és elvégzitek a világ legyőzéséhez szükséges lelki munkát, akkor Ő – és csakis Ő – rendelkezik azzal a hatalommal, hogy felemeljen benneteket e világ vonzása fölé.”1
Így hát maradandó örömre Isten parancsolatainak a betartásában lelünk, Isten parancsolatai pedig Jézus Krisztus evangéliumában találhatók. Azonban a döntés a miénk. Még ha gyengeségünkből adódóan egy időre kudarcot is vallunk a parancsolatok betartásában, akkor is mindig megfordulhatunk, elutasíthatjuk a keserűt, és ismét megcélozhatjuk a jót. Isten szeretete nem menti fel a bűnt – ezzel az irgalom megrabolná az igazságosságot –, de Jézus Krisztus az engesztelése által felkínálja a bűntől való megváltást:
„[Amulek azt mondta], hogy az Úr biztosan el fog jönni, hogy megváltsa a népét, de nem azért jön el, hogy a bűneikben váltsa meg őket, hanem azért, hogy a bűneiktől váltsa meg őket.
És az Atya hatalmat adott neki, hogy megváltsa őket a bűneiktől, a bűnbánat folytán; elküldte tehát az angyalait, hogy hirdessék azon bűnbánat feltételeinek híreit, mely elvezet a Megváltó hatalmához, lelkük szabadítására” (Hélamán 5:10–11; kiemelések hozzáadva).
Jézus ezt mondta:
„Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék” (János 15:10–11).
Lehi is ezt érezte abban az álmában, amikor megízlelte az élet fájának a gyümölcsét, mely Isten szeretetét jelképezi. Ezt mondta: „És ahogy annak gyümölcséből vettem, az lelkemet rendkívül nagy örömmel töltötte el” (1 Nefi 8:12; lásd még 11:21–23).
Lehi egy második módját is kinyilatkoztatta annak, ahogyan örömet hozhatunk az életünkbe, amikor azt mondta: „…kezdtem tehát azt kívánni, hogy a családom is vegyen belőle” (1 Nefi 8:12).
Háttér: Tree of Life [Életfa], részlet. Készítette: Uota Kazuto
Segíteni másoknak, hogy örömre leljenek
Benjámin király népéhez hasonlóan minket is „öröm tölt el”, amikor elnyerjük bűneink bocsánatát, és megtapasztaljuk a „békét a lelkiismeretünkben” (vö. Móziás 4:3). Újra érezzük ezt akkor, amikor kifelé tekintünk, és arra törekszünk, hogy segítsünk a családtagjainknak és másoknak is elnyerni ugyanezt az örömet és békességet.
Fiatal férfiként Alma csupa olyan dologban törekedett boldogságra, ami ellentétes Jézus Krisztus evangéliumával. Miután egy angyal megfeddte, hosszú utat tett meg a keserűtől a jóig a bűnbánat által – „majdnem a halálig” (Móziás 27:28) – és a Szabadító bőséges kegyelme által. Évekkel később Alma lelkendezve mesélte fiának, Hélamánnak:
„És ó, mily örömet éreztem, és mily csodálatos fényt láttam; igen, lelkemet olyan rendkívüli öröm töltötte el, amilyen a fájdalmam volt. […]
Igen, és attól az időtől kezdve egészen mostanáig szüntelenül azon munkálkodtam, hogy bűnbánatra vezethessek lelkeket, hogy odavihessem őket azon rendkívüli öröm megízlelésére, melyet én is megízleltem…
Igen, és most, íme, ó, fiam, az Úr rendkívül nagy örömet ad nekem munkálkodásaim gyümölcsében;
Mert az ige miatt [értsd: Jézus Krisztus evangéliuma miatt], melyből adott nekem, íme, sokan születtek Istentől, és megízlelték azt, amit én is megízleltem” (Alma 36:20, 24–26).
Egy másik alkalommal Alma így tett bizonyságot:
„[E]z az én örvendezésem, hogy talán eszköz lehetek Isten kezében, hogy néhány lélek eljusson a bűnbánathoz; és ez az én örömöm.
És íme, amikor látom, hogy testvéreim közül sokan igazán töredelmesek, és az Úrhoz, Istenükhöz jönnek, akkor öröm tölti el a lelkemet” (Alma 29:9–10).
Alma ezután azt a túláradó örömet hirdette, melyet akkor érzett, amikor másoknak is sikerült lelkeket hozniuk Krisztushoz:
„De nemcsak a saját eredményemnek örülök, hanem még teljesebb az örömöm testvéreim [értsd: Móziás fiai] sikere miatt, akik Nefi földjére mentek fel.
Íme, ők rendkívül sokat munkálkodtak, és sok gyümölcsöt hoztak; és mily nagy lesz az ő jutalmuk!
Mármost, amikor ezeknek a testvéreimnek eredményeire gondolok, elragadtatik a lelkem, méghozzá annyira, hogy olyan, mintha elválna a testemtől, oly nagy az én örömöm” (Alma 29:14–16).
Ugyanerre az örömre lelhetünk rá mi is, amikor „Krisztus tiszta szeretet[ével]” (Moróni 7:47; lásd még 48. vers) szeretünk másokat, megosztjuk velük a visszaállított igazságot, és meghívjuk őket, hogy gyűljenek egybe a szövetséges néppel.
O My Father [Atyám!]. Készítette: Simon Dewey
Öröm a megpróbáltatások közepette
Nem szabad félnünk attól, hogy a halandóságban elkerülhetetlenül utunkba kerülő próbatételek és kihívások meg fogják gátolni vagy le fogják rombolni az örömünket. Alma azok közé tartozott, akiknek nagyon sokba került a másokért végzett önzetlen szolgálat. Elszenvedett fogságot, hosszú időkön át tartó éhséget és szomjúságot, ütlegeket, életveszélyes fenyegetéseket, valamint ismétlődő gúnyolódást és elutasítást. Mindezek mégis „feloldódtak Krisztus örömében” (Alma 31:38). Talán éppen a szenvedése miatt is, Alma ezt követő öröme még nagyobb volt.
Nelson elnök arra emlékeztetett minket, hogy milyen szerepet játszott az öröm a Szabadító szenvedésében – „aki az előtte levő örömért keresztet szenvedett” (vö. Zsidók 12:2).
„Gondoljatok csak bele! Ahhoz, hogy kibírja a földön eddig bárki által valaha is átélt legkínzóbb fájdalmat, a Szabadítónk az örömre összpontosított.
De mi is volt az Őelé tárt öröm? Bizonyosan beletartozott a mi megtisztításunk, meggyógyításunk és megerősítésünk feletti öröm; a bűnbánatot tartók bűneiért való fizetség miatt érzett öröm; valamint annak öröme, hogy lehetővé tette számomra és számotokra a hazatérést – tisztán és érdemesen –, hogy a mennyei szüleinkkel és a családtagjainkkal élhessünk.
Amikor erre az örömre összpontosítunk, melyben nekünk vagy a szeretteinknek lesz része, mi mindent tudunk legyőzni, ami jelenleg annyira lesújtónak, fájdalmasnak, ijesztőnek, igazságtalannak vagy egyszerűen csak lehetetlennek tűnik?”2
A tartós öröm abból fakad, ha kitartunk Jézus Krisztus evangéliumában, és segítünk másoknak is ugyanezt tenni. Tartós öröm akkor érkezik, amikor megmaradunk Isten szeretetében, engedelmeskedünk a parancsolatainak, és részesülünk a Szabadító kegyelmében. Az evangélium ösvényén öröm az utazás és öröm a megérkezés is. Jézus Krisztus evangéliuma a mindennapos öröm ösvénye.