Megőrizni a kapcsolatunkat Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal

Írta: Tracy Y. Browning

második tanácsos az Elemi Általános Elnökségében

Munkálkodhatunk a Velük való kapcsolatunk megőrzésén, hogy erősen álljunk ebben a világban.

Amint nemrégiben a szentírásokat olvastam, rábukkantam a megőrizni szóra, és az korábban nem tapasztalt gondolatokat ébresztett bennem. Egy kis mag lett elültetve az elmémbe. Emiatt aztán úgy éreztem, hogy mindenhol ez a szó jön szembe.

Éreztem, amint a Lélek arra kér, hogy gondolkodjak el három kérdésen:

Mit jelent megőrizni valamit?
Mit próbálok én megőrizni az életemben?
Milyen látható lépéseket teszek e megőrzés irányába?

Amint arra számítani lehetett, az első kérdéssel az értelmező szótár megőriz szócikkéhez fordultam. Nagyon tetszett az ott talált megfogalmazás. Segített magam elé képzelni a megőrzés célját. Megtudtam, hogy a megőrzés egyebek közt a következőket jelenti:

Biztonságban tartani sérüléssel vagy ártalommal szemben
Megóvni, megtartani az életét vagy épségét
Óvni, biztonságba helyezni, védelmezni, oltalmazni, vigyázni rá és menedéket nyújtani

Végső soron ez a gyakorlat világosan kiemelt néhány dolgot számomra:

Az arra irányuló vágyunk, hogy megőrizzünk valamit, jelzi az értékét az életünkben.
Azért szeretnénk megőrizni ezeket a becses dolgokat, mert tudjuk, hogy ki vannak téve sérülésnek, romlásnak, elmállásnak vagy akár a teljes pusztulásnak is.
Nem elég csupán kívánni valaminek a megőrzését. Látható lépéseket kell tennünk azért, hogy megóvjuk az általunk értékesnek tartott dolgokat és megelőzzünk bármiféle károsodást, romlást.

Ezt megértve képes voltam felismerni, mit próbál elmondani nekem az Úr Lelke. Azt akarta, hogy mindenekelőtt felmérjem, hogyan őrizhetem meg a Mennyei Atyába és az Ő Fiába, Jézus Krisztusba vetett hitemet, valamint a Velük való kapcsolatomat.

Ez volt az az egy kérdés, amely azt követelte meg tőlem, hogy a megőrzésről tanultakat a Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal való kapcsolatomra, valamint a Velük kötött szövetségekre alkalmazzam. Ez vezetett el ahhoz, hogy megállapítsam, vajon fő helyre tettem-e Őket a személyes értékeim között, lehetővé téve ezáltal, hogy az életemben minden más ebből a legfontosabb kapcsolatból fakadjon.

Az, hogy milyen helyet foglalnak el Ők az életünkben, segít óvnunk az összes többi kapcsolatunkat is. A Jézus Krisztussal meglévő kapcsolatunk megőrzése segít felismernünk, hogyan alkalmazzunk igazlelkű erényeket az arra irányuló törekvésünkben, hogy ápoljuk isteni rokonságunkat Isten minden gyermekével, Krisztus-központúbbá téve az említett értékeket.

Arra is rájöttem, hogy amiképpen Isten arra kér minket, hogy Őt tegyük az első helyre az életünkben, Ő is ugyanezt teszi velem, veled és az összes gyermekével. Ahogy azt Ő maga mondta: „Mert íme, ez munkám és dicsőségem – hogy véghez vigyem az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39).

Itt és más szentírásokban (lásd 2 Nefi 29:9) Isten azt mondja nekünk, hogy mi – az Ő gyermekei – bírunk Számára elsődleges fontossággal. Azt szeretné, ha osztoznánk az Ő dicsőségében, rendelkeznénk azzal az örömmel, melyre teremtettünk (lásd 2 Nefi 2:25), valamint elnyernénk az örök életet, amely „a legnagyobb Isten minden ajándéka közül” (Tan és szövetségek 14:7). Közbenjáró imájában a Szabadító ezt mondta: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3).

Amikor átgondolom, milyen látható lépéseket tesz Isten, hogy megőrizze az Ő kapcsolatát velem, akkor egy olyan mintát veszek észre, amely megtanítja nekem, hogy én miként őrizhetem meg a kapcsolatomat Ővele.

Négy dolog, amit Isten tesz, hogy megőrizze a velünk való kapcsolatát

Isten elküldte a Fiát, Jézus Krisztust, hogy engesztelést hozzon értünk

Az Atya, aki szeretetteljes és bölcs, elküldte hozzánk Jézus Krisztust, hogy megváltson minket a bűn hatásaitól, biztosítva ezáltal, hogy ne maradjunk az Istentől való elidegenedés állandó állapotában. Ehelyett a mi Szabadítónk isteni irgalma ajándékán keresztül mindannyiunk számára feltétel nélkül biztosítva van a halhatatlanság, valamint a visszatérésünk Isten színe elé, hogy ott megítéltessünk (lásd 2 Nefi 2:5–10; Hélamán 14:15–17). A Gecsemáné kertjében és a Kálvárián Ő az Atyától kapott hatalmát használva (lásd Hélamán 5:11) mindenkiért szenvedett, „hogy ha bűnbánatot tart[un]k, akkor ne szenvedj[ün]k” (Tan és szövetségek 19:16). Aztán miértünk ott függött azon a fán (lásd 1 Péter 2:24), és letette az életét.

Mit tennénk meg hát azért, hogy megőrizzünk egy kapcsolatot Vele, aki oly erőteljesen megmutatta, hogy mit hajlandó megtenni értünk?

Esetleg azt, hogy még teljesebb mértékben az Ő odaadó tanítványai leszünk?
Esetleg azt, hogy még teljesebb mértékben magunkra vesszük a nevét?
Esetleg azt, hogy nagyobb felelősséget vállalunk a hibáinkért, és bűnbánatot tartunk, amikor nem bizonyulunk elég jónak?
Esetleg azt, hogy tápláljuk a bizonyságunkat?

Isten elküldte a szavát a szentírásokon, valamint az újkori prófétákon és apostolokon keresztül

Egy másik világos jele annak, hogy Isten mily nagyra értékel minket, az, hogy megadja nekünk szava megőrző, megóvó hatalmát. Amint azt Nefi megígérte:

„[A]kik Isten szavára hallgatnak, és abba szilárdan kapaszkodnak, azok soha el nem vesznek; és az ellenség kísértései… sem tudják őket… legyőzni, hogy pusztulásba vezessék őket” (1 Nefi 15:24).

Isten az Ő élő szavait szentírásköteteken keresztül adja át nekünk, ám egyúttal az élő próféták és apostolok szája által is. Jézus Krisztus egyházának olyan vezetői vannak, akiket Ő választott ki, és akiknek megadta a hatalmat és felhatalmazást, hogy kijelentsék szándékát a népének.

Isten szava képes keresztülhatolni a világi „kultúra, szokások, elfogultságok, előítéletek és kételyek”¹ iránti természetes vonzalmunkon. Az Ő szava közvetlenül tud szólni szívünk „legbelső részéhez”, függetlenül az igazlelkűségünk szintjétől.² „Isten szava el tudja választani az igazságot a tévedéstől”, és képes segíteni nekünk felismerni és kizárni a gondolkodásunkból minden hamis tanítást, amelyek elködösíthetik a következtetéseinket és az értelmünket, amikor „szembeállítjuk őket Isten egyszerű és becses igazságaival”³.

Mit tehetünk tehát azért, hogy megőrizzük a hitünket Isten szavaiban, ahogy azokat megkapjuk a szentírásokon, valamint az Ő kiválasztott prófétáin és apostolain keresztül?

Esetleg azt, hogy tudatosabban hallgatunk majd a tanításaikra?
Esetleg azt, hogy szilárdan kapaszkodunk Isten szavába, amikor kísértések, próbatételek vagy kihívások érnek, hogy azok ne gyűrjenek maguk alá?

Isten szabadítást és mélyebb kapcsolatot kínál a Vele kötött szövetségeken keresztül

A legfontosabb ígéretek, amelyeket Istennek teszünk, azok, amelyeket szövetségeken keresztül teszünk. Ezek a szent megállapodások jelentik azt a módot, ahogyan Isten az idők kezdete óta munkálkodik a gyermekein. A szentírásokban már nagyon korán láthatjuk, amint Isten kimutatja elkötelezettségét szövetséges gyermekei iránt – kezdve Mózes 1. könyvével (lásd 1 Mózes 6:18) –, és ez mindvégig jelen van. A szövetségek megkötése és megtartása erőteljes útmutató lehet a döntéseink során.

Ezek a „nagy és becses ígéretek” (2 Péter 1:4) olyan szertartásokhoz és szövetségekhez kapcsolódnak, amelyeket az Atyaistennel kötünk a Fián, Jézus Krisztuson keresztül. Isten pedig arra kér minket, hogy részesüljünk ezekből, hogy Ő megőrizhessen minket a világban lévő romlottságtól.

Mit tehetünk tehát azért, hogy megőrizzük a Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal való kapcsolatunkat, miközben arra törekszünk, hogy eleget tegyünk a Velük kötött szövetségeinknek?

Esetleg azt, hogy nagyobb örömöt fogunk keresni abban, ahogy szövetségeken keresztül egységesek vagyunk Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal?
Esetleg azt, hogy a szövetségeink emlékezetére és megújítására veszünk az úrvacsora jegyeiből?
Esetleg azt, hogy felkészülünk belépni az Úr házába és élvezni az ott felkínált szövetségeket?
Esetleg azt, hogy rendszeresen visszatérünk a templomba?

Isten elküldte a Szentlelket, hogy velünk legyen

A Szentlélek a személyes bizonyság és kinyilatkoztatás forrása. A Szentlélek utat tud mutatni nekünk a döntéseinkben, és meg tud óvni minket a fizikai és a lelki veszélytől. Az Ő hatalma által szenteltetünk meg akkor, amikor bűnbánatot tartunk (lásd 3 Nefi 27:20), szabadító szertartásokban részesülünk, és megtartjuk a szövetségeinket.

A Szabadító és apostolai utolsó vacsoráján, amikor tanítványait a „hogyan tovább” kérdése aggasztotta (lásd János 14:5), Jézus a következő ígéretet tette nekik:

„Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek” (János 14:26).

Ez az ígéret rád és rám is érvényes.

Mit tehetünk tehát, hogy megőrizzük a Szentléleknek, az Istenség harmadik tagjának az állandó társaságát, hogy elnyerhessük a megígért fizikai és lelki oltalmat?

Esetleg azt, hogy sugalmazásért fogunk imádkozni, hogy megtudjuk, mit szeretne Isten, mit tegyünk, valamint erőért és képességért ennek a megtételére?
Esetleg azt, hogy jobban fogjuk követni a kapott lelki késztetéseket oly módon, hogy azáltal Isten hangja uralkodhasson az életünkben?
Esetleg azt, hogy fokozódó őszinteséggel és szándékkal törekszünk a Lélek megerősítő tanúságára az Atyaistenről és Fiáról, Jézus Krisztusról, az evangélium igazságairól, valamint a kizárólag a Szabadító egyházában meglévő szabadító szertartásokról?

Barátom, tanúsítom neked, hogy Isten mindig szólni próbál hozzád – még akkor is, amikor ezt nem veszed észre. Leggyakrabban azt próbálja elmondani, hogy szeret téged, és hogy te vagy Számára a legfontosabb. Ő már eddig is számtalan módot biztosított és fog is még biztosítani arra, hogy megláttassa a mi értékünket és fontosságunkat. Viszonozzuk örvendezve a szeretetét azáltal, hogy Őt helyezzük a mi életünk fontossági sorrendjének az élére! Azután pedig őrizzük meg ezt a kapcsolatot azáltal, hogy hűen követjük Őt a tanítványaiként: szilárdan kapaszkodunk az Ő szavába, szövetségeket kötünk Vele és megtartjuk azokat, valamint a Szentlélek állandó társaságára törekszünk.

Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus Isten élő Fia, és Ő önszántából letette az életét, hogy megmentse a miénket, valamint hogy felkínálja nekünk Isten legnagyobb ajándékát, az örök életet. Te vagy az Ő munkája és az Ő dicsősége.