Először az Urat fogom szolgálni

Írta: Denis Mukasa, Kenya, Nairobi

Az Úr szolgálata misszionáriusként segített biztos alapra építeni a hitemet, ami pedig segített helyes döntéseket hoznom, amikor nehéz választásokkal szembesültem. A misszióm után felkészültebb voltam a tanulmányaimra, a munkámra, valamint a különböző elhívásaimra az egyházban, többek között püspökként.

Már fiatalon is nagyon vártam, hogy egyszer majd egyetemre járhassak. Tudtam, hogy a továbbtanulás teszi majd lehetővé, hogy jó végzettségem, később pedig biztos állásom legyen, és ezáltal eltarthassam a családomat.

Amikor azonban elég idős lettem ahhoz, hogy egyetemre menjek, nem voltam biztos benne, hogy miből fog telni rá. A rendelkezésemre álló források nem voltak elegendőek. Édesapám az előző évben hunyt el, és a húgommal a nagybátyámhoz költöztünk. Akkoriban a nagybátyánk nem állt úgy anyagilag, hogy segíteni tudjon, mert ő is éppen öt gyermekét járatta egyetemre.

Fiatal korom óta arra is nagyon vágytam, hogy valamilyen minőségben szolgálhassam Istent, de nem tudtam, hogyan. Mielőtt 19 évesen csatlakoztam volna az egyházhoz, nem nyílt erre lehetőségem.

Amikor 2004-ben csatlakoztam az egyházhoz, még mindig tovább akartam tanulni, de úgy döntöttem, hogy először missziót fogok szolgálni. Még mindig nem tudtam, hogy a misszióm után hogyan fogom elérni az egyetemi tanulmányokkal kapcsolatos álmaimat és céljaimat, de hitet gyakoroltam abban, hogy a dolgok idővel meg fognak oldódni számomra. Azt mondtam magamnak: Bízom az Úrban. Először Őt fogom szolgálni. Minden más majd azután következik. Így aztán hittel belevágtam, és különböző szolgáltatásokba kezdtem, hogy segítsek fedezni a missziómat.

Néhány barátom azt mondta, hogy misszionáriusként csak az időmet fogom vesztegetni. Én viszont hittem abban, hogy a misszió a helyes irány, és hogy az Úr szolgálata nem elvesztegetett idő.

Az egyik szentírás, amely szolgálatra ösztönzött engem, az Újszövetségben található: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6:33).

Hamarosan el is hívtak a Ghánai Cape Coast Misszióba. A misszióm emlékezetes élményekkel gazdagított, és jó alapot adott a későbbi lehetőségekhez és feladatokhoz. A misszióm után felkészültebb voltam a tanulmányaimra, a munkámra, valamint a különböző elhívásaimra az egyházban, többek között püspökként.

Mire hazatértem, néhány unokatestvérem már lediplomázott. A drága nagybátyám így már megengedhette magának, hogy segítse a továbbtanulásomat. Először elvégeztem egy képesített könyvelői tanfolyamot, majd beiratkoztam egy egyetemi alapképzésre. Öt évvel a misszióm után lediplomáztam pénzügyi és számviteli szakon.

Valóban úgy van, ahogy azt a misszióm után meg is tapasztaltam az életemben, hogy az Úrnak köszönhetően „ezek mind megadattak” a családomnak. A misszióm előtt aggódtam amiatt, hogy ha nem iratkozom be az egyetemre, ha nem lesz egy jó végzettségem, akkor szegénységben fogok élni. Az Úr azonban mértéken felül megáldotta a családomat, és lehetővé tette számunkra, hogy meglehetősen kényelmes életet éljünk.

Soha nem bántam meg, hogy a továbbtanulásom előtt missziót szolgáltam. Az, hogy a missziós szolgálathoz szükséges hitet tanúsítottam, az életem sok későbbi döntését megalapozta. Az Úr szolgálata segített biztos alapra építenem a hitemet. Ez az alap pedig segített helyes döntéseket hoznom, amikor nehéz választásokkal szembesültem.

Azoknak, akik nyugtalankodnak amiatt, hogy szolgáljanak-e missziót, ugyanazt a tanácsot adnám, amelyet magam is kaptam a szentírásokból – „keresd először Istennek országát, és az ő igazságát” –, és akkor mindaz, amiről azt gondolod, hogy nem lesz a tiéd, idővel és Isten akarata szerint megadatik, akár tízszeresen is. Ez az én tapasztalatom.