A szülinapi korona
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Coloradóban él.
„Megjöttem!” – kiáltotta Apa. Korábban jött haza, mert Vince szülinapja volt. Ma lett ötéves!
Vince odaszaladt hozzá. Apa erősen magához ölelte. „Ebéd után te meg én elmegyünk a parkba” – mondta Apa.
„Csak mi ketten?” – kérdezte Vince. Szerette az anyukáját és a kishúgát, Maját, de néha kettesben szeretett volna csinálni valamit, csak Apával.
„Csak mi ketten!” – felelte Apa.
Anya ebédet csomagolt Vince kedvenc ételeiből. Arany színű kartonból egy koronát is készített neki, csillámporral.
„Ez az enyém?” – kérdezte Vince, tágra nyílt szemmel.
„A tiéd!” – válaszolt Anya.
Különleges szülinap volt!
Vince a fején a koronával ment a parkba. Mindig félrecsúszott, de nem bánta. „Apa, a szülinapi koronámtól különleges vagyok?” – tudakolta Apától.
Apa mosolygott. „A szülinapi korona mókás dolog, de nem ettől vagy különleges. Azért vagy különleges, mert Isten gyermeke vagy! És mindenki más is az. Ez azt jelenti, hogy mindenki más is különleges.”
Apa és Vince a játszótéren játszottak. Vince lecsúszott a csúszdán.
„Szerinted én is csúszdázhatok?” – mókázott apa.
Vince kuncogott. „Dehát te túl nagy vagy!”
Vince felmászott a létrán, hogy újra lecsússzon. Fent egy kislány megállt előtte, félt lecsúszni. Vince arra gondolt, hogy mindenki különleges Mennyei Atyának.
„Meg tudod csinálni!” – biztatta őt.
A kislány lecsúszott. Aztán Vince is.
„Ügyes voltál!” – dicsérte meg Vince. A kislány rámosolygott, ő pedig visszamosolygott.
Vincét boldoggá tette az, hogy kedvesen viselkedett. Tudta, hogy mindenki különleges, akár van szülinapi koronájuk, akár nincs.