Úttörők minden országban
Sam Beazley
Munkás misszionárius Új-Zélandon
A szerzők Új-Zélandon, Waikatón, illetve az Amerikai Egyesült Államok Utah államában élnek.
Sam tudta, hogy Isten munkáját végzi.
Sam egy nyalábnyi deszkát cipelt az építkezés helyszínére, és letette őket. Ekkor még csak a ház oszlopváza állt. Ám hamarosan a deszkákból és oszlopokból épület lesz. Sam nem is tudott volna jobb elfoglaltságot szombaton annál, mint hogy segít az új gyülekezeti ház felépítésében.
Sam szeretett építeni, de néha azért nehezére is esett. Amikor kisfiú volt, egy balesetben csúnyán megsérültek a kezei. Sam már felnőtt, de az ujjai még most is merevek voltak. Néha nehézséget okozott neki, hogy felvegyen valamit vagy fogja a szerszámokat.
Sam óvatosan felvette a kalapácsát. Neki jobban kellett igyekeznie, mint a többi munkásnak, de nem bánta. Csak segíteni szeretett volna. Tudta, hogy Isten munkáját végzi. Márpedig ha Isten munkáját végzi, akkor Isten biztosan segít neki!
Sam buzgón dolgozott, amikor egyszer csak meghallotta, hogy valaki odalép mögé. „Jó munkát végzel!” – mondta az illető.
Sam megfordult. Biesinger elder volt az, az egyik egyházi vezető, aki segített az új-zélandi építkezések megszervezésében.
„Köszönöm!” – válaszolta Sam.
Biesinger elder mosolygott. „Mit szólnál ahhoz, hogy munkás misszionárius legyél? A misszionáriusok jelenleg egy egyházi iskola felépítésén dolgoznak tizenévesek számára. Több segítőre lenne szükségünk, és szerintem te nagyon jó munkát végeznél!”
„Nagyon szeretnék!” – felelte Sam. Alig várta, hogy misszionáriusként szolgálhassa az Urat!
Hétfő reggelre Sam hivatalosan is munkás misszionárius lett. Egy gyárban segített cementet önteni, amiből aztán nehéz téglák készültek. A téglákat az iskola felépítéséhez használták. Néhányat még az Új-zélandi Hamilton templom építésénél is felhasználtak!
Sam napról napra, évről évre keményen dolgozott. Mindig a tőle telhető legjobban teljesített. Végül Samet felkérték, hogy legyen a téglagyár vezetője. Irányította a többi munkás misszionáriust a feladataikban, és meggyőződött róla, hogy jól végezzék a munkájukat.
Sam szórakozott is! A többi misszionáriussal együtt dalokat énekeltek. Néha előadták a zenéjüket, hogy másokat arra buzdítsanak, hogy jöjjenek segíteni. Sam akár építkezett, akár énekelt vagy épp új emberekkel ismerkedett, Isten segített jó munkát végeznie.
Évekkel később Samet elhívták egy másik misszióra. De az más volt. Már nem kellett a kezét épületek építésére használnia. Ehelyett arra használta a kezét, hogy a templomon belül segítse az embereket – ugyanabban a templomban, amelyet segített felépíteni!
Miközben Sam a templomban álldogált fehér ruhában, békét érzett. Hálás volt mindazokért a jó dolgokért, amelyeket Isten segített a kezeinek elvégezni.
Új-Zéland egy szigetország a Csendes-óceán déli részén.
Az Új-zélandi Hamilton templom volt az első templom, amely a déli féltekén épült.
Több mint 300 munkás misszionárius segédkezett a templom felépítésén.
Fiatalkorában Sam segített gondozni a család kecskéit.
Sam felnőtt korában a városi tanácsban is dolgozott.
Feleségével, Irene-nel egy családtörténeti missziót is szolgált.