Jóbarát a jóbaráthoz
A békesség érzése
Lucy Stevenson Ewell interjúja alapján.
11 éves koromban egy reggel arra ébredtem, hogy hangokat hallok a nappaliból. Senki nem jött felébreszteni, hogy iskolába menjek, ahogy máskor. Amikor kimentem, hogy megnézzem, mi történik, megtudtam, hogy az apukám meghalt.
Míg a családom a nappaliban beszélgetett, én kimentem a kertünkbe. Nagy kertünk volt, apukámmal közösen dolgoztunk benne és tartottuk rendben. Leültem a fák alatti padra és elsírtam magam. Nagyon szomorúnak éreztem magam és össze voltam zavarodva.
Néhány perccel később láttam, amint az elemis tanítóm kinyitja a kaput. Odajött, leült mellém a padra és azt mondta: „Joni, emlékszel a múlt vasárnapi leckére a szabadítás tervéről?” A tanítóm újra elmagyarázta nekem, hogy a lényünk lélekből és testből áll. Azt mondta, hogy apukám lelke jó helyen van, és egy nap fel fog támadni. Egy nap újra látni fogom őt.
Bár még mindig szomorú voltam, békességet éreztem. Amikor erre az alkalomra gondolok, mindig eszembe jut ez a békesség. Az elemis tanítóm szolgálattételt nyújtott nekem, a Szentlélek pedig megvigasztalt. Ez segített gyarapítani a bizonyságomat Mennyei Atya szeretetéről és a szabadítás tervéről.
Bármin mész is keresztül, Isten törődik veled. Nem kell felnőttnek lenned ahhoz, hogy érezd, amint a Lélek bizonyságot tesz arról, hogy minden rendben lesz. Felépítheted a bizonyságodat Mennyei Atya tervéről. Békességet érezhetsz.
Illusztrálta: Arthur Lin