Kedves szavak
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Janinak támadt egy új ötlete, amelyet szeretett volna kipróbálni.
„…a gyönyörűséges beszédek… édesek a léleknek” (Példabeszédek 16:24).
Jani az iskolából hazafelé sétálva felsóhajtott. Általában örömmel várta a hétvégéket. Mostanában azonban megszaporodott a családjában a cukkolás és a vitatkozás. Jani azt szerette volna, ha jobb a hangulatuk egymás társaságában.
Aznap este Jani letérdelt, hogy imádkozzon. „Mennyei Atyám! Segíteni szeretnék a családomnak jobban kijönni egymással. Kérlek, segíts kigondolni valamit, amivel éreztetni tudjuk az egymás iránti szeretetünket. És kérlek, segíts jobban kijönnünk egymással. Jézus Krisztus nevében, ámen.”
Jani felvidulva bújt be az ágyba. Tudta, hogy Mennyei Atya segíteni fog neki, és tudni fogja, mit tegyen.
Vasárnap ebéd után Apa kiosztotta az otthoni est feladatait. „Jani, te fogod levezetni” – mondta.
Jani elmosolyodott. Szerette az otthoni esteket. Különleges alkalom volt ez a közös időtöltésre. Segített közelebb éreznie magát a család minden egyes tagjához.
Ettől aztán támadt egy ötlete. Talán van rá mód, hogy ez a különleges érzés egész héten velük maradjon.
Hétfő este Jani a székén mocorogva várta az otthoni est kezdését. Először a nyitóima következett, amelyet az öccse, Krisz mondott.
Jani felállt. „Köszi ezt a szép imát, Krisz! – mondta. – Most szeretnék bevezetni valami újat. A neve: Kedves szavak.”
„Kedves szavak?” – kérdezte Krisz.
„Igen! Aki levezeti az estet, az a családban mindenkiről mondhat valami kedveset. És magáról sem szabad elfeledkeznie! Ma én vezetem le az otthoni estet. Vagyis én mondhatok kedves dolgokat.”
Jani Kriszre mosolygott: „Krisz, te mindennap vidáman ébredsz. Jó példa vagy nekem, különösen akkor, amikor nagyon fáradtnak érzem magam.”
Krisz elmosolyodott. „Köszi!”
Jani szívébe melegség kúszott. „Janka, te nagyon keményen dolgozol, de soha nem hallom, hogy panaszkodnál. És mindig szakítasz rám időt.”
„Annyira szeretlek!” – mondta Janka. Megborzolta az öccse haját, és szorosan átölelte.
Jani szívében fokozódott a melegség. „Tomi nagyszerűen tud figyelni. Amikor felhívom az egyetemen, mindig kiváló tanácsokat ad nekem és kitartásra biztat. És Balázs, mielőtt misszióba ment volna, segített nekem, hogy megszeressem a szentírásokat. Hiányzik, hogy nincs itt, de nagyszerűen tanítja az embereket Mennyei Atyáról.”
Jani Apához fordult: „Apa, te segítesz nekünk, hogy jól érezzük magunkat, bármit csináljunk is épp.”
Apa felnevetett. „Még akkor is, amikor tiszta víz és sár lesz mindenünk, miközben negyedszer is megpróbáljuk bevetni a kertünket?”
„Igen, még akkor is – nevetett Jani. – És Anya, te készíted a legfinomabb reggelit, méghozzá minden egyes nap, mielőtt iskolába mennénk. Reggelente ez vesz rá arra, hogy kikeljek az ágyból.”
„Na, az biztos!” – Apa átkarolta Anyát.
Anya elmosolyodott és puszit dobott Janinak.
„Hé! Most magadról kell valami kedveset mondanod, Jani” – emlékeztette Krisz.
Jani arca felragyogott. „Mennyei Atya segítségével kitaláltam a »kedves szavak« játékot. És ettől boldog vagyok.”
Mindenki rámosolygott Janira. A kedves szavak a családját is boldoggá tették.