A gombalecke
A szerző Németországban, Bajorországban él.
Ani és a többiek megígérték, hogy alaposan oda fognak figyelni.
„…a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat” (Moróni 10:5).
Ani nagyon izgatott volt. Anya a barátnőjével, Marcsi nénivel együtt gombászni megy. És azt mondta, hogy Ani is velük mehet. Három másik testvérével együtt, akik elég idősek ehhez.
„Rendben – mondta Anya, mielőtt elindultak. – Azért engedem meg nektek, hogy gyertek, mert tudom, hogy alaposan tudtok figyelni. Ez nagyon fontos olyankor, amikor gombát keresünk. Vannak nagyon finom vadon termő gombák. Azonban vannak mérgező gombák is. Ezektől megbetegszik az ember. Meg tudjátok nekem ígérni, hogy pontosan azt fogjátok tenni, amit Marcsi néni mond?”
„Igen!” – kiáltották Ani és a testvérei. Ani, Ajsa, Gabi és Adél fogták a kosaraikat, és kisétáltak az erdőhöz, ahol Marcsi nénivel találkoztak.
Marcsi néni gombaszakértő volt. Megtanították neki, hogyan találjon biztonságosan ehető gombákat az ország erdőiben.
„Hé, srácok! – mondta Marcsi néni. – Ki áll készen arra, hogy gombákat találjon?”
Ani és a testvérei megéljenezték. „Én! Én!”
„Remek! – mondta Marcsi néni. – Ne feledjétek, hogy csak azokhoz a gombákhoz nyúlhattok, és csak azokat szedhetitek le, amelyekről én azt mondom, hogy biztonságosak.”
Ani és a többiek ismét megígérték, hogy alaposan oda fognak figyelni. Aztán követték Marcsi nénit az erdőbe.
Ragyogóan sütött a nap, miközben a moha lepte talajon sétáltak. Mindenfelé gombák voltak. Voltak narancssárgák, fehérek, vörösek és barnák is. Némelyek nagyok. Mások kicsik.
Ani kedvencei a piros kalapos gombák voltak fehér pöttyökkel. Ezek a tündérmesékre emlékeztették. Azonban odafigyelt, amikor Marcsi néni azt mondta, hogy ne nyúljon hozzájuk. Ezek a gombák nagyon szépek, de nagyon mérgezők is!
Marcsi néni gondosan segítette őket. Ani és a testvérei alaposan odafigyeltek, ahogy azt ígérték.
Más dolgokban is tudtak segíteni. Ajsa lefényképezte a gombákat. Amikor Marcsi néni biztonságosan ehető gombákat talált, Gabi gondosan elvágta a szárukat. Aztán Ani és Adél a kosarukban vitték ezeket.
Végül ideje volt hazaindulni. Marcsi néni emlékeztette őket, hogy amint hazaérnek, szappannal és vízzel mossák meg a kezüket.
„Köszönjük, hogy megmutattad nekünk az erdőt és segítettél nekünk a gombákkal” – mondta Ani.
Marcsi néni elmosolyodott. „Nektek köszönöm, hogy odafigyeltetek!”
Aznap este vacsorára Apa krumplit készített kolbásszal és tojással – és még egy nagyon különleges hozzávalóval: gombával!
„Fincsi! – mondta Ani egy újabb falat előtt. – Annyira jó ízük van!”
„Jó, hogy Marcsi néni tudta, melyik gombát biztonságos megenni” – mondta Anya.
„És jó, hogy odafigyeltünk arra, amit Marcsi néni mondott” – tette hozzá Ajsa.
Ani egy pillanatra elgondolkodott. „Ez egy kicsit olyan, ahogyan oda kell figyelnünk a Szentlélekre?” Ani épp a keresztelőjére és a konfirmálására készült. Arról tanult, hogy mit jelent rendelkezni a Szentlélek ajándékával.
Anya bólintott. „Igen! A Szentlélek segíthet nekünk tudni, hogy mi a helyes és a jó. Kicsit úgy, ahogyan Marcsi néni segített nekünk tudni, hogy melyik gombák az ehetők.”
„Vagyis fontos gondosan odafigyelni a Szentlélekre” – tette hozzá Apa.
„Pontosan” – mondta Anya.
„Örülök neki, hogy a Szentlélek segíthet nekünk biztonságban lenni” – mondta Ani. Azzal elmosolyodott, és evett még egy nagy falatot az ízletes gombából.
Illusztrálta: Simini Blocker