Új amigók
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Brigit nem tudott spanyolul. Hogy fog így bárkivel is megismerkedni?
„…jövevény voltam, és befogadtatok engem” (Máté 25:35).
Brigit kibámult a kocsi ablakán, miközben a családja végighajtott a venezuelai Caracas keskeny utcáin. Élénk színekben pompázó házakat és hatalmas zöld hegyeket látott. Gyönyörű volt a hely. Anyu és Apu azt mondták, hogy új kaland lesz itt élni.
Azonban Brigit még mindig aggódott. Ma mennek először istentiszteletre ebben az új országban.
Anya Brigithez fordult. „Minden rendben, édesem? – kérdezte. Nem úgy nézel ki, mint aki nagyon jól érezné magát.”
Brigit a kezeit tördelte. „Félek. Nem beszélek spanyolul. Hogy tudnék barátokat szerezni?”
Anya odanyúlt és megfogta Brigit kezét. „Tudom, hogy aggódsz. De minden rendben lesz veled. Lélegezz mélyeket!”
Brigit lenézett a kezeire. Hidegnek érződtek, bár kint hőség volt. Gyorsan vert a szíve, és furcsa érzés volt a gyomrában, amikor az autó leparkolt az egyházi épületnél. Vajon milyenek lesznek az egyházi gyűlések? Fog érteni belőlük bármit is?
A kápolnába menet Brigit idegennek érezte magát. Körbenézett a többi családon, akik mindannyian spanyolul beszéltek. Aztán meglátott két lányt, akik vele egykorúnak tűntek.
Amint a lányok észrevették Brigitet, odasiettek hozzá. Gyorsan, vidám hangon beszéltek, és szélesen mosolyogtak.
De a lány semmit nem értett abból, amit mondtak. Vajon odébbállnak, amikor észreveszik, hogy nem beszélek spanyolul? – merült fel benne.
Brigit mély lélegzetet vett. „No hablo español” – mondta a fejét rázva. Nem beszélek spanyolul. Könnyek gyűltek a szemébe.
A lányok csak vállat vontak és még vidámabban mosolyogtak. Az egyik lány magára mutatva így szólt: „Dayana”. Aztán a másik lányra mutatott és azt mondta: „Andrea”.
Brigit aggodalmai kezdtek eltünedezni. Rámosolygott a lányokra és bemutatkozott. „Brigit.”
Dayana és Andrea leültek Brigit mellé. Megtanították neki, hogyan mondják spanyolul azt, hogy „szentírások”, és még néhány másik szót. Az úrvacsorai gyűlés végeztével Brigit szívébe melegség és békesség költözött.
Az Elemi után Brigit és új barátai az épület kertjében, a füvön üldögéltek, míg a szüleik beszélgettek. Dayana és Andrea további spanyol szavakat tanítottak Brigitnek. Aztán Dayana egy fára mutatott és azt kérdezte: „Inglés”?
Brigit elmosolyodott és ő is rámutatott. „Tree” – mondta. Felragyogott az arca, és angol szavakat mondva több mindenre rámutatott. Dayana és Andrea elismételték az angol szavakat. Aztán pedig megtanították Brigitnek, hogy mi a spanyol megfelelőjük. Brigit sok hasznos szót megtanult, például: libro (könyv), casa (ház) és coche (kocsi). De a legjobb közöttük az amigos (barátok) szó volt.
Hamarosan ideje volt hazaindulni. Brigit búcsút intett Dayanának és Andreának.
„Milyen volt az első venezuelai istentiszteleted?” – kérdezte Apa.
Brigit elmosolyodott. „Nagyszerű volt! Szereztem néhány barátot. És tanítanak engem spanyolul.”
„Remek! Nagyon örülök, hogy jó napod volt.”
Brigit belegondolt, milyen szívesen fogadta őt Dayana és Andrea. Már nem érezte magát idegennek. Tudta, hogy Mennyei Atya segített neki barátokat szerezni. És alig várta, hogy megtudja, mi mindent hoz még a Caracasban töltött idő.
Illusztrálta: Julia Castaño