Úttörők minden országban
Dinis válaszra lel
A matracrugók nyikorogtak, miközben Dinis az emeletes ágyán a másik oldalára fordult. Egész éjjel csak hánykolódott. Egyszerűen nem jött álom a szemére!
Mi van, ha a misszionáriusok tévednek? – cikáztak Dinis gondolatai. – Mi van, ha mégsem ez az igaz egyház? Mi van, ha nem is a helyes ösvényen vagyok? A kérdések egyre csak nyugtalanították.
Dinis családja két évvel korábban csatlakozott az egyházhoz, amikor ő 10 éves volt. Amikor a misszionáriusok tanítani kezdték őket, Dinis azonnal érezte, hogy amit tanítanak, igaz. Dinis és a családja az elsők között voltak, akik Portugáliában az egyház tagjai lettek. Dinis úttörő volt!
Később azonban aggódni kezdett. Mi van, ha rosszul döntött, hogy megkeresztelkedett?
Dinis senkinek nem árulta el az aggodalmát. Sem a testvéreinek, sőt, a szüleinek sem! De ma este másra sem tudott gondolni.
Dinis felsóhajtott. Az emeletes ágy korlátján áthajolva letekintett. Az öccsei mélyen aludtak a lenti ágyon. Dinis egyedül volt.
Tudta, hogy meg kell kérdeznie Istent, hogy igaz-e az egyház. Feltérdelt az ágya közepén, lehajtotta a fejét, és imádkozni kezdett.
„Kérlek, Istenem – szólalt meg halkan Dinis. – Tudasd velem, hogy Joseph Smith valóban látott-e Téged és Jézust.”
Dinis már sokszor imádkozott előtte. Most azonban más volt. Dinisnek muszáj volt tudnia! Hevesebben imádkozott segítségért, mint előtte valaha.
„Nem akarok tévedni – suttogta. – Csak tudni szeretném, mi a helyes.”
Aztán Dinis érzett valamit. Erős érzés volt, és melegséggel töltötte el. Addig növekedett benne, amíg már az egész testében érezte. Úgy érezte, mindjárt szétveti az öröm!
Dinis tudta, hogy amit érez, az a Szentlélek. Isten megválaszolta az imáját! A misszionáriusoknak igaza volt. Joseph Smith valóban próféta volt. A keresztelkedés pedig nem csupán jó választás volt, hanem a legjobb választás.
Dinis a hátán fekve a mennyezetet bámulta. Az aggodalma szertefoszlott. Magára húzta a takaróját. Mielőtt észrevette volna, már aludt is.
Amikor Dinis már nagyobb volt, akkor is mindig emlékezett erre az emeletes ágyán elmondott éjszakai imára. Tudta, hogy a jó ösvényen halad Jézus Krisztus egyháza tagjaként. És azt is tudta, hogy Mennyei Atya mindig hallani fogja az imáit.