Jóbarát a jóbaráthoz
Liftbűnbánat
Tizenegy éves koromban egy 12 emeletes épületben laktunk a családommal, Hongkongban. Mindennap iskola után berohantam az épületbe, és lifttel mentem fel a lakásunkhoz.
Egy nap beszálltam a felvonóba, és megnyomtam az összes gombot, hogy világítsanak, és minden emeleten megálljon a felvonó. Az ajtók kezdtek összezáródni, de hirtelen egy kéz nyúlt be a résen, és kinyitotta az ajtókat. Az egyik felső szomszédunk volt az. A hölgy nem szólt semmit a gombok miatt, de én azért elkezdtem izgulni. Úgy éreztem, egy örökkévalóság, mire hazaérek!
A lift minden emeleten megállt, várt, majd továbbment. Amint a mi emeletünkre érve kinyílt a felvonó ajtaja, kirohantam. Olyan gyorsan futottam, hogy leizzadva értem haza.
Nem sokkal azután, hogy megérkeztem, csöngött a telefon. A szomszéd volt az, a liftből. Nagyon izgultam, amíg vártam, hogy anyukám befejezze a beszélgetést.
Miután letette a kagylót, megkérdezte: „Megnyomtad az összes gombot a liftben?”
Nem tudtam hazudni anyukámnak, ezért azt feleltem: „Igen.”
Anyukám mosolygott. „Rendben, menjünk fel a szomszédunkhoz, és beszéljünk vele.”
Együtt felmentünk. Becsengettem hozzá, a szomszéd pedig az ajtóhoz jött. Lehajtott fejjel bocsánatot kértem azért, hogy megnyomtam az összes gombot. Megígértem, hogy soha többé nem teszek ilyet.
A szomszéd kedves volt. Azt mondta: „Ha soha többé nem teszel ilyet, akkor azt hiszem, rendben van.”
Miután megmondtam neki, hogy sajnálom, jól éreztem magam. És soha többé nem nyomtam meg az összes gombot a liftben.
Ez az élmény segített a bűnbánatról tanulnom. Tudtam, hogy valami rosszat tettem. Megbánást éreztem, és bocsánatot kértem. És soha többé nem tettem meg újra. Aztán boldognak éreztem magam! A bűnbánat neked is boldogságot adhat.
Illusztrálta: Alyssa Tallent