Úttörők minden országban
Carol háromévi várakozása
Carol azt kívánta, bárcsak megkeresztelkedhetne.
Ding-dong! Megszólalt a csengő. Carol és a nővére, Jazmin az ajtóhoz szaladtak. „Anya! – kiáltott Carol. – Megjött Demi. Indulunk a gyülekezetbe!”
„Érezzétek jól magatokat!” – mondta Anya.
Carol ajtót nyitott. „Szia, Demi! – köszöntötte. – Menjünk!”
Carol, Jazmin és Demi a buszmegállóhoz sétáltak. Nagyon igazgatottak voltak, hogy egy új egyházba látogathatnak el. Egy folyóiratban olvastak róla. Meghívták még pár barátjukat, hogy jöjjenek el velük.
Az élénk piros busz beállt a megállóba. A lányok felszálltak. Londonban Carol és barátnői szinte mindenhová busszal mentek.
Útközben egyre több barátjuk szállt fel a buszra. Vanessa, Shira és Angela – mind velük jöttek!
A busz egy közösségi központ előtt állt meg. Itt tartották az egyház gyűléseit. Amint Carol belépett az ajtón, valami különleges érzés fogta el.
Carol hallgatta az éneket, az imákat és a beszédeket. Volt már előtte más egyház gyűlésein is. De ebben az egyházban máshogyan érezte magát.
Amikor az istentiszteletnek vége lett, a lányok hazabuszoztak. „Van kedvetek újra eljönni jövő héten?” – kérdezte Demi.
Carol mosolygott. „Én is erre gondoltam!”
A lányok újra és újra elmentek a gyülekezetbe. Az emberek nagyon kedvesek voltak ott. Valaki mindig felajánlotta maga mellett a helyet. És a hét közbeni tevékenységekre is mindig meghívták őket. Carol úgy érezte, egy nagy egyházi család tagja.
Mire Carol találkozott a misszionáriusokkal, már meg szeretett volna keresztelkedni. Jazmin is. De Carol szülei nemet mondtak rá. Úgy gondolták, a lányok még nem elég idősek ahhoz, hogy úgy döntsenek, megkeresztelkednek.
Carol legtöbb barátnőjét szintén nem engedték megkeresztelkedni. De azért minden vasárnap együtt elmentek istentiszteletre. Carol szomorú volt, hogy a családja többi tagja nélkül kellett elmennie. De tudta, hogy fontos, hogy járjon.
Három év telt el. Carol még mindig azt kívánta, bárcsak megkeresztelkedhetne. Szeretett volna tisztán és szeplőtelenül kisétálni a vízből. És tudta, hogy a Szentlélek ajándéka olyan sokat segítene neki!
„Anya – szóltal meg Carol egy napon – megkeresztelkedhetek? Kérlek szépen!”
Anya egy percig csendben volt. „Látom rajtad a változást, mióta a gyülekezetbe jársz – felelte. – Látom, milyen keményen próbálsz mindennap jó döntéseket hozni. Ha apád megengedi, akkor én is.”
Végül Carol és Jazmin meg tudtak keresztelkedni. Amikor a misszionáriusok Carol fejére helyezték a kezüket, hogy konfirmálják, ő tisztának és erősnek érezte magát. Boldog volt, hogy ígéreteket tett Istennek. És immár hivatalosan is Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagja volt!
Carol megölelte Jazmint, miközben várták a buszt, ami hazaviszi őket. Ők voltak a családjukban az első egyháztagok. Úttörők voltak! Ez olyan áldás volt, amit Carol soha nem vett magától értetődőnek.
Anglia egy ország Nyugat-Európában. Az Egyesült Királyság része.
Angliának két temploma van.
Londonban, Anglia fővárosában, több mint 8500 busz van.
Carol 11 évesen ment először istentiszteletre.
Később Demi is megkeresztelkedett. Carol és Demi a mai napig jó barátok!
Carol jelenleg a Fiatal Nők általános tanácsadói testületének tagjaként szolgál.
Illusztrálta: Katie Payne