Sarah szólója
Minden jól ment… …amíg Sarah a refrénhez nem ért.
„Sarah, szeretnél énekelni egy műsorban?” – kérdezte Miss Gardner, Sarah énektanára.
„Igen, nagyon!” – válaszolta Sarah.
„Jót fog tenni neked, ha mások előtt énekelsz – magyarázta Miss Gardner, miközben a jegyzetfüzetébe írt valamit. – A műsor augusztus végén lesz, úgyhogy előtted van az egész nyár, hogy felkészülj.”
Sarah amint hazaért, mesélt a szüleinek a műsorról. Vacsora után a nagyszüleit is felhívta. Olyan boldog volt!
A következő órájukon Sarah és Miss Gardner két dalt választott ki a műsorra. Az egyik dal egy operából volt, a másik pedig egy musicalből. Aztán Sarah munkához látott.
Gardner kisasszonnyal gyakorolta az énekeket. És otthon is mindennap gyakorolt. Hamarosan mindkét dalt kívülről tudta. Mégsem hagyta abba a munkát.
Végül eljött a program napja. Sarah összekészült. Felvette a kék ruháját. Megfésülködött. Azután pedig letérdelt az ágya mellett, és Mennyei Atya segítségét kérte.
Hamarosan már a program helyszínére tartottak. „Nem félsz?” – kérdezte az anyukája.
Sarah megrázta a fejét. „Olyan jól ismerem ezeket a dalokat, hogy visszafelé is el tudnám őket énekelni!”
Anya mosolygott. „Nagyon szorgosan gyakoroltál idén nyáron.”
Mikor a helyszínre értek, Sarah a szülei és nagyszülei mellé ült. A barátnője, Megan volt az első énekes. Aztán Evan következett. Sarah és a közönség többi tagja minden éneklés után tapsolt.
Amikor Sarah következett, mély lélegzetet vett, és a mikrofonhoz ment. Az első dalt tökéletesen elénekelte. Miss Gardner rámosolygott. Ezután Sarah elkezdte énekelni a második dalt.
Minden jól ment, amíg a refrénhez nem ért. Ekkor azonban történt valami. Elfelejtette a szöveget! Az agya teljesen leblokkolt. Idegesen tekintett a nézőtérre, és intett a zongoristának, hogy álljon meg.
„Sajnálom! – mondta Sarah. – Szeretném újrakezdeni.”
A tenyere picit izzadni kezdett. A mellkasában érezte, ahogy dobog a szíve. Újabb mély levegőt vett, bólintott a zongoristának, és újra nekifutott.
Ezúttal minden szóra emlékezett. Miután befejezte, a közönség megtapsolta. Sarah mosolygott, de még mindig zavarban volt.
A műsor után Sarah megtalálta a tanárnőjét.
„Nagyon sajnálom, Miss Gardner – mondta Sarah. – Nagyon elrontottam.”
„Egyáltalán nem, Sarah – vigasztalta a tanárnője. – Csak kizökkentél. Ez bárkivel megtörténhet. Az a fontos, hogy folytattad.”
„Így van! – csatlakozott a beszélgetéshez Nagyi. – Nagyon büszkék vagyunk rád!”
Aznap este Sarah a műsoron gondolkodott. Még mindig rossz érzés volt, hogy elrontotta. De Miss Gardnernek igaza volt. Sarah tényleg folytatta. Erre büszke lehetett.
Sokban hasonlít a bűnbánatra – gondolta.
„Anya! – kiáltotta Sarah, miközben a szülei hálószobájába szaladt. – Rájöttem, hogy ez a műsor olyan, mint maga az élet.”
„Hogy érted, kicsim?” – kérdezte Anya. Sarah lehuppant Anya mellé az ágyra.
„Hibáztam a szólómban, de kijavítottam és továbbléptem. Az életben, amikor helytelen döntést hozok, akkor bűnbánat által hozhatom helyre. Aztán továbbléphetek, és legközelebb jobban csinálom.”
„Szerintem ez nagyszerű otthoni est témának hangzik – mondta Anya. – Szeretnéd te megtartani a tanítást?”
„Hát persze!” – vágta rá Sarah. Már alig várta, hogy elmondhassa, mit tanult.
Illusztrálta: Alyssa Tallent