Danilo apukája
Hogy tudta az apukája elengedni a füle mellett az undok beszédüket?
Danilo végigsietett az iskola folyosóján. Az apukája épp ott előtte ürített ki egy szemeteskukát. Danilo remélte, hogy az apukája nem látja meg. Leszegte a fejét, próbált beolvadni a többi diák közé. Szégyellte, hogy az apja az iskola gondnoka.
„Jó reggelt, fiam!” – köszönt rá az apukája, amikor Danilo elhaladt mellette.
Danilo felgyorsította a lépteit, és úgy tett, mintha nem hallaná őt. De a többi fiú már észrevette.
„Hé, Danilo! – kiáltott rá az egyikük. – Ott van apukád, az iskolai sepregető. Lehet, hogy szüksége van a segítségedre.”
„Ne piszkáld már Danilót! – szólt közbe egy másik fiú. – Santos bácsi sokkal többre képes a sepregetésnél. Látod? A szemetest is ki tudja üríteni!”
A fiúk vihogtak.
Danilo már nagyon várta, hogy jövőre középiskolába menjen. Akkor talán vége lesz a szekálásnak. Hátranézett a válla felett. Az apukája mosollyal az arcán dolgozott. Hogy tudta elengedni a füle mellett az undok beszédüket?
Danilo beszaladt az előadóterembe. Az iskolában gyűlést hívtak össze, hogy bejelentsék, ki lett az év tanára. A legjobb barátai, Nathaniel és Frances foglaltak neki ülőhelyet.
„Szerintetek kit választottak a tanárok?” – kérdezte Nathaniel.
„Remélem, Miss Ocampót” – válaszolta Frances.
„Ő nagyon jó – erősítette meg Nathaniel. – De én Mr. Torrest szeretem a legjobban. Danilo, te kit akarsz, hogy nyerjen?”
Danilo a tanáraira gondolt. „Én minden tanáromat szeretem. Nem tudnék választani közülük.”
Az igazgató felállt. Elkezdődött a gyűlés.
„Eljött az ideje, hogy kihirdessük, ki lesz az év tanára – mondta az igazgató. – Idén sok csodálatos tanárunk van. De a mostani döntésünk kicsit más, mint a megszokott.” Feltartotta a plakettet. „Az év tanára idén Santos bácsi, az iskolai gondnokunk!”
Danilo nem hitt a fülének. Az ő apukája mint az év tanára? Dehát ő nem is tanár!
Danilo édesapja a terem elejére sétált. Mindenki tapsolt és éljenzett neki. Az igazgató kezet rázott vele. Majd így szólt: „Biztos vannak köztetek, akik most azt gondolják, hogy Santos bácsi nem is tanár. Pedig mindennap tanít bennünket a példájával. Mindennap elsőként érkezik meg az iskolába. Tanítás után gyakran utolsóként hagyja el az iskolát. Minden munka nemes, ha szorgalmasan és jókedvvel végezzük. Ezt tanította nekünk Angelo Santos. Ezért lett ő az év tanára.”
Danilo gondolt, amint a szemeteskukákat üríti ki. Tudta, hogy milyen keményen dolgozik az apukája. És azt is, hogy az apukája nem hagyja, hogy zavarja őt, amit mások mondanak rá. Talán segíthetne Danilónak is megtanulni, hogyan legyen ilyen.
A gyűlés végén Danilo felállt. „Menjetek előre, majd jövök – mondta a barátainak.
Danilo az előadóterem elejébe ment. Az apukáját sokan körülvették, kezet fogtak vele vagy a vállát veregették. Mindannyian megköszönték a példáját. Danilo a tömeg szélén várakozott, míg mindenki elment.
Az apukája feltekintett rá a plakettről, és mosolygott.
„Ki gondolta volna, hogy ilyen megtörténhet? – kérdezte az apja. – Velem, az iskola gondnokával.”
„Nagyon büszke vagyok rád, Apa!” Danilo gyorsan előrelépett, és megölelte az apját. Az ő apukája! Az év tanára!
Illusztrálta: Jimmy Holder