Csiki-csuki. Jóbarát, 2022. AUG.
Csiki-csuki
Csak akkor jó móka, ha mindenki jól érzi magát!
„Anya! – kiáltotta Lizzie. – Max folyton csikiz! Kértem, hogy álljon le, de nem hagy békén.”
„Nem is igaz! – kiabált vissza Max. – Csak egy kicsit csikiztem meg. Pont, hogy ő bökdösött engem!”
„Gyerekek! – szólt rájuk Anya a szomszéd szobából. – Nem úgy volt, hogy bunkert építünk takarókból? Ne veszekedjetek, inkább gyertek segíteni!”
Lizzie felpattant, és átszaladt a nappaliba. Max azonban még mindig morcos volt.
Miért ilyen árulkodós Lizzie? – tűnődött Max, amíg átvonszolta magát. – A csikizés igenis vicces, nem? Különben is, Lizzie folyton bökdös engem, és nekem meg az nem tetszik.
Amikor Max odaért a nappaliba, Anya már elővett egy csomó takarót. Kinyújtotta a kezét a kedvenc sárga plédjéért, de Lizzie lecsapott rá.
Max kirántotta a kezéből. „Ez az enyém!
Add vissza!” Lizzie felkapott egy párnát, és vállonverte Maxet.
„Hagyd abba!” – kiabálta Max. De Lizzie csak jó erősen megütötte a másik karján is.
„Hé, hé, gyerekek! – mondta Anya. – Nem így kell a bunkert építeni.” Leült a padlóra egy díszpárnára, és lehúzta maga mellé Maxet és Lizzie-t. „Vegyünk mindannyian egy mély levegőt!”
Max Anya mögé nézett, és Lizzie-re meredt. Aztán vett egy félig mély levegőt.
Anya átkarolta Maxet és Lizzie-t. „Ha valaki olyasmit tesz, amit nem szeretsz, és nem hagyja abba, te hogyan érzed magad?”
„Nem jól” – mondta csendesen Lizzie.
„Úgy van” – helyeselt Anya. – A bökdösés, a csiklandozás és a párnacsata csak addig mókás, amíg mindenki jól szórakozik. Tiszteljük meg egymást azzal, hogy abbahagyjuk, amikor arra kérnek minket!”
„De hisz ez csak egy kis csikizés” – mondta Max.
„Nos, lehet, hogy neked csak egy kis csikizés. De lehet, hogy Lizzie-t ez nagyon zavarja – magyarázta Anya. – Mennyei Atya mindegyikünknek bámulatos testet adott, amelyről gondoskodnunk kell és meg kell védenünk. Ez pedig azt jelenti, hogy nem baj, ha azt mondjuk: fejezd be!”
„Akkor nem lesz több bökdösés?” – kérdezte Lizzie.
„Utálom, amikor bökdösnek – mondta Max Anyának. – Mi lenne, ha új családi szabályt hoznánk? Amikor valaki nem akarja, hogy hozzányúljanak, és azt mondja, hagyd abba, akkor azonnal megállunk.”
„Ez remek ötlet – mondta Anya. – Te mit szólsz, Lizzie?”
Lizzie elmosolyodott. „Jó lenne, főleg, ha a csikizésre is vonatkozna.”
„Rendben – felelte Anya. – Ha valaki megérint téged, és neked ez nem tetszik, akkor nemet mondhatsz neki.”
„Még akkor is, ha az zavar, amit te csinálsz?” Max vigyorgott.
„Bizony. Még ha én, Apa, Lizzie vagy egy barát is csinálja, ha azt kéritek, hagyja abba, be kell fejezni. És ha ők nem hallgatnak rátok, és mégis megérintenek, azonnal szólhattok nekem vagy Apának.”
„De ez nem árulkodás?” – kérdezte Lizzie.
„Nem árulkodás – mondta Anya. – És akkor is szólj róla, ha a másik ember azt mondja, hogy ne mondd el.”
„Ez azt jelenti, hogy nem kell megölelnem Mindy nénit, amikor meglátogat? – kérdezte Lizzie. – Túl szoros az ölelése, nem szeretem.”
Anyu elmosolyodott. „Igen, Mindy ölelései tényleg elég erősek. Helyette integethetsz neki, vagy kedvesen nemet mondhatsz, ha meg szeretne ölelni. Semmi baj. Vannak emberek, akiket én sem szeretek megölelni.”
Max szemei kiguvadtak és szomorúság volt bennük. „Ez azt jelenti, hogy minket sem szeretsz megölelni?”
Anya csak nevetett, és a karjába vonta Lizzie-t és Maxet. „Dehogy, te csacsi! Titeket szeretlek a legjobban ölelgetni. Gyerünk, fejezzük be a bunkert!”
Felállították a kanapé párnáit, hogy a bunki falai legyenek. Aztán áthozták a konyhaszékeket, és takarókat terítettek ki rájuk. Lizzie és Max bemásztak, és egy párnát toltak a bejárathoz, hogy egy ajtót készítsenek.
Lizzie elmosolyodott, és felemelte a kezét, hogy megbökje Maxet.
„Ne!” – mondta Max, Lizzie ujja pedig megállt előtte. Max vigyorgott, majd felemelte az ujját, készen arra, hogy ő is megbökje a testvérét. „Rendben. Akkor most hajrá!”