Bringára fel!
Kristóf szeretett volna csatlakozni a barátaihoz. Csak egy bökkenő volt.
Kristóf odaintett a barátainak, miközben hazafelé indult az iskolából. „Később találkozunk!”
„A jövő héten elbiciklizünk a parkba. Te is jössz?” – kérdezte Zsombor.
Kristóf hirtelen elpirult.
„Talán – mondta. – Még meglátom.”
Kristóf hazasietett. Elővette a zöld biciklijét a garázsból, és leporolta az ülést. A gumik laposak voltak. De úgysem számít, mivel nem is tud biciklizni.
„Minden rendben van?” – kérdezte Apa, amikor kiment az udvarra.
„A barátaim a jövő héten bicajozni akarnak – mondta Kristóf. – De én nem tudok. Félek tőle, hogy ki fognak csúfolni.”
„Van még egy egész heted, hogy megtanulj – mondta Apa. – Szeretnél belevágni most?”
Kristóf bólintott.
Apa segített neki felfújni a gumikat. Aztán Kristóf felpattant a biciklire. Olyan erősen markolta a kormányt, hogy az ujjai elfehéredtek.
„Jól van. Foglak erősen. Most kezdj el tekerni!” – mondta Apa.
Kristóf lenyomta a pedált. De amikor elindult a bicikli, megijedt.
„Ez túl ijesztő!” – mondta. Leszállt a bringáról. Vett pár mély lélegzetet. Aztán visszaszállt, és újra megpróbálta. De a bicikli annyira billegett!
„Nem hiszem, hogy képes vagyok rá – mondta. – Kérhetnénk segítséget Mennyei Atyától?”
Apa bólintott. Kristóf összefonta a karját és behunyta a szemét.
„Drága Mennyei Atyám! Kérlek, segíts megtanulnom biciklizni. Kérlek, segíts, hogy ne érezzek félelmet. Jézus Krisztus nevében, ámen.” Amikor Kristóf befejezte az imát, nyugodtnak érezte magát. Megölelte Apát.
„Készen állsz, hogy újra megpróbáld?” – kérdezte Apa.
„Igen.”
Apa segített Kristófnak visszaülni a kerékpárjára. Kristóf a pedálra tette a lábát. Megfogta a kormányt, és előre nézett. Aztán pedálozni kezdett.
Az első néhány próbálkozás során Kristóf nem tudta egyenesben tartani a biciklit. De tovább próbálkozott. Végül eltekert a sarokig anélkül, hogy elesett volna. Elmosolyodott, és örömében a levegőbe bokszolt. Apa segítsége nélkül tudott biciklizni!
„Megcsináltam! – mondta Kristóf. Annyira jó érzés!”
„Fantasztikus!” – mondta Apa.
Kristóf mindennap gyakorolta a kerékpározást. A következő héten a barátai eljöttek hozzá. Mindannyian kerékpárral voltak.
„Szia, Kristóf! – mondta Zsombor. – Szeretnél eltekerni velünk a parkba?”
Kristóf felvette a bukósisakját. „Persze! Köszi, hogy hívtatok.”
Felpattant a bicójára. Apa és Mennyei Atya segítségével készen állt a bringázásra.
Illusztrálta: Mark Robison