A bűnbánat jó dolog
Gina nem tudta, miért lett ilyen dühös.
Gina és a barátnője, Hanga, a fa alatt ültek Gina háza előtt. A fa tele volt rózsaszín virágokkal. Csoda szép nap volt.
„Képzeld! – kezdte Hanga. – Az unokatestvérem most fog elballagni az általános iskolából!”
Gina a füvet tépkedte. Azt kívánta, bárcsak ő is már elballagna.
„Gondolom, az szuper” – felelte.
„Lesz egy nagy családi ünneplés nálunk – mondta Hanga. – Az unokatesóm jövőre középiskolába megy. Olyan szerencsés!”
„A bátyám már középiskolás” – mondta Gina.
„Tudtad, hogy a középiskolában mindenkinek saját szekrénye van?” – kérdezte Hanga.
„Aha, tudom. – mondta Gina. – Most mondtam, hogy a bátyám már középiskolás.” Miért henceg ennyit Hanga? – gondolta Gina. – Nem hagyja, hogy bármit is mondjak!
„És ott a sportcsarnok. Mindennap van tesiórájuk – mondta Hanga. – Az unokatestvérem azt mondta, hogy…”
„Hanga, nem érdekel, hogy mit mondott az unokatestvéred! – csattant fel Gina. – Már mindent tudok a középiskoláról.”
Hanga a fáról lehulló virágszirmokat bámulta. Gina érezte, hogy ég az arca. Nem tudta, mit tegyen vagy mondjon.
Végül Gina felállt. Leporolta a nadrágjáról a földet, és beszaladt a házukba.
Miért lett ilyen dühös? Hanga semmi rosszat nem tett. Gina az ágya szélén ült, és mély lélegzetet vett. Azt kívánta, bárcsak ne mondta volna ezt Hangának. Egyáltalán nem volt kedves.
Az íróasztalára nézett, és meglátott egy barackszínű mappát, rajta csillámló szívekkel. Az a keresztelési könyv, amelyet az anyukája készített. Belül képek voltak az életéből, valamint üzenetek a családtagjaitól és barátaitól. Megragadta a mappát, és lapozgatni kezdte.
Felfigyelt egy üzenetre. Ez állt benne: „Szeretném, ha tudnád, hogy Mennyei Atya büszke a döntésedre, hogy megkeresztelkedsz. Amikor hibákat követsz el és bűnbánatot tartasz, Ő meg fog bocsátani neked. A bűnbánat jó dolog!”
Gina mély lélegzetet vett. Nem hozott jó döntést, amikor úgy bánt Hangával. De most már tudta, hogy mit tegyen.
Kiszaladt, és leült Hanga mellé. Hanga a földet bámulta.
„Bocsáss meg azért, amit mondtam. Nem kellett volna ennyire durvának lennem” – mondta Gina.
Hanga felpillantott. „Semmi baj. Tudom, hogy nem volt szándékos. Köszönöm, hogy bocsánatot kérsz.” Egy virágot adott Ginának, amely a fáról hullott le.
Aznap este Gina elmondta Anyunak, hogy mi történt. „Hanga megbocsátott nekem – mondta Gina. – De még mindig bűnbánatot kell tartanom Mennyei Atyám előtt. Segítesz?”
„Hát persze” – felelte az anyukája. Szorosan átölelte Ginát. „Szeretnél most imádkozni róla?”
Gina és Anya letérdeltek.
„Drága Mennyei Atyám! – imádkozott Gina. – Sajnálom, hogy olyan undok voltam Hangával. Szeretnék bűnbánatot tartani és jobbá válni.”
Gina jól érezte magát, miközben imádkozott. Örült, hogy helyre tudta hozni a dolgokat Hangával. És Mennyei Atyával is. A bűnbánat tényleg jó dolog!
Illusztrálta: Carolina Farías