A 15 perces csoda
A busz hamarosan indul. Vajon el fogják érni?
„Oda süss! – súgta Szása. – Még egy mókus!” Jól érezte magát a Szocsi Arborétumban. Az óriási parkban mindenféle gyönyörű virág és fa volt. Otthon, Közép-Oroszországban még mindig havas és fagyos volt az idő. Itt, Szocsiban viszont ragyogóan sütött a nap, és a levegőnek tavaszillata volt.
Szása figyelte, ahogy a mókus egy diót rágcsál. Még mindig a téli bundáját viselte, de Szása úgy gondolta, hogy éppen annyira izgatott lehet a tavasz miatt, mint ő. Mosolygott, amikor a mókus felszaladt egy fára.
Ebben a pillanatban megcsörrent Anya telefonja. „Halló?” – vette fel Anya. Hallgatott. „De úgy tudtam, hogy a jegyek holnapra szólnak. Hogy mára?” Hamarosan letette a telefont.
„Szása! Mennünk kell. Ma délelőtt látogatjuk meg a Skyparkot, és 15 perc múlva megy a busz!”
„Odaérünk a buszmegállóba olyan gyorsan?” – kérdezte Szása.
„Remélem! Imádkozzunk a szívünkben, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt.” Anya kézen fogta Szását, és futni kezdtek.
A Szocsi Arborétum nagy volt. Szása nem volt benne biztos, hogy megtalálják a kiutat. De a szívében mondott egy imát. Kérlek, segíts időben eljutnunk a buszmegállóba! Nagyon szeretnénk elmenni a Skyparkba.
A Skypark egy kalandpark, magasan a hegyekben. Óriási hinták, mászófalak, drótkötélpályák és kötélpályák vannak ott. Van még ott egy Skybridge-nek nevezett nagyon hosszú híd, magasan fent. Szása azt remélte, hogy időben odaérnek.
Végül rátaláltak a főútra, és próbáltak taxit fogni. Azonnal megláttak egyet. Gyorsan beszálltak, és Anya elmondta a sofőrnek a buszmegálló nevét.
„Szerencséjük van – mondta a sofőr. – Ismerek egy rövidebb utat.”
Szása kifelé bámult az ablakon, miközben elszáguldottak a fák mellett.
„Szerinted el fogjuk érni?” – kérdezte Szása Anyától.
Anya ránézett az órájára. „Nem tudom. Végül is imádkoztunk. És ha nem érjük el, az is rendben van. Hisz most is egy kalandon vagyunk.”
Hamarosan megérkeztek a buszmegállóhoz. A busz még oda sem ért. Késett.
Anya és Szása még mindig lihegtek, de Szása elmosolyodott. „A sofőrnek igaza volt. Tényleg nagyon szerencsések vagyunk.”
„Nem hiszem, hogy csak szerencse volt, drágám – mondta Anya. – Néha apró csodák történnek, amelyek arra emlékeztetnek minket, hogy Mennyei Atya mennyire szeret minket.”
Ekkor megérkezett a busz. Anya és Szása felszálltak, és elindultak a Skyparkba. Szása hálás volt ezért az apró csodáért.
Illusztrálta: Mitch Miller