Egy darabka kenyér. Jóbarát, 2023. jún. 4–5.
Egy darabka kenyér
Az úrvacsorai tálca üres volt!
Az eredeti történet Guatemalában játszódott.
„Annyira várom már, hogy a kápolnába menjünk istentiszteletre!” – mondta Ancsi a reggelinél.
A Covid19-világjárvány miatt Ancsi és a családja már majdnem két éve nem tudott személyesen istentiszteletre járni. De ma végre elmehetnek a gyülekezeti házba! Ancsi örült, hogy láthatja a barátait, és ismét vehet az úrvacsorából az egyházközségükben.
A családja leült a kápolnában. Ancsi integetett a barátainak.
Hamarosan eljött az úrvacsora ideje. A himnusz után Ancsi összefonta a karját és lehajtotta a fejét. Odafigyelt az úrvacsorai imára. Aztán egy kis képre nézett Jézusról. Ez segített neki emlékezni arra, hogy áhítatos legyen.
Egy fiatal férfi odavitte a tálcát a sorukhoz. De amikor a tálca Ancsihoz ért, üres volt!
Aztán Ancsi közelebbről is megnézte. A tálca sarkában maradt egy kis morzsa. Elvette, és a szájába tette.
Ancsi a nap hátralévő részében egyre csak aggódott. Nem hagyta nyugodni az az apró kenyérdarab. A vacsora alatt még mindig aggódott. Még a desszertnek szánt fagyit sem ette meg. Csak ült az asztalnál, miközben Anyu mosogatott.
Számít-e az úrvacsora, ha csak egy morzsát vettem belőle? – töprengett mindvégig.
Anyu megtörölte a kezét. „Valami baj van, kicsim?”
Ancsi megrázta a fejét.
„Hát, az elolvadt fagyidat látva azt gondolom, hogy valami zavar téged.” Anyu mosolyogva letérdelt Ancsi mellé: „Mi a baj?”
Ancsinak könnyes lett a szeme. „Annyira vártam, hogy vegyek ma az úrvacsorából! De mire a tálca odaért hozzám, már csak egy morzsa maradt rajta.” Mély lélegzetet vett: „Rosszul vettem az úrvacsorából?”
„Dehogy is! – válaszolta Anyu, és szorosan átölelte Ancsit. – Láttam, hogy Jézust ábrázoló kis képet nézegetted a szentírásaidban. Mire gondoltál akkor?”
„Arra gondoltam, hogy Jézus mennyire szeret engem. És a szögek nyomaira a kezén és a lábán. És mindenre, amit értünk tett.”
„Na látod! – jelentette ki Anyu. – Ezért veszünk a kenyérből és a vízből. Hogy emlékezzünk arra az áldozatra, amelyet Jézus értünk hozott.”
„Akkor nem számít a kenyér mérete?”
„Nem. Ami számít, az az, hogy mit éreztél, miközben a Szabadítóra emlékeztél – mondta Anyu. – És bár csak egy aprócska darab kenyeret vettél, Jézus irántad való szeretete nem apró. Ő nagyon szeret téged.”
Ancsi elmosolyodott. Tudta, hogy a Anyunak igaza van. Az úrvacsora mindig különleges alkalom lehet arra, hogy Jézusra emlékezzünk – akár egy apró darabka kenyérrel is.
Illusztrálta: Jennifer Bricking