Táncos döntés. Jóbarát, 2023. jún. 10–11.
Táncos döntés
Mia sokkal jobban érezte magát, miközben az osztálytársai táncát nézte.
Az eredeti történet az Amerikai Egyesült Államokban játszódott.
Mia betette a tánccipőjét a táskájába. A táncóra épp véget ért, és eljött az ebéd ideje. Az ajtóban találkozott a barátnőjével, Abigéllel.
„Mit gondolsz az új számról?” – kérdezte Mia, miközben az ebédlő felé sétáltak. Az osztályuk egy új számra fog táncolni az év utolsó műsorán, a családjuk előtt.
„Azt hiszem, okés” – mondta Abigél.
„Néhány szó elég fura volt – jegyezte meg Mia. – Nekem nem nagyon tetszik.”
Mia azt gondolta, hogy zavarban lesz, ha a szülei és a húga látják, ahogy ilyen zenére táncol.
Abigél megvonta a vállát. „A bátyám nagyon szereti ezt a számot. Sokszor lejátssza.”
„Ó!” Mia a földre nézett.
Egész nap ez a szám szólt Mia fejében. Nem tetszett neki, amilyen érzéseket kiváltott belőle. De Abigél nem gondolta, hogy rossz lenne. Lehet, hogy tényleg rendben van.
Mia visszaemlékezett egy otthoni estre, amikor a családja a zenéről tanult. Anya azt mondta, hogy a jó zene segíthet az embereknek érezni a Szentlelket. A rossz szavakat tartalmazó zene pedig megnehezítheti, hogy érezzék a Lelket. Lehet, hogy a Szentlélek mondja azt neki, hogy az a szám nem jó.
Elhúzta a száját. A számban nem volt semmi káromkodás. Így is rossz volt?
Amikor Mia hazaért, mesélt Anyának a számról.
„Meg tudnád nézni a szöveget, hogy meglássuk, mit gondolsz?” – kérdezte Mia.
Együtt megkeresték a szám szövegét az interneten. Mia figyelte Anya arcát, miközben olvasott.
Anya elhúzta a száját. „Értem, hogy miért nem tetszik neked – mondta. – Nem káromkodnak benne, de szerintem nem jó szám a negyedikesek táncához. Holnap megkérdezem erről a tánctanárodat.”
Másnap Anya az iskolában beszélt a tanárával, Sári nénivel. Mia aggódott amiatt, hogy Sári néni feldúlt lesz, de nem így volt. Azt mondta, megérti, hogy Anyának miért nem tetszik a szám. De azt is közölte, hogy már túl késő megváltoztatni a zenét.
„Miának nem muszáj táncolnia erre a számra – ígérte Sári néni. – Arra az egy táncra leülhet.”
Ijesztően hangzott, hogy egyedül félreüljön. Mia úgy döntött, megkéri Abigélt, hogy üljön le vele arra a táncra. És a barátnője igent mondott!
Amikor eljött a táncbemutató napja, Mia a folyosón találkozott Abigéllel.
„Örülök, hogy félreülsz velem!” – mondta Mia mosolyogva.
De Abigél nem mosolygott vissza rá. „Végül mégsem fogok leülni – bökte ki a szoknyáját igazgatva. – Táncolni fogok a többiekkel.”
Mia rosszul érezte magát. Nem akart egyedül félreülni. De a szám továbbra sem keltett benne jó érzéseket.
Mia felsorakozott a többiekkel, és táncolt az első számra. Aztán jött a következő szám.
A szíve hevesen vert. Magában elmondott egy rövid imát. Aztán mély lélegzetet vett, odasétált a színpad széléhez, és leült.
Miután lement a színpadról, Mia sokkal jobban érezte magát. Figyelte, ahogy az osztálytársai táncolnak. Amikor végeztek, tapsolt. Utána boldogságot és melegséget érzett.
Mia elmosolyodott. Ijesztő volt egyedül leülni, de jó érzés volt, hogy hallgatott a Szentlélekre.
Illusztrálta: Susana Gurrea