A rossz honlap

Írta: Kevin Kinney

(Igaz történet alapján)

Kevin félt attól, hogy beszéljen Anyuval.

A történet az Amerikai Egyesült Államokban játszódott.

Kevin hátrafordult az irodai forgószékében. Véletlenszerűen nyomogatta a gombokat a billentyűzeten.

„Anyu, játszhatok végre az autóversenyes játékkal?” – kiáltotta.

Anyu bekukkantott a konyhából. „Amint elkészültél a házi feladatoddal.”

Kevin felsóhajtott. Mégis hogyan összpontosíthatna a házi feladatra? Már csak hajszálnyira volt attól, hogy elérje a kedvenc számítógépes játékában a következő szintet. A házi feladat pedig, hát, az házi feladat.

Úgy gondolta, talán rá tudja venni magát, hogy nekikezdjen. Végiggörgetett egy honlapon. Az tuti, hogy nem tűnt olyan klassznak, mint a videójáték.

Aztán Kevin meglátott egy hivatkozást. Rákattintott. A hivatkozás egy honlapra vitte, amelyen olyan emberek képe volt, akik nem viseltek ruhát.

Ez rossz – gondolta. – Nem kellene ezt néznem. Kevin hátrapillantott a válla felett. Senki sem figyelte őt. Megnézett még néhány képet. Egyszerűen csak kíváncsi volt.

Kevin kezdte kicsit rosszul érezni magát. Gyorsan bezárta a honlapot. Próbált visszatérni a házi feladatához. Minden rendben – gondolta Kevin. – Csak láttam néhány képet. De a rossz érzés nem múlt el.

Kevin úgy érezte, hogy beszélnie kellene Anyuval a weboldalról. De félt. Mi lesz, ha haragudni fog?

Aznap este, vacsora után Kevin segített Anyunak mosogatni.

„Jól érzed magad?” – kérdezte Anyu.

„Aha” – felelte Kevin.

De nem érezte jól magát. Úgy érezte, mindjárt sírva fakad. Visszatért az érzés, hogy szólnia kellene Anyunak. Kevin azonban még mindig félt.

Mennyei Atyám, kérlek, segíts nekem! – imádkozott csendben. Egy kicsit jobban érezte magát.

„Beszélhetnék veled?” – kérdezte Kevin.

„Hát persze – felelte az anyukája. – Miről szeretnél beszélni?”

Kevin a padlót bámulta. Nem tudta, hogyan kezdjen bele. „Amikor a házi feladatomat csináltam, egy olyan honlapra látogattam el, ahol ruha nélküli emberek képei voltak. Csak kíváncsi voltam. De most már nem tudom elfelejteni, amit láttam.”

„Örülök, hogy elmondtad ezt nekem” – mondta Anyu. Megölelte Kevint. „A kíváncsiság teljesen rendben van. Tisztában vagy vele, hogy ezek a dolgok rosszak, és nem kellene őket nézned. De az nagyszerű, hogy őszinte voltál. Most már jobban fogod érezni magad, mert elmondtad nekem.”

„Nem vagy mérges rám?” – kérdezte Kevin.

„Hát persze, hogy nem – nyugtatta meg Anyu. – Szeretlek téged. És segíteni akarok neked. Ahogy Mennyei Atya is. Ő mindig segíthet neked helyrehozni a dolgokat.”

Kevin hirtelen már nem érezte úgy, hogy összeszorul a gyomra.

„Féltem elmondani neked – mondta. – De jobban éreztem magam, miután elmondtam egy imát.”

„Úgy tűnik, hogy a Szentlélek segített bátornak lenned” – mondta Anya.

Kevin tényleg nyugodtnak és békésnek érezte magát, amikor imádkozott. De már azelőtt is érezte azt, hogy beszélnie kell Anyuval, mielőtt imádkozott volna.

„Szerintem a Szentlélek egész idő alatt segített nekem – mondta Kevin. – Elmondta nekem, hogy a képek rosszak. És azt is mondta, hogy el kell mondanom neked, mi történt.”

„Mindig itt leszek neked, ha ilyen dolgokról kell beszélned – mondta Anyu. – Nem fogok haragudni rád. Állítsunk össze együtt egy számítógépes biztonsági tervet!”

Kevin elmosolyodott. „Ez jó ötletnek hangzik.”