Szilárd alapok

Imák hideg vízben

Illusztrálta: Corey Egbert

Egy családi táborozás során a barátommal, Bayley-vel kikajakoztunk a folyón. Én már sokszor eveztem, de Bayley még soha nem próbálta. Miután megtanítottam neki az alapokat, felvettük a mentőmellényünket, és beszálltunk a kajakjainkba.

Hideg tavasz volt, a víz pedig fagyos. Éppen eveztem, amikor loccsanást hallottam. Visszanéztem, és nem láttam mást, mint Bayley élénkzöld kajakjának a fenekét. Felgyorsultak a gondolataim. Imádkoztam, hogy a barátnőm felbukkanjon a vízből.

Végül feltűnt Bayley feje; levegőért kapkodott. Szerencsére a víz elég sekély volt, és leért a lába. De így sem tudta visszafordítani a kajakját. Megpróbáltam segíteni neki, de a kajakomban ülve ez nem igazán sikerült.

Bayley azt mondta, hogy zsibbad a lába. Kezdett pánikba esni. Hirtelen úgy éreztem, hogy imádkoznom kell vele. Rögtön azután, hogy biztonságért és útmutatásért fohászkodtam, megnyugodtam – tudtam, hogy minden rendben lesz.

Beugrottam a dermesztő vízbe. Segítettem Bayley-nek bemászni a kajakomba, és átfordítottam az övét. Megragadtam mindkét kajak fogantyúit, és a sáros vízben gázolva partra húztam őket.

Hálás vagyok, amiért a szüleim azt tanították, hogy mindig imádkozzak, különösen a nehéz helyzetekben. Az imám arra vezetett, hogy segítsek a szükséget szenvedő barátomnak.

Néha az istentiszteleten nem figyelünk oda. Vagy a szentírások olvasása közben úgy érezzük, hogy az elhangzottak nem ránk vonatkoznak. Amikor azonban viszontagságok érnek és a hitünk próbára tétetik, a korábban megtanult, egyszerű dolgok megáldhatnak minket.

Adaline L., Kanada, Prince Edward-sziget