Lehetőség a közös tanulásra és fejlődésre

Írta: Eric B. Murdock

Egyházi folyóiratok

Sokat tanulhatunk a fogyatékossággal élők testvéreitől.

Egy iskolában töltött nehéz nap után Lucy S. (13 éves, USA, Utah állam) végre hazaért. Az öccse, David (12) észrevette, hogy feldúlt.

„Mi a baj? – kérdezte David. – Jól vagy?”

David aggódása igen sokat számított Lucynak. „Sokkal jobban éreztem magam – mondja Lucy. – David autista, és gyakran csak arra koncentrál, ami őt érdekli. Viszont amikor meglát egy szomorú vagy magányos embert, azonnal odamegy hozzá. Nagyon is érzékeli a többi embert. Ő egy ilyen ember – jó, őszinte és becsületes.”

A Lucyhoz hasonló testvérek tudják, hogy kihívás lehet egy fogyatékkal élő testvérrel felnőni, ugyanakkor azt is, hogy milyen csodálatos is. És ismerik a sok áldást, amely érheti őket. Sokat tanulhatunk tőlük. Olvass további példákat arra, hogy mi olyat tanultak ezek a testvérek, ami talán neked is segíthet.

Alaposan megismerni őket

A fülöp-szigeteki Anela (14), Chiyo (11) és Daniel (10) testvére Bien (12), a cerebrális parézisos fiú. Egyéniségnek látják őt, akinek megvannak a maga erősségei. Azt kívánják, bárcsak mások is megismernék Bient úgy, ahogy ők.

„Van egy meredek domb ott, ahol élünk. A testvéreimmel »hegynek« nevezzük – meséli Anela. – Szeretünk feltekerni a dombra, lefelé pedig versenyzünk. Bien nehezen megy fel, ezért segítünk neki. Néha megbámulják őt az emberek. Zavar, amikor ez történik. Úgy tűnik azonban, hogy Bien nem bánja. Mosolyog és integet nekik, miközben elhaladunk mellettük.

Bárcsak tudnák az emberek, hogy milyen barátságos, és mennyire szeret másokkal lenni! Eleinte félénk, de ha elkezdi jól érezni magát, nagyon is jó társaság. Nem képes megtenni olyasmiket, amiket az ép testű emberek szoktak, de szeret tanulni. Bientől megtanultam, hogy nem kellene annyira foglalkoznunk azzal, hogy mások mit gondolnak rólunk, és mindenkivel kedvesen kellene bánnunk.”

Fontos a türelem

„Néha nehéz türelmesnek lenni Daviddel. Különösen akkor, amikor nem figyel – vallja be Lucy. – Ez néha nem az ő hibája, ezért nem akarok túlságosan dühös lenni rá, de azért azt is szeretném, ha megtanulná és megértené a dolgokat. Fontos megtalálni az egyensúlyt. Segít, hogy tudjam, hogyan segíthetek a testvéremnek.”

Chiyo rájött, hogy a türelem sokat segít Biennek a tanulásban. „Segítek megtanítani a bátyámnak az ábécét, a színeket, a számokat és az állatokat – osztja meg Chiyo. – Néha nehezen tudja beazonosítani az állatokat. Folyamatosan tanulok vele, és egy idő után észrevettem, hogy fejlődött. Mondok egy állatnevet, ő pedig rámutat egy fényképre. Néha el is találja! Bien miatt tudom, hogy az új dolgok megtanulása időbe telik, ráadásul nehéz is, de ha türelmes vagy és folyamatosan gyakorolsz, akkor végül meglesz a jó megoldás.”

Bevonásra törekedve

„Annyira jó, hogy a családom gondol az öcsémre, mielőtt csinálunk valamit! Így ő is jól érezheti magát” – mondja Anela. „Bient is bevonjuk a ház körüli munkákba – teszi hozzá Chiyo. – A ruhái egy részét össze tudja hajtogatni, és a padlót is fel tudja söpörni.”

Lucy azt is megtapasztalta, miként éreztetik az egyházi tanítók és barátok Daviddel, hogy szívesen látják. „Jó látni, ahogy az emberek próbálják megtudni, mi érdekli Davidet – mondja Lucy. – Most éppen nagyon szereti a Csillagok háborúját, ezért az egyházközség tagjai erről kérdezgetik. Tudják, hogy ez olyasmi, amiről örömmel beszél. Az egyik tanítója megpróbálja David kedvenc dolgait és témáit a tananyagba is belevenni. Így jobban tud figyelni az órán.”

Lehet, hogy valaki máshogy néz ki, másképpen cselekszik vagy mások a képességei, de mindannyian összetartozunk. Sok mindent tehetünk azért, hogy mindenki bevonva és fontosnak érezze magát. Minél inkább törekszünk erre, annál többet tanulunk és annál jobban fejlődünk.

Jézus meggyógyítja a házba leeresztett férfit