Pásztorod a félelem völgyeiben

Írta: Marissa Widdison

Egyházi folyóiratok

A szorongás pillanataiban figyelhetünk a Pásztorunk hangjára.

A 23. zsoltár az egyik legismertebb szentírásrész. A különböző vallású hithű emberek világszerte folyamatos vigaszt merítenek ezekből az oly sok éve íródott szentírásversekből.

Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.

Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.

Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.

Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

Láttál már juhokat? Kissé ijedősek, és minden mozgásra vagy hangosabb zajra azonnal elszaladnak. Határozottan nem arról híresek, hogy rettenthetetlenek lennének. És talán ez is egy olyan dolog, amelyet megtanulhatunk ebből a hasonlatból: az Úr tudja, hogy lesznek olyan alkalmak, amikor mindegyikünk félelmet fog érezni. Ebben nincs semmi szégyellni való! Része a halandóság kihívásának. A szorongás e pillanataiban figyelhetünk a Pásztorunk hangjára. Ő igyekszik elvezetni minket az eljövendő békesség és biztonság „fűves legelő[ire]”. Íme néhány módja annak, ahogyan gyengéden arra kér minket, kövessük Őt.

Tanulmányozd a Pásztorunk szavait – például az Újszövetségben, a 3 Nefiben vagy a Tan és szövetségekben található tanításait. Ha így teszel, lelki táplálékban részesülsz, és a jövőben jobban képes leszel felismerni az Ő hangját.
Bármikor imádkozz Mennyei Atyához Jézus Krisztus nevében, és kérj Tőle vigaszt és békességet az életedbe.
Fogadd el, hogy a Szabadító segítsége sokféle alakot ölthet, beleértve a szülőket, egyházi vezetőket, barátokat, sőt még orvosokat és egyéb szakmai forrásokat is.
Gyűlj össze másokkal, akik szeretik a Szabadítót, például az istentiszteleten vagy az ifjúsági hitoktatáson. Így a szentek szerető közösségéhez kötődhetsz, akik együtt munkálkodnak azon, hogy kövessék a Szabadítót, és félelmetesnek tűnő gondokat győzzenek le.

A félelem legyőzése néha olyan, mint egy utazás, amely például egy sötét völgyön át vezet, ahogyan azt a 23. zsoltár is említi. Nicolas F.-nek Brazíliából bizonysága van arról, hogy ha az ember folyamatosan halad tovább, el fog jönni a gyógyulás. Hosszú ideig küszködött a kudarc és a félelem érzésével.

„Sokat imádkoztam, arra kérve Istent, hogy vegye el az elmémből a rossz gondolatokat, és vegye el a rossz érzéseket” – idézi fel Nicolas. Sokáig zavarodottságban élt, és folyamatosan rágódott az általa elkövetett hibákon.

Így fogalmaz: „Megpróbáltam megtalálni Isten hatalmát, de még nem éreztem a gyógyítását.” A félelem legyőzéséről keresett szentírásverseket, és erőre lelt ezekben a szavakban. Az édesanyja és mások is támogatták.

Végül az egyik délután különösen teljesnek és hálásnak érezte magát. Ráébredt, milyen messzire jutott.

„Korábban úgy éreztem, mintha egy börtönben lennék – magyarázza. – De most úgy érzem, hogy meg tudom nyerni a csatákat. Amikor az Úr segítségét keresem, reményt érzek.”

Akár napsütötte domboldalnak, akár árnyékos völgynek érződik az életed ezen időszaka, ott van a Jó Pásztorod, és Ő veled fog járni. Szeret téged. Segíteni fog túljutnod ezen. Maradj közel Őhozzá, és Ő békességre vezet téged.