A kedvező változás, amelyet Krisztus kegyelme képes előidézni. A Fiatalság Erősségéért, 2024. márc.
Erő a bűn legyőzéséhez
A kedvező változás, amelyet Krisztus kegyelme képes előidézni
Amikor megértjük, hogy a Szabadító kegyelme mindig elérhető, nem pedig olyasmi, amit ki kell érdemelni, bámulatos dolgok történhetnek az életünkben.
Illusztrálta: Jarom Vogel
Amikor püspökként szolgáltam, elképesztő volt látni, mennyire megkönnyebbültek a fiatalok, amikor találkoztak velem, hogy bűnbánatuk részeként beismerjék egy bűnüket. Azonban akaratlanul is felfigyeltem egy ismétlődő mintára: a fiatalok beismerték a bűnüket, jobban érezték magukat, majd – a legjobb szándékuk ellenére – újra vétkeztek. Ezután megint beismerték, megint jobban érezték magukat, és újra vétkeztek. A harmadik-negyedik kör után gyakran feladták.
Hálás voltam, hogy ezeket a fiatalokat megtanították arra, hogy Jézus Krisztus az Ő engesztelése által lehetőséget kínál nekik a bűnbánatra és az újrakezdésre. Aggódtam azonban, hogy talán nem értik eléggé a Szabadító által kínált másik áldást: az Ő kegyelmét – a képessé tevő hatalmat1, vagyis „az isteni segítség[et], és az erővel való felruháztatás[t], melynek révén jelenlegi tökéletlen és korlátozott lényünk… felmagasztosult lénnyé növekedik”2.
Eltökéltem, hogy világosabban fogom tanítani, amint azt Russell M. Nelson elnök is tanította, miszerint a „bűnbánat… egy folyamat”3, amely gyakran időt és ismétlődő erőfeszítést igényel.4 Azt szerettem volna, ha az egyházközségem tagjai tudják, hogy Isten ott találkozik velünk, ahol vagyunk, és kegyelmet kínál, hogy végigsegítsen minket az egész tökéletesítő folyamaton, bármennyi ideig is tartson az.
Miként segít neked a kegyelem megértése?
Néhány évvel ezelőtt egy, a Brigham Young Egyetem több mint 600 fiatal felnőttjét vizsgáló tanulmány kimutatta, hogy azok, akik ismerték és megértették, mi az a kegyelem, kisebb mértékű depresszióról, szorongásról, szégyenről és tökéletességkényszerről számoltak be.5 Egy követéses vizsgálat kimutatta, hogy a kegyelembe vetett hit magasabb szintű hálával, önbecsüléssel, céltudatossággal, az élettel való megelégedettséggel és derűlátással társul.6
Más szavakkal, az emberek kevesebb szégyent és nagyobb önbecsülést éreznek, amikor megértik, hogy a kegyelem itt és most is elérhető – nemcsak azután, hogy rászolgáltunk vagy kiérdemeltük volna azt. Amikor tudjuk, hogy Isten segít nekünk, függetlenül attól, hogy mit tettünk vagy hányszor érezzük úgy, hogy cserben hagytuk Őt, akkor késztetést érzünk a tovább próbálkozásra.7
„Cserben hagytam Mennyei Atyát”
Nemrégiben egy misszionárius megsérült egy sporttevékenység során az egyik felkészülési napján, és hazaküldték felépülni. Magasztos célt tűzött ki: megkapja a szükséges segítséget, majd visszatér a missziójába. Azonban a túl sok egyedül töltött kötetlen idő hamarosan a régi szokásokba való visszaeséshez vezetett.
Olyan bűnnek engedett, amelyről azt gondolta, már megbánta és hátrahagyta a missziója előtt. Elcsüggedt és feldúlta, hogy nem tudott uralkodni önmagán. Minél depressziósabb lett, annál inkább ezekbe a rossz szokásokba menekült. Elindult a lejtőn, és nagyon gyorsan csúszott lefelé.
„Úgy érzem, cserben hagytam Mennyei Atyát – mondta ez a fiatal férfi a papsági vezetőjének. – Korábban már megbántam ezt a bűnt, és Isten megbocsátott nekem. Megígértem, hogy soha többé nem fogom megtenni, mégis itt vagyok, mintha eleve nem is tartottam volna bűnbánatot. Nem érdemlem meg Isten megbocsátását vagy segítségét. Sem most, sem soha.”
A papsági vezetője ezt felelte: „Ugye milyen jó tudni azt, hogy a kegyelem ajándék? Nem kell rászolgálnod vagy kiérdemelned. Egyszerűen úgy kell döntened, hogy befogadod azáltal, hogy hajlandó vagy tovább próbálkozni, és nem feladni.”8 A vezető ezután megosztotta Neil L. Andersen elder szavait a Tizenkét Apostol Kvórumából: „Néha elbotolhatunk, azonban gyorsan és alázatosan újra ereszkedjünk térdre, és haladjunk újra a helyes irányba.”9
Ez a fiatalember újra a menny felé fordult, és a Szabadító ott volt, hogy segítsen neki. Nemcsak a sérülése gyógyult meg, hanem a szíve is. Apró célonként és a Jézus Krisztus által lehetővé tett kegyelemmel elkezdett fejlődni. Hamarosan visszatért a missziójába, tele hálával, önbecsüléssel, céltudatossággal, megelégedettséggel az élet iránt és derűlátással. Ez az a változás, amelyet Krisztus kegyelme képes előidézni.