Jézus Krisztus az erőd
Te hogy állsz hozzá?
A fiatalság erősségéért kalauzban található tantételek iránti hozzáállásod segíthet magasabbra szárnyalnod.
A pilóták állásszögként utalnak a repülő adott helyzetére a levegőben. Felfelé vagy lefelé néz a repülő orra? Épp fordul vagy halad egyenletesen? Az angol nyelvben az állásszöget jelölő szó hozzáállást is jelent, azaz azt a gondolkodásmódot, amellyel az élet hullámvölgyeit kezeljük. Egy régi, repülésről és az életről is szóló közmondás így szól: A hozzáállásunktól függ, milyen magaslatokat érünk el.
Mi lesz a hozzáállásunk, amikor elolvassuk A fiatalság erősségéért: Útmutató a döntések meghozatalához című kiadványt? A kalauzban található tantételekhez való hozzáállásunk sorsfordító lehet, és hatással lehet arra, hogy új magaslatokat érünk-e el, vagy alacsonyabb szintre süllyedünk.
A Szabadító nagyszerű kiindulópontot adott nekünk. Ezt mondta: „Boldogok a szelídek” (Máté 5:5). Gyakorolhatjuk a szelíd hozzáállást azáltal, hogy igazlelkűek és alázatosak vagyunk, valamint hajlandóak vagyunk követni az evangélium tanításait. Íme három kérdés, amelyek kifejezik az általunk megkapott tantételek iránti hozzáállásunkat.
1. hozzáállás: Mennyire lehetek rossz?
Az ilyen hozzáállással rendelkezők ezt mondják: „Mi a határ? A lehető legközelebb akarok élni hozzá, anélkül, hogy átlépném azt.” Ez pont olyan veszélyes, mintha egy ejtőernyős azt kérdezné: „Mennyire érhetek közel a földhöz, mielőtt ki kellene nyitnom az ejtőernyőmet?”
2. hozzáállás: Mennyire kell jónak lennem?
Ez a hozzáállás a lehető legkevesebb erőfeszítést keresi. Ez olyan, mintha azt kérdeznénk a tanárunktól: „Mi a legkevesebb, amit tehetek, hogy ne bukjak meg ebből a tantárgyból?” Olyan ez, mintha az ejtőernyős azt mondaná: „Szeretném jól bepakolni az ejtőernyőmet, de nem túl jól.”
3. hozzáállás: Mennyire lehetek hősies?
Egy fiú egyszer azt mesélte nekem, hogy hajnali 5-re jár ifjúsági hitoktatásra. Azt feleltem: „Ez iszonyatosan korán van. Miért jársz el?” Egyszerűen így felelt: „Mert akarok. Imádom. Az ifjúsági hitoktatás a legjobb része a napomnak.” Ő így állt hozzá: „Hősies akarok lenni!” Számára az engedelmesség egy küldetés volt, nem pedig bosszúság.
Ez olyan, mintha az ejtőernyős azt mondaná: „Gondosan bepakolom az ejtőernyőmet, és jóval a földet érés előtt kinyitom, mert imádok ejtőernyőzni, és még sokáig akarom csinálni.” Az efféle hozzáállás segíteni fog nekünk szárnyalni.
A Mormon könyvében Lamóni király apja egy gyönyörű imát mondott, amely tökéletesen kifejezi ezt a harmadik hozzáállást:
„Ó, Isten… hozd magad az én tudomásomra, és én minden bűnömmel felhagyok, hogy megismerjelek téged” (Alma 22:18).
A király nem azt mondta: „Mennyire lehetek rossz, hogy megismerjelek?” vagy „Pontosan mennyire kell jónak lennem ahhoz, hogy megismerjelek?” Nem, az ő hozzáállása ez volt: „minden bűnömmel felhagyok, hogy megismerjelek téged”.
Magasztosabb és szentebb szokások
Az Úr bízik abban, hogy kiskapuk keresése helyett inkább magasztosabb és szentebb szokásokra törekszünk. Ha valami nincs olyan világosan leírva a kalauzban, mint amire számítottunk, akkor ne azt kérdezzük, hogy „Isten mit enged meg?”, hanem azt, hogy „Isten mit szeretne inkább?” A második kérdés felfedi azt a készséges szívet, amelyet az Úr szeretne, ha mindegyikünk kifejlesztene, amint szelídségre tanít minket.
Ha repülőre szállnék, nem szeretném, ha a pilóta azt kérdezné: „Mennyire lehetek rossz?” vagy „Mennyire kell jónak lennem?” Azt szeretném, ha azt kérdezné: „Mennyire lehetek hősies?” A repülésben és az élet során is a hozzáállásunk fogja meghatározni, milyen magasra tudunk szárnyalni. A fiatalság erősségéért kalauz nem azért íródott, hogy a viselkedési minimumokat, hanem hogy a tanítványság tanát magyarázza el. Ez valóban a következő szint.