Nyomtatásban nem jelenik meg: Egy apostol válaszol
Mit tegyek, ha a hitemet kihívások érik?
Fontos, hogy miként nézel szembe a kételyekkel. Találhatsz válaszokat a kérdéseidre, és megoldásokat a kételyeidre.
Minden nemzedék szembesül olyan helyzetekkel, amelyek a hite próbájához vezethetnek. Amikor a szentírásokat kutatjuk, és áttekintjük Isten kapcsolatát a gyermekeivel, két téma többször is előkerül.
-
Az első, hogy mivel minden dologban ellentét van, és van egy ellenség, aki nem akarja, hogy higgyünk Istenben, minden egyes nemzedéknek saját tudást és bizonyságot kell szereznie Istenről.
-
Másodszor, minden egyes nemzedéknek meg kell értenie az örökkévaló azonosságát, és azt, hogy kik ők. Egyik sem egyszerű feladat, hiszen az ellenség nem akarja, hogy tiszta tudásotok legyen az Atyaistenről, Jézus Krisztusról és a nektek szóló boldogságtervükről, illetve arról, kik is vagytok ti az Ő számukra.
A hit kérdései mindig is jelen voltak. Amikor Pál apostol Athénba látogatott, megpróbált Jézus Krisztus feltámadásáról tanítani. Erőfeszítéseiről az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk: „Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.”
Nem hasonlít ez napjaink közösségi médiájára?
Amikor a tömeg felismerte Pál üzenetének – benne Jézus Krisztusról való bizonyságának – nyíltan vallásos, hiten alapuló természetét, azonnal elutasították azt.
A kilétünket érő kihívás
Az Istenbe vetett hit mellett a valódi kilétünket is érték kihívások a feljegyzett történelem során. De a válasz mindig is ugyanaz volt. Mi mindannyian ugyanazon szerető Mennyei Atya lélekgyermekei vagyunk. Russell M. Nelson elnök erőteljes módon tanított erről. Kiemelt három időtálló meghatározást: „Isten gyermeke”, „a szövetség gyermeke” és „Jézus Krisztus tanítványa”.
Arra is buzdított minket, hogy ne aggassunk címkéket önmagunkra és másokra. Az általunk tapasztalt nehézségek jó része megoldódna, ha egy szerető Mennyei Atya gyermekeiként tekintenénk önmagunkra.
A jelentőség próbája
Azok, akik el akarják pusztítani a hitet, gyakorta kijelentik, hogy a hit már elvesztette a jelentőségét. Helytelenül azt szeretnék, hogy a saját véleményük napjaink társadalmi kérdéseiről leváltsa az Úrtól kapott kinyilatkoztatásokat és parancsolatokat. Azt feltételezik és állítják, hogy sokan vannak, akiknek a véleménye egyezik az övékkel, és akik már nem hithű egyháztagok.
Tájékoztatásul szeretném elmondani, hogy a híresztelésekkel ellentétben a fiatalok és a fiatal felnőttek nem kevésbé tevékenyek vagy hagyják el az egyházat nagyobb számban, mint a múltban. A szolgálatra elhívott misszionáriusok száma jelentősen emelkedett. A felnövekvő nemzedék egyházi részvétele egy folyamatosan növekvő irányba mutat. Továbbá a felsőfokú hitoktatáson részt vevő fiatal felnőttek száma is emelkedett.
Hogyan nézzünk szembe kérdésekkel és kételyekkel?
Kérlek, értsétek meg, hogy nem bírálom azokat, akiknek kételyeik vannak; azonban fontos, hogyan kezeljük e kételyeket. A válasz erre a kihívásra Jézus Krisztus evangéliuma.
Megígérem nektek, hogy ha hithűen olvassátok a szentírásokat, imádkoztok és gyakoroljátok a vallásotokat, idővel választ kaptok a kérdéseitekre és az időről időre esetleg felmerülő kételyeitekre.
Az egyik kedvenc történetem a szentírásokból Márk evangéliumában található. Egy apáról szól, aki szerette volna, ha a fia megszabadul egy gonosz lélektől. Ebben a történetben a Szabadító lényegében megkérdezi az apát, hisz-e benne, hogy a fia meggyógyulhat. Az apa könnyes szemmel ezt mondja: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.” Ez elfogadható volt az Úrnak; megdorgálta a lelket és meggyógyította a fiút.
A lecke itt az, hogy ne engedjünk a kételyeknek vagy a hitetlenségnek legyőzni a hitünket. A szorgalmas szentírás-tanulmányozás, az őszinte ima, a tudatos vallásgyakorlás és az Úr prófétája tanácsainak a követése lehetővé teszi, hogy legyőzzétek a hiteteket érő kihívásokat.