Megtörni a pornográfia körforgását
Magányosnak és tehetetlennek éreztem magam. A püspököm azonban emlékeztetett a remény és segítség meglelésének pár kulcsára.
13 évesen szembesültem először pornográfiával. Véletlenül bukkantam rá a közösségi médiában, nem tudva és nem is értve, hogy mi az. A szándékolatlan kitettség kíváncsisághoz vezetett, majd pedig a pornográfia szándékos kereséséhez.
Akkoriban úgy tűnt, mintha a vezetőim pornográfiáról szóló üzenetei mind azt sugallnák, hogy a pornográfiával csak a fiúk küzdenek. Következésképpen nagyon szégyelltem magam. Azt hittem, soha nem fogok tudni senkinek beszélni a küzdelmeimről. Tudtam Jézus Krisztus engeszteléséről, azonban mivel azt gondoltam, hogy én vagyok az egyetlen lány ezzel a küzdelemmel, úgy éreztem, hogy a helyzetem kívül esik a Szabadító hatókörén. Úgy éreztem, én vagyok a kivétel.
A püspök irodája
Azokban az években, amikor a hitoktatáson vagy áhítatokon vettem részt – vagyis ahol csak jelen volt a Lélek –, gyakran éreztem késztetést arra, hogy megszervezzek egy találkozót a püspökömmel. Ami sokáig visszatartott ettől, az egy elképzelés volt arról, hogy fenn kell tartanom a tevékeny családból származó jó gyerekként meglévő híremet. Azt gondoltam, meglátja majd, ki is vagyok valójában – és úgy hittem, az az ember nem szeretetre méltó. Azt hittem, azonnali büntetésben lesz részem.
Amikor végre leszerveztem a találkozót, teljesen másképpen alakult, mint amire számítottam. Büntetésosztogatás helyett a püspököm azt mondta nekem: „Még mindig Isten leánya vagy. Még mindig ugyanúgy szeret, és még mindig ugyanolyan értékes vagy.”
Emlékszem, hogy elárasztott a szeretet. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen erősen éreztem a Szabadító engesztelésének a hatalmát az életemben. Visszatekintve értem már, miért voltak olyan fontosak a püspököm szavai.
Isten leánya
Amikor pornográfiával küzd valaki, a szégyen körforgásán megy keresztül. A magam részéről én azt éreztem, hogy teljesen elveszítettem a kapcsolatot a valódi kilétemmel, és a pornográfiát használtam e rossz érzések kezelésére. Azután szégyenérzetem volt, és elszigeteltem magam másoktól, majd a körforgás újraindult.
Hosszú időn át a saját akaraterőmre támaszkodva próbáltam leállni. De egyedül képtelen voltam rá. A püspököm segített emlékeznem a kilétemre – arra, hogy Isten szeretett leánya vagyok. Amikor találkoztam vele és emlékeztem erre az igazságra, elkezdtem valódi előrelépéseket tenni.
Az igazság Istenről és a Szabadítóról
Eleinte féltem imádkozni. Mennyei Atyát az igazságosság és a harag Isteneként láttam. Azonban a folyamatos bűnbánat lépéseinek a bejárása segített megértenem Mennyei Atya és Jézus Krisztus természetét. Annak ismerete, hogy egy egyszeri bűnbánat még nem szabadít meg ettől a küzdelemtől, lehetővé tette számomra, hogy továbbra is az Ő isteni segítségükre támaszkodjak. Mennyei Atya már ismerte és megértette a próbatételeimet; nekem csak közelítenem kellett Őhozzá.
Megtanultam, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus is irgalmas és megértő. Amikor Hozzájuk fordulsz, Ők melletted fognak járni, és minden lépésnél fogják a kezedet.
Szembeszállni Sátán taktikáival
Isten természetének a megértése abban is segített nekem, hogy megértsem Sátánt és az ő eszközeit, valamint azt, hogy azok miként működnek Istennel teljesen ellentétesen. Sátán egyik legerőteljesebb eszköze a szégyen, ami nem egyenlő a bűntudattal vagy az „Isten szerint való szomorúság[gal]” (2 Korinthusbeliek 7:10). Amikor bűntudatot érzel, rájössz, hogy hibáztál. A szégyen azonban a kilétedhez kapcsolja az önmagaddal kapcsolatos rossz érzéseidet, amikor bűnt követsz el, mintha egy lennél azokkal az érzésekkel.
Sátán azt akarta velem elhitetni, hogy egyedül is le tudom győzni ezt a kihívást. Ez a hazugság tartott vissza attól, hogy beszéljek a püspökömmel a pornográfiával való küzdelmeimről. Úgy éreztem, addig nem találkozhatok vele, amíg erről nem tudok egy múltbeli küzdelemként beszélni. Sátán arra használja a saját gyengeségeidet, hogy érdemtelennek érezd magad a Szabadító gyógyító hatalmának a keresésére.
Megtanultam, hogy Sátán akkor munkálkodik rajtunk, amikor elszigeteltek vagyunk, így a legjobb védelmünk ellene a kapcsolatteremtés. Néha ez olyan egyszerű dolgokban merül ki, mint mások felkeresése, és jelentőségteljes idő töltése jó barátok társaságában. Amikor kapcsolódsz Mennyei Atyához, önmagadhoz és másokhoz (különösen azokhoz, akik úgy látnak téged, ahogyan Mennyei Atya), az a legjobb módja annak, hogy emlékezz a valódi kilétedre Isten értékes gyermekeként.
Egy magasabb cél
Idővel elkezdtem késztetéseket kapni arra, hogy segítsek más fiatal nőknek, akik a pornográfiával küszködnek. Éreztem, hogy van egy magasabb cél is. Úgy döntöttem, jobban érdekel, mit gondol Mennyei Atya, mint hogy mit gondolnak a körülöttem lévők, ezért elkezdtem nyíltan beszélni a tapasztalataimról.
Ha már egyszer érezted a folyamatos bűnbánat tagadhatatlan örömét, azt meg akarod osztani másokkal is! Most is folytatom ennek az örömnek a megosztását, miközben teljes idejű misszionáriusként szolgálok.
Az én üzenetem
Soha nem vagy egyedül, és van remény.
A Szabadító, megbízható szeretteid és vezetők, valamint a megfelelő eszközök segítségével képes vagy rá, hogy győzedelmesen kerülj ki ebből a küzdelemből. Gyere ki az elszigeteltségből, és keress fel valakit, aki Isten szemével lát téged. Kérdezd meg tőle, mit lát benned!
Bármivel kelljen is harcba szállnod, soha nem vagy túl távol ahhoz, hogy a Szabadító és az Ő engesztelése elérjen téged. Mennyei Atya teljes mértékben szeret téged, és megéri továbbra is bűnbánatot tartani.