Békesség a bénulás után
Miután egy felborult autó okozta balesetben lebénultam, folyton arra gondoltam, hogy miért én? Néhány dolog megtétele azonban segített békességet éreznem.
Fényképek a Traveller család jóvoltából
2022-ben a barátaimmal egy kisebb terepjáróval mentünk a sivatagban, amikor a jármű egy ütközést követően felborult. A földön fekve ébredtem, mindenhol vér borított. Semmit nem éreztem. Hamarosan jött egy helikopter, hogy a kórházba szállítson. Megtudtam, hogy két helyen eltörtem a nyakamat, és válltól lefelé lebénultam.
Először ez határozottan próbára tette a bizonyságomat. Folyton arra gondoltam, hogy miért én? Nem értettem, miért van, hogy az összes barátom megúszta a balesetet, csak én nem. Tizenhat éves tornász és pomponlány voltam, és nem így képzeltem el az életemet.
Válaszd a hálát
A balesetem után egyszer nagyon pocsék napom volt, nem akartam felkelni az ágyból és fizikoterápiára menni. De elmentem, és láttam ott egy bénult férfit égési sérülésekkel. Mosolygott és cseverészett az összes terapeutával, én pedig azt gondoltam, ha ő meg tudja tenni ezt, akkor én is.
Ezután az élmény után képes voltam jobban összpontosítani a hálára. Ráébredtem, milyen szerencsés vagyok, és egy kicsit jobban el tudtam fogadni a helyzetemet. Felismertem, hogy úgy kell döntenem, felébredek és az olyan jó dolgokra összpontosítok, mint a bámulatos családom és Jézus Krisztus evangéliuma.
Tekints a címkéken túl
Rájöttem, hogy mások segítése nekem is segít. Emlékszem, egyszer láttam néhány tizenévest a kezelésen, akik le voltak bénulva. Odamentem hozzájuk és beszélgettem velük, mert nekem is annyira jól esett volna, ha ezt korábban megtette volna értem valaki.
Oly sokan mennek keresztül nehéz dolgokon. A fizikoterápián annyira látható körületted ez a sok-sok megpróbáltatás. A középiskolában is mindenki nehézségeken megy át, de azokról igazából senki nem tud. Sokkal rejtettebbek. Vannak ezek a címkék, hogy „focista” meg „pomponlány”. Néha ijesztő kitörni a címkékből és új barátokat szerezni. Szeretem a szurkolást és az akrobatikát, és mindig úgy gondoltam, hogy ezek határozzák meg, ki vagyok.
Azonban rájöttem, hogy az életben nem minden csak ezekről a címkékről szól. Az, hogy az embereknek milyen a kinézete és miben különböznek tőled, nem igazán számít. Mindenki felé kinyújthatod a karodat, és összpontosíthatsz a megsegítésükre. Jelenleg a legjobb barátaim olyan emberek, akiket azelőtt soha nem tudtam volna a barátaimként elképzelni.
Bízz a Szabadítóban
Miután eltöltöttem valamennyi időt a rehabilitációs központban, már meg tudtam mozdítani a karjaimat, és valamennyire a lábaimat is érzem. Mindennap fejlődöm.
Nem tudom, milyen lesz a jövőm, és az Úr nélkül nagyon félnék tőle. Viszont nemrégiben megkaptam a pátriárkai áldásomat, ami segít magabiztosnak éreznem magam abban, hogy bármi történjék is, az rendben lesz. A szentírások olvasása és a mindennapos imádkozás szintén sok mindenen átsegített. Tudom, hogy Jézus Krisztus nélkül a küszködéseim sokkal szörnyűbbnek érződnének. Segít békességet éreznem még akkor is, amikor nehéz dolgokon megyek át.
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.