Fiatalok hangja

Megosztás és szolgálat

Jótétemények Ghánában

Itt Ghánában jó kultúrában, jó ételekben és ami a legfontosabb, jó barátságokban lehet részed másokkal. A barátaim közül sokan Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának a tagjai, és a legjobb barátom néhány évvel ezelőtt keresztelkedett meg. Szeret viccelődni velem, és azt mondani: „Miért nem szóltál korábban, hogy csatlakozzak az egyházhoz?” És igaza van! Így hát most még többet teszek azért, hogy embereket hozzak az egyházba, segítsek nekik részt venni a tevékenységeken, és segítsek nekik meglátni, miről is szól ez az egész.

Az osztályomban csak két másik egyháztag van rajtam kívül. Amiben hiszünk, az olyan, mint egy új világ néhány osztálytársam számára. Gyakran tesznek fel nekünk kérdéseket az evangéliumról, és némelyiket nehéz megválaszolni. Ha nem tudjuk a választ egy kérdésre, akkor közösen megbeszéljük, és az egyházi vezetőink útmutatását kérjük. Amikor már tudjuk, hogyan válaszoljunk, elmondjuk az osztálytársainknak, mi az, amiről tudjuk, hogy igaz. Néhányukat meg is hívtam, hogy jöjjenek és nézzék meg maguk, hogyan hódolunk, és jó érzéseik voltak az úrvacsorai gyűlésről.

Azt is megtanultam, hogy minél több jót teszel, annál közelebb van hozzád a Szentlélek. Gyakran segítek az embereknek az utcán, ha sok mindent cipelnek. Nemrégiben láttam egy nőt, aki a fején vitt néhány dolgot. Nem ismertem őt és semmit nem tudtam róla, de odamentem hozzá, és megkérdeztem, segíthetek-e neki. Elfogadta a segítségemet, ezért átvettem tőle pár dolgot, amit vitt.

Amikor odaértünk a házához, megtudtam, hogy pék a foglalkozása. Akkoriban nem dolgoztam, és kerestem a módját, hogy egy kis pénzt tudjak félretenni. Nem tudta, hogy munkára van szükségem. Minden előzmény nélkül elmondta, hogy szeretne felvenni valakit, aki segítene neki kenyeret sütni fizetség ellenében. Olyan konkrét munkaidőt ajánlott nekem, amely tökéletesen illeszkedett a zsúfolt időbeosztásomba. Kétlem, hogy ez a véletlen műve lett volna. Istentől jövő áldás volt, amiért segítettem másoknak. Ezzel Mennyei Atya azt mondta nekem: „Fiam, látom a jót, amit eddig tettél!”

Tanúsítom, hogy Jézus Krisztusra kell összpontosítanunk, és hogy Ő az ösvény. Szolgálnunk kell Őt és a körülöttünk lévőket.

Joshua M., 17 éves, Ghána, Nagy-Accra régió

Szeret olvasni és sportolni, különösen focizni.

Újévi áldás Argentínában

Meghívtam egy jó barátnőmet egy szilveszteri buliba az egyházban. Nem tagja Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának, de jó tapasztalatai vannak vele. Amikor megjelent, részeg volt. Kezdett pánikrohamot kapni, majd megnyílt előttem, és mesélt a családja nehézségeiről. Tudtam, hogy segítenem kell neki.

Elvittem őt az apukámhoz. Megkérdeztem tőle, hogy adna-e neki egy papsági áldást. Meséltem ennek a lánynak egy kicsit az áldásokról, és azt mondta, hogy szeretne egyet. Az áldás után abbahagyta a sírást, és még mosolygott is!

Az élmény után feltett nekem néhány kérdést a papságról. Egy másik barátommal együtt elmondtuk neki, hogyan áldott meg minket és a családunkat az evangélium.

Jó érzés volt megosztani az evangéliumot ezzel a barátnőmmel. Szerintem Jézus Krisztus tanítványa megpróbál olyan lenni, mint Jézus Krisztus, és azokat a dolgokat tenni, amelyeket Ő is tett, különösen, amikor látjuk, hogy valaki nehéz időszakon megy keresztül.

José J., 14 éves, Argentína, Buenos Aires

Szeret zongorázni, kerékpározni, énekelni, főzni, valamint szereti a művészeteket és a zenét.

Az osztályelnök imája

Egy hideg januári nap volt, amikor felkértek, hogy szolgáljak a Fiatal Nők osztályelnökeként. Ez volt az első évem a Fiatal Nők programjában, és bár nem számítottam arra, hogy osztályelnök leszek, mégis nagyon örültem. Mosolyogtam és rábólintottam.

Ekkor arra kértek, hogy kezdjek el imádkozni arról, hogy kik legyenek a tanácsosaim.

A boldogságom gyorsan elillant és aggódni kezdtem. Azon aggódtam, hogy nem a megfelelő embereket választom majd, vagy ami még rosszabb, hogy egyáltalán nem tudok majd dönteni!

Aznap este elmeséltem anyukámnak, hogy azon aggódom, nem tudok majd döntést hozni. Azt mondta, menjek a szobámba, mondjak egy imát, és olvassak néhány verset a Mormon könyvéből.

Továbbra is aggódva a szobámba mentem. Elmondtam egy imát, arra kérve Mennyei Atyát, hogy segítsen helyes döntést hoznom. Aztán kinyitottam a szentírásokat ott, ahol legutóbb abbahagytam az olvasást, és elolvastam az első verset, amelyet láttam. Így szólt: „És Krisztus ezt mondta: Ha hisztek énbennem, hatalmatokban lesz mindazt megtenni, amit én jónak látok” (Moróni 7:33).

Miután elolvastam ezt a verset, tudtam, hogy Mennyei Atya megválaszolta az imámat. Ő tudatában van az életemnek és segíteni akar nekem. Mindössze annyit kell tennem, hogy Őbelé vetem a hitemet, és Ő majd segít tudnom, mit tegyek.

Tudom, hogy Isten tudatában van az életünknek, és segíteni fog nekünk, ha hajlandóak vagyunk Őbelé vetni a hitünket.

Emmeline K., 14 éves, USA, Utah

Szeret írni, szereti a művészetet és zenét, többek között dalokat szerezni zongorára és gitárra.