Jézus Krisztus az erőd
Visszafogottság: Az én hosszú utazásom
„Anya, csak EGY jó okot mondj arra, hogy miért öltözködjek visszafogottan. Már hallottam mindet.” (Vagy legalábbis azt hittem.)
Bárcsak azt mondhatnám, hogy úgy nőttem fel, hogy szerettem a visszafogottság tantételét, de igazából ez nem így volt. Bár a szüleim azt tanították nekem, hogy a visszafogottság fontos, én azt gondoltam, hogy a szemérmetlen ruhák, amelyeket a tv-műsorokban láttam, sokkal csinosabbak bármilyen visszafogott ruhánál.
Számos okot hallottam arra, hogy miért öltözködjünk visszafogottan, amelyeknek nem láttam értelmét: például, hogy „a visszafogottnál nincs dögösebb” vagy hogy „a te felelősséged visszafogottan öltözködni, hogy a fiúknak ne legyenek illetlen gondolataik”. A szemérmetlen öltözködésemmel megkaptam a figyelmet, amelyre vágytam. Még arra sem voltam hajlandó, hogy végiggondoljam a visszafogott öltözködés áldásait, és nagyon mérges lettem, amikor az emberek erre biztattak.
„Csak egy jó okot mondj”
Az egyik nyáron épp készültem elmenni a barátaimmal. Anyukám rápillantott a szemérmetlen ruhára, amelyet viseltem, és azt mondta: „Elizabeth, lassan felnőtt leszel. Tényleg el kell gondolkodnod azon, hogy milyen ember szeretnél lenni, és ezzel együtt jár, hogy milyen a megjelenésed a többiek előtt.” Amikor ezt mondta, kész voltam vitába szállni vele.
„Anya, csak egy jó okot mondj arra, hogy miért öltözködjek visszafogottan. Már hallottam mindet. De még várom, hogy valami olyat halljak, amiben nem szerepelnek a fiúk meg a gondolataik. Mondj valamit, bármit, aminek van értelme.”
Egy pillanatra kinézett az ablakon. Némi csendben töltött idő után szeretetteljesen rám nézett, és halkan ezt mondta: „Mert ez az engedelmesség egy tantétele, és te szereted Mennyei Atyát.”
Teljesen lefegyverezett, és képtelen voltam visszavágni. A szavai ültették el bennem azt a magot, amelyre szükségem volt, hogy elkezdjek győzedelmeskedni ebben a küzdelemben.
Az igazság a visszafogottságról
Elkezdtem felismerni, hogy a visszafogottság nemcsak arról szól, hogy milyen ruhákat hordok. A drága öltözetek ellen szóló szentírásbeli figyelmeztetésekhez hasonlóan (lásd Alma 5:53; Mormon 8:36–39) az általam választott ruházat csupán tünete volt a gondolataimban és viselkedésemben megjelenő kevélységnek. Én pedig túl sok éven át ragaszkodtam ehhez a kevélységhez. Nem voltam hajlandó elengedni, amit én akartam, ami valójában mások jóváhagyása és figyelme volt, ahelyett, amit Mennyei Atya szánt nekem.
A fiatalság erősségéért kalauz azt mondja: „Mennyei Atya azt szeretné, hogy annak lássuk egymást, akik valójában vagyunk: nem csupán testekként, hanem az Ő isteni rendeltetéssel rendelkező szeretett gyermekeiként” ([2022]. 24.). Elkezdtem szent dologként tekinteni a testemre, amelyre azért van szükségem, hogy Istent, ne pedig magamat dicsőítsem.
Eltelve az Ő szeretetével
Amikor elkezdtem bűnbánatot tartani, Mennyei Atya eltöltötte az Ő szeretetével a szívem azon részeit, amelyek figyelemre vágytak. Ez olyan erőt, és akkora reményt adott nekem, hogy a szemérmetlenség iránti vágy elkezdte elhagyni a lelkemet.
Elkezdett megváltozni a beszédstílusom, nőtt a szeretetem mások iránt, és nagyobb vágyat éreztem a szolgálatra. Nem csupán alkalmaztam az Istennek való engedelmesség tantételét az életemben, hanem elkezdtem megszeretni is azt. Éreztem a védelmező erejét. Ez a változtatás segített felkészülnöm arra, hogy elmenjek a templomba, és gyönyörű, szent szövetségeket kössek az Ő házában.
Ma már szeretem a visszafogottságot, mert szeretem az engedelmesség tantételét, amiről soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhet. Mennyei Atya azonban soha nem mondott le rólam, és soha nem fog lemondani rólad sem, akármivel is küszködj – még akkor sem, ha az utazás hosszú és rögös.