Vasárnap délutáni ülés
„Íme, én vagyok a világosság, amelyet fel kell tartanotok”
Részletek
A Szabadító nem marad távol a mi halandó utazásunktól. Tiszta szeretetével és irgalmával újra és újra támogat bennünket, miközben itt vagyunk az élet színpadán.
Megnyilvánul ez a szeretet akkor, amikor támogatjuk egymást az Ő munkájában.
Támogatjuk élő prófétánkat az általános konferencián, ahogy az Első Elnökséget, a Tizenkét Apostol Kvórumát, az általános felhatalmazottakat, valamint az egyház tisztségviselőit is. A támogatás azt jelenti, hogy felemeljük ezeket az embereket, figyelmet szentelünk nekik, rászolgálunk a bizalmukra, és a szavaik szerint cselekszünk. Ők az Úr sugalmazása által szólnak; értik az időszerű kérdéseket, a társadalom erkölcsi hanyatlását, valamint az ellenség fokozódó erőfeszítéseit az Atya tervének a meghiúsítására. A kezünk felemelésével elkötelezzük magunkat – nemcsak abban a pillanatban, hanem a mindennapokban is – a támogatásuk mellett.
Feltartjuk az Úr világosságát azzal, amikor ragaszkodunk a szövetségeinkhez, és amikor támogatjuk élő prófétánkat, amidőn Isten szavait szólja.
A próféta felemelése szent munka. Nem nézünk szótlanul üldögélve, hanem tevékenyen megvédjük őt, követjük a tanácsát, tanítjuk a szavait, és imádkozunk érte.
Fivérek és nővérek! Több felemelést és kevesebb zúgolódást kell folytatnunk, még inkább felemelve az Úr szavát, az Ő útjait, valamint az Ő prófétáját.
Amikor támogatjuk a prófétánkat, arról teszünk bizonyságot, hogy őt a Szabadítónk hívta el, aki „a világ világossága”.