A gyermek Krisztus
Neked mi áll a karácsonyod középpontjában?
Fényképezte: Cristy Powell
Freeman elnök betlehemes készlete, melyet átrendezett az akkor hároméves fia, Caleb, hogy az összes figura „láthassa Jézust”
Az egyik évben több délután is dolgoztam részidőben, hogy össze tudjak spórolni egy kis pénzt egy betlehemes készlet megvásárlására. Vettem egy nagyon olcsó készletet, melyhez egy kis faistálló is tartozott. A figurák betlehemes ruhába öltözött gyermekeket ábrázoltak; körülbelül 10 cm magasak voltak, és fehér porcelánból készültek. Azért választottam ezt a bizonyos készletet, mert két kisebb fiunk is volt: a hároméves Caleb, és Josh, aki egyéves múlt.
Hazahoztam a betlehemet, majd gondosan felállítottam a nappalinkban álló konzolasztalra. Caleb azonnal látni akarta az új szerzeményt. Türelmesen elmagyaráztam neki, milyen törékenyek az egyes darabok, és hogy nem szabad hozzányúlnia, csak a szemével néznie. Szántam egy kis időt arra, hogy megmutassam neki Józsefet a pásztorbotjával és Máriát, amint ott térdelt a bölcső mellett, amelyben a kisded Jézus feküdt. Volt egy apró angyal, három bölcs és egy pásztor két pindurka báránnyal. Gondosan a helyére tettem mindegyik figurát. Aztán Calebbel hátradőltünk és büszkén csodáltuk az új díszünket.
Másnap reggel Caleb előbb ért le a lépcsőn, mint én. Úgy negyedórával később követtem őt, és a konyhába menet megálltam, hogy egy pillantást vessek az új kincsemre. Meglepődve láttam, hogy teljesen összekuszálódott! Az összes figurát beszorította valaki az istállóba. Úgy tűnt, hogy nincs semmiféle következetesség az elhelyezésükben, és sejtettem, hogy Calebnek is köze van a dologhoz.
Gondosan visszatettem az egyes figurákat a helyükre, és elindultam megkeresni Calebet. Ismét türelmesen elmagyaráztam, milyen fontos, hogy ne érjünk a kis figurákhoz, mert eltörhetnek. Caleb mindig is nagyon engedelmes gyermek volt, így tudtam, hogy ez nem fog többé megtörténni.
El lehet képzelni, mennyire meglepődtem, amikor másnap reggel lesétáltam a lépcsőn, és ugyanolyan összevisszaságban találtam a jelenetet, mint az előző reggel. Ezúttal azonnal Calebért indultam. Odaállítottam az átrendezett betlehemhez, és megkérdeztem: „Hozzányúltál a jászolhoz?” Nagy, kerek, kék szemeivel felnézett rám, és azt felelte: „Igen.”
„Emlékszel, hogy nem szabad hozzányúlnod Anyu jászolához?” – kérdeztem. A válasz ismét ugyanaz volt: „Igen.”
„Akkor miért nyúltál hozzá?” – vontam őt kérdőre.
„Mert nem látják Jézust” – jött az egyszerű válasza.
Alaposan megnéztem a jászolt és rájöttem, hogy mégiscsak van valami rendszer az összevisszaságban. Ügyetlen kis kezei megpróbáltak minden figurát a készlet legfontosabb darabja, mégpedig a jászolban fekvő kisded köré állítani. A kicsinyke istállóba zsúfolva mindegyikük tökéletesen rálátott a kisdedre. Mindenki láthatta Jézust.
Mélyreható lecke volt.
Mondanom sem kell, hogy a díszünk a karácsonyi időszak hátralevő részében is így maradt, és azóta is minden évben így állítjuk fel.
Érdekes módon, miután az egyes figurákat gondosan a kisded köré helyezte, Caleb nem is nyúlt többet a készlethez. Elégedett volt az elrendezéssel. A legfontosabb figura került a középpontba.
Neked mi áll karácsonyod középpontjában?
Látod Jézust?