Válaszok az egyház vezetőitől
Miként vezérelhet engem a Lélek?
Amint törekszünk a Szentlélekre, Ő szavahihető, megbízható és szeretett társunk lesz.
Részlet egy 2023. június 24-én tartott beszédből, mely egy új misszióelnökök számára tartott képzésen hangzott el.
Amikor a keresztelésünk után konfirmáltak minket az egyház tagjaiként, keresztelési és konfirmálási bizonyítványt kaptunk. De mi haszna a falra kitett vagy az emlékkönyvben őrzött bizonyítványnak akkor, ha nem használjuk a kapott ajándékot?
Hozzáértő módon kell törekednünk a Szentlélekre és támaszkodnunk Őrá.
Miként törekedjünk a Lélekre
A Szentlélekre való törekvés többet jelent annál, hogy egyszerűen csak az egyház tagjává konfirmálnak minket. Megtévesztően leegyszerűsítő azt gondolni, hogy pusztán azért, mert elnyertük a Szentlélek ajándékát és az ahhoz tartozó bizonyítványt, mindössze annyit kell tennünk, hogy azt mondjuk: Rendben. Készen állok. Jöhet a kinyilatkoztatás!
Lelki munka
Az elköteleződés személyes, nem nyilvános cselekedetei is a Szentlélekre való törekvésünk szerves részét képezik. A Lélekre való törekvés lelki munkája magában foglalja az alábbiakat:
-
Jézus Krisztusba vetett hittel történő buzgó imádság az Atyához. Amint imáinkban kifejezzük a hálánkat Istennek, jobban fel tudjuk majd ismerni az Ő irgalmát az életünkben.
-
Következetes és összpontosított szentírás-tanulmányozás. Elősegíti a személyes kinyilatkoztatást, ha lakmározunk Krisztus szentírásokban található szavain.
-
Isten parancsolatainak a betartása, mert „a Szentlélek ajándéka a jogosultság arra, hogy amikor érdemesek vagyunk, akkor velünk legyen a Szentlélek állandó társasága”.
-
Érdemesség. Ez azt jelenti, hogy minden erőnkkel igyekszünk betartani Isten parancsolatait, és nem magyarázzuk ki a bűnös viselkedést. Amikor megbotlunk, bűnbánatot tartunk. Ha nem így teszünk, akkor a Szentlelket egyetlen üzenet átadására korlátozzuk: Bűnbánatot kell tartanod! Nem valószínű, hogy bármilyen más kinyilatkoztatást kapunk, amíg ezt nem tesszük meg.
-
A szövetségek megtartása, amelyeket Istennel kötöttünk. A szövetségeink megtartásának az egyik része az, hogy hétről hétre lelkiismeretesen felkészülünk az úrvacsorára, és érdemesen veszünk abból.
Megtanulni felismerni a Lelket
A lelki munka szilárd alapja mellett meg kell tanulnunk felismerni a Szentlélek hangját is.
A Szentlélek különböző módokon üzen a különböző embereknek, különböző időpontokban. A Szentlélek hangja nem harsogó vagy zajos, hanem szelíd és halk, mint egy suttogás. Lehet lenyűgözően egyszerű és hétköznapi. Lehet átható vagy égető. Hatással van az elmére és a szívre is. Békességet, örömöt és reményt hoz – nem pedig félelmet, szorongást vagy aggodalmat. Megvilágosító, élvezetes és nem zavar össze minket.
Én a kinyilatkoztatást gyakran rövid, tömör felszólításként kapom, például: Menj! Tedd! Mondd! Vagy ötletekként is érkezhetnek, általában noszogatással párosulva, hogy váltsam tettekre ezeket az ötleteket. Az ilyen tudás és megértés szavak nélkül is közvetíthető. Ritkán társul a kinyilatkoztatáshoz világos magyarázat arról, hogy miért tegyünk meg valamit.
A Lélekre való törekvés magában foglalja a figyelemelterelő tényezők kizárását. Ahhoz, hogy személyes kinyilatkoztatást kapjunk, el kell távolodnunk a világ zajától. Nem kapunk kinyilatkoztatást, amikor dühösek, zaklatottak vagy bosszúsak vagyunk, vagy ha egyszerűen csak túlságosan lefoglal minket valami. Inkább olyan környezetet kell teremtenünk, amely elősegíti a Lélek érzését és felismerését.
Támaszkodj a Lélekre
Ha már egyszer törekedtünk a Lélekre és meg is áldattunk vele az életünkben, akkor készen is vagyunk? Természetesen nem. A cél az, hogy a Lélekre támaszkodjunk, miközben a Szabadító munkáját végezzük.
A Lélekre való támaszkodás valójában azt jelenti, hogy hittel cselekszünk, bízva abban, hogy Isten vezetni és irányítani fog minket, és hogy a Szentlélek fel fogja magasztalni – naggyá teszi – az erőfeszítéseinket.
Ha megtanulunk a Szentlélekre támaszkodni, az azt jelenti, hogy Jézus Krisztusba vetjük a bizalmunkat és a hitünket. A saját tehetségeink és képességeink helyett támaszkodjunk inkább a Lélekre. A Szentlélek sokkal inkább felmagasztalja majd az erőfeszítéseinket, mint amire magunktól képesek lennénk.
Hittel cselekedni, valamint Jézus Krisztusba vetni a bizalmunkat és a hitünket nem jelenti azt, hogy döntésképtelenek vagyunk, ha nem érzünk megerősítő késztetést.
Honnan tudhatom, hogy a Lelket vagy a saját gondolataimat hallom?
Az egyik leggyakoribb kérdés az, hogy honnan tudhatjuk, hogy a Lelket vagy a saját gondolatainkat halljuk. E kérdés felvetése indokolt. Azonban talán van jobb kérdés is, amelyet feltehetünk magunknak: Tettekre váltsam ezt a bizonyos gondolatot?
Mormon próféta mondott néhány feltételt annak az eldöntéséhez, hogy mikor váltsunk tettekre egy bizonyos gondolatot: ha elősegíti a Mennyei Atyánkba és Jézus Krisztusba vetett hitet; arra ösztönöz, hogy szeressük és szolgáljuk Őket; vagy arra késztet, hogy tegyünk jót. Ha a gondolat megfelel ezeknek a feltételeknek, akkor ténylegesen számít-e, hogy közvetlenül a Szentlélek ültette el a fejünkbe az adott pillanatban, vagy hogy hosszú élettapasztalatoknak és korábbi döntéseknek köszönhetően támadt? Ez valójában nem számít.
A Lélekre való törekvés és támaszkodás elsajátítása egy életvezetési készség, nem csupán egy ideiglenes módja annak, hogy túljussunk egy misszión vagy egy válságon. Amint törekszünk a Szentlélekre, Ő szavahihető, megbízható és szeretett társunk lesz.