Dühítő igazságtalanság
Jézus Krisztus egyaránt érti az igazságtalanságot, és hatalmában áll gyógyírt is nyújtani rá.
A kelet-afrikai Ruandában népirtás zajlott 1994-ben, részben a mélyen gyökerező törzsi feszültségek miatt. A becslések szerint több mint félmillió embert öltek meg.1 Figyelemre méltó módon a ruandai emberek azóta nagyrészt megbékéltek egymással,2 de ezek az események továbbra is hullámokat keltenek.
Amikor egy évtizeddel ezelőtt Ruandában jártunk, a feleségemmel együtt beszélgetésbe elegyedtünk egy másik utassal Kigali repülőterén. Felpanaszolta a népirtás igazságtalanságát, és szívbe markolóan azt kérdezte: „Ha lenne Isten, vajon nem tett volna valamit ezzel kapcsolatban?” Ezen ember számára – és sokunk számára – a szenvedés és a kegyetlen igazságtalanság összeegyeztethetetlennek tűnhet egy kedves, szerető Mennyei Atya valóságával. És mégis: Ő valóságos, kedves, és minden egyes gyermekét tökéletesen szereti. Ez a kettősség egyidős az emberiséggel, és nem lehet egy egyszerű félmondatban vagy egy lökhárítóra ragasztott matricán megmagyarázni.
Hogy elkezdjük valamennyire megérteni, vizsgáljunk meg különböző típusú igazságtalanságokat. Képzeljünk el egy olyan családot, ahol a gyermekek hetente zsebpénzt kaptak a szokványos házimunka elvégzéséért. Az egyik fiú, John, édességet vásárolt; az egyik lány, Anna, félretette a pénzét. Idővel Anna vett magának egy kerékpárt. John teljesen igazságtalannak tartotta, hogy Annának lett egy biciklije, neki pedig nem. Csakhogy az egyenlőtlenséget John döntései okozták, nem a szülői cselekedetek. Anna azon döntése, hogy lemond a cukorka által nyújtott azonnali élvezetről, nem erőszakolt rá Johnra semmiféle igazságtalanságot, hiszen őelőtte is nyitva állt ugyanaz a lehetőség, mint a húga előtt.
A mi döntéseink is hasonlóképpen eredményezhetnek hosszú távú előnyöket vagy hátrányokat. Amint azt az Úr kinyilatkoztatta, „ha valaki több tudásra és intelligenciára tesz szert ebben az életben, szorgalom és engedelmesség által, mint valaki más, akkor annyi előnye lesz az eljövendő világban”3. Amikor mások a gondos döntéseik nyomán jutnak előnyökhöz, nem jogos arra a következtetésre jutnunk, hogy igazságtalanul bántak velünk, miközben nekünk is megvolt ugyanez a lehetőségünk.
Az igazságtalanság egy másik példája egy olyan helyzetből fakad, melyben feleségemnek, Ruthnak, gyermekkorában volt része. Egy nap Ruth megtudta, hogy az egyik húgát, Merlát, az édesanyja elviszi új cipőt venni. Ruth panaszkodott: „Anya, ez nagyon igazságtalan! Legutóbb is Merla kapott új cipőt!”
Ruth édesanyja visszakérdezett: „Ruth, jó még rád a cipőd?”
„Hát, igen” – felelte Ruth.
Mire az édesanyja ezt mondta: „Merla már kinőtte az övét.”
Ruth igazat adott abban, hogy a családban minden gyermeknek olyan cipője kell hogy legyen, amelyik jó rá. Bár Ruth is szeretett volna új cipőt, amikor édesanyja szemével látta a körülményeket, többé nem gondolta azt, hogy igazságtalanul bánnak vele.
Bizonyos igazságtalanságokat nem lehet megmagyarázni; a megmagyarázhatatlan igazságtalanság dühítő. Van igazságtalanság, amely abból fakad, hogy tökéletlen, sérült vagy beteg testben élünk. A halandó élet eredendően igazságtalan. Vannak, akik jómódban születnek, mások nem. Egyeseknek szerető szüleik vannak, másoknak nem. Vannak, akik sok évet élnek, mások keveset. És így tovább, és így tovább. Vannak, akik akkor is követnek el káros hibákat, amikor jót próbálnak tenni. Vannak, akik úgy döntenek, hogy nem enyhítik az igazságtalanságot, pedig megtehetnék. Nyomasztó, hogy vannak olyanok is, akik mások bántására használják az Istentől kapott önrendelkezésüket, pedig soha nem lenne szabad ezt tenniük.
Az igazságtalanság különböző fajtái össze is adódhatnak, a mindent elborító igazságtalanság szökőárját idézve elő. A Covid19-világjárvány például aránytalanul érinti azokat, akiket már így is halmozott, alapvető hátrányok sújtanak. Sajog a szívem azokért, akik ilyen igazságtalansággal néznek szembe, mégis teljes fájó szívemmel kijelentem, hogy Jézus Krisztus érti is az igazságtalanságot, és hatalmában áll gyógyírt is nyújtani rá. Semmi sem fogható ahhoz az igazságtalansághoz, amelyet Ő elszenvedett. Nem volt igazságos, hogy megtapasztalta az emberiség minden fájdalmát és megpróbáltatását. Nem volt igazságos, hogy Ő szenvedett az én bűneimért és hibáimért, és a tieitekért is. Azonban az irántunk és a Mennyei Atya iránt táplált szeretete okán úgy döntött, hogy megteszi. Ő tökéletesen érti, hogy mit élünk át.4
A szentírásbeli feljegyzések szerint az ősi izráeliták arra panaszkodtak, hogy Isten igazságtalanul bánik velük. Válaszul Jehova megkérdezte: „Mert megfeledkezhet-e egy nő szoptatós gyermekéről, hogy ne könyörülne méhe fián?” Bár az sem valószínű, hogy egy szerető édesanya megfeledkezne újszülött gyermekéről, Jehova kijelentette, hogy az Ő odaadása még ennél is állhatatosabb. Ezt a megerősítést adta: „Igen, ők tán megfeledkeznek, de én nem fogok elfeledkezni rólad… Íme, kezem tenyerére véstelek; szüntelen előttem vannak falaid.”5 Mivel Jézus Krisztus kitartott a végtelen engesztelő áldozatban, tökéletesen együttérez velünk.6 Ő mindig tud rólunk és a körülményeinkről.
A halandóságban „bizodalommal járulhatunk” a Szabadítóhoz, és könyörületet, gyógyulást és segítséget kaphatunk.7 Még amikor megmagyarázhatatlanul szenvedünk is, Isten képes megáldani minket egyszerű, hétköznapi és jelentős módokon. Ha megtanuljuk felismerni ezeket az áldásokat, akkor növekedni fog az Istenbe vetett bizalmunk. Az örökkévalóságokban Mennyei Atya és Jézus Krisztus minden igazságtalanságot fel fog oldani. Érthető módon tudni szeretnénk, hogy miként és mikor. Miként fogják megtenni? Mikor fogják megtenni? Tudtommal még nem nyilatkoztatták ki, hogy miként vagy mikor.8 Annyit tudok, hogy meg fogják tenni.
Igazságtalan helyzetekben az egyik feladatunk az, hogy bízzunk abban, miszerint „az élet minden igazságtalansága helyrehozható Jézus Krisztus engesztelése által”9. Jézus Krisztus legyőzte a világot, és „magába olvasztott” minden igazságtalanságot. Neki köszönhetően békességre tudunk lelni ebben a világban, és bizakodóak lehetünk.10 Ha engedjük Neki, Jézus Krisztus a javunkra fogja szentelni az igazságtalanságot.11 Nem csupán megvigasztal bennünket és visszaállítja majd azt, ami elveszett,12 hanem a javunkra fogja fordítani az igazságtalanságot. Amikor arról van szó, hogy miként és mikor, akkor Almához hasonlóan nekünk is fel kell ismernünk és el kell fogadnunk azt, hogy „az mit sem jelent; mert Isten mindezeket a dolgokat tudja; és nekem elegendő annyit tudnom, hogy ez így lesz”13.
Képesek vagyunk arra, hogy megpróbáljuk későbbre halasztani a mikéntre és a mikorra vonatkozó kérdéseinket, és a Jézus Krisztusba vetett hit kialakítására összpontosítani, mely szerint Neki hatalmában áll mindent helyrehozni, valamint áhítja is azt.14 Az ahhoz való ragaszkodásunk, hogy ismerjük a mikéntet vagy a mikort, meddő és végső soron rövidlátó.15
Miközben kifejlesztjük a Jézus Krisztusba vetett hitet, arra is törekednünk kell, hogy olyanná váljunk, mint Ő. Ezután könyörülettel közeledünk másokhoz, és megpróbáljuk ott enyhíteni az igazságtalanságot, ahol azt találjuk16 – megpróbálhatjuk a saját hatáskörünkben helyrehozni a dolgokat. A Szabadító arra utasított bennünket, hogy „buzgón munkálkodj[unk] a jó ügyben, és tegy[ünk] meg sok dolgot saját szabad akaratu[n]kból, és vigy[ünk] véghez sok igazlelkűséget”17.
Bryan Stevenson ügyvéd az egyike azoknak, akik buzgón munkálkodnak az igazságtalanság elleni küzdelemben. Az Amerikai Egyesült Államokban lévő ügyvédi irodája elkötelezett az ártatlanul megvádoltak védelme, a túlzó büntetés beszüntetése, valamint az alapvető emberi jogok megvédése mellett. Néhány évvel ezelőtt Stevenson úr egy olyan férfit védett, akit hamisan vádoltak gyilkossággal, és halálra ítéltek. Stevenson úr támogatást kért az illető helyi keresztény gyülekezetétől, bár a férfi nem volt tevékeny az egyházában, és egy széles körben ismert házasságon kívüli viszony miatt is ferde szemmel néztek rá a közösségben.
Hogy a gyülekezet figyelmét a lényegre irányítsa, Stevenson úr beszélt nekik a Jézus elé vitt nőről, akit házasságtöréssel vádoltak. A vádlók halálra akarták kövezni, de Jézus azt mondta: „A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.”18 Az asszony vádlói visszaléptek. Jézus nem kárhoztatta a nőt, hanem felszólította, hogy többé ne vétkezzen.19
Miután Stevenson úr felidézte ezt az esetet, megjegyezte, hogy az önelégültség, a félelem és a harag miatt még a keresztények is köveket hajigálnak azokra, akik megbotlanak. Majd ezt mondta: „Nem nézhetjük tétlenül, hogy ez történjen” – és arra buzdította a gyülekezet tagjait, hogy „kapják el a köveket”20. Fivérek és nővérek! Ha nem dobunk köveket, az már az első lépés a mások iránti könyörületes bánásmódban. A második lépés az, hogy megpróbáljuk elkapni a mások által dobott köveket.
Az élet próbájának részét képezi az, hogy miként kezeljük az előnyöket és a hátrányokat. Nem annyira annak alapján leszünk megítélve, hogy mit mondunk, hanem amiként a sebezhető és a hátrányos helyzetű emberekkel bánunk.21 Utolsó napi szentekként arra törekszünk, hogy a Szabadító példáját kövessük: széjjeljárjunk jót téve.22 Azzal mutatjuk ki a felebarátaink iránti szeretetünket, hogy Mennyei Atya minden gyermeke méltóságának biztosításán dolgozunk.
Észben tartva saját előnyeinket és hátrányainkat, a mérlegelés egészséges dolog. John számára kinyilatkoztatással ért fel, amikor megértette, hogy Annának miért lett biciklije. Ruth megvilágosodott, amikor az édesanyja szemével tekintett arra, miért van szüksége Merlának új cipőre. A dolgok örökkévaló látásmóddal való szemléletére irányuló igyekezet képes segíteni a tisztánlátásban. Amikor hasonlóbbakká válunk a Szabadítóhoz, nagyobb fokú együttérzést, megértést és jószívűséget fejlesztünk ki.
Visszatérek a kigali utastársunk által feltett kérdéshez, aki felpanaszolta a ruandai népirtás igazságtalanságát, és azt kérdezte: „Ha lenne Isten, vajon nem tett volna valamit ezzel kapcsolatban?”
Anélkül, hogy kisebbítettük volna a népirtás által okozott szenvedést, és miután elismertük, miszerint képtelenek vagyunk felfogni az efféle szenvedést, azt feleltük, hogy Jézus Krisztus már tett valamit a dühítő igazságtalansággal kapcsolatban.23 Sok evangéliumi elvet elmagyaráztunk Jézus Krisztus és az Ő egyházának visszaállítása kapcsán.24
Ezt követően az ismerősünk könnyes szemmel megkérdezte: „Úgy értik, van valami, amit én is meg tudok tenni a halott szüleimért és nagybátyámért?”
„Ó, igen!” – feleltük. Ezt követően bizonyságot tettünk arról, hogy az élet minden igazságtalanságát helyre lehet hozni Jézus Krisztus engesztelése által, és hogy az Ő felhatalmazása által a családokat mindörökre össze lehet kapcsolni.
Amikor igazságtalansággal nézünk szembe, megtehetjük, hogy eltaszítjuk magunkat Istentől, vagy pedig Őfelé húzódunk segítségért és támogatásért. A nefiták és a lámániták közti elhúzódó háborúskodás például eltérő hatással volt az emberekre. Mormon megfigyelte, hogy „sokan makacsak lettek”, míg mások a „megpróbáltatásaik miatt… béketűrőek lettek, olyannyira, hogy… megalázkodtak Isten előtt”25.
Ne engedjétek, hogy az igazságtalanság megkeményítsen benneteket vagy kikezdje az Istenbe vetett hiteteket! Inkább kérjétek Isten segítségét! Fokozzátok a Szabadító iránti megbecsüléseteket, és támaszkodjatok Őrá még jobban! Ahelyett, hogy keserűvé válnátok, engedjétek, hogy az Úr segítsen jobbá válnotok.26 Engedjétek, hogy Ő segítsen nektek kitartani, hogy a megpróbáltatásaitok „feloldód[jan]ak Krisztus örömében”27. Továbbá csatlakozzatok Hozzá azon küldetésében, hogy „a töredelmes szívűeket meggyógyítsa”28, törekedjetek az igazságtalanság enyhítésére, és váljatok a kövek elkapóivá.29
Bizonyságomat teszem, hogy a Szabadító él. Megérti az igazságtalanságot. A kezének tenyerén lévő jelek folyamatosan emlékeztetik Őt rátok és a körülményeitekre. Ő minden nyomorúságotokban szolgálattételt nyújt nektek. Azok számára, akik Őhozzá jönnek, ékes korona váltja fel a gyász hamuját; öröm és boldogság váltja fel a gyászt és a bánatot; a csüggedést és a kétségbeesést felváltja a megbecsülés és az ünneplés.30 A Mennyei Atyába és Jézus Krisztusba vetett hitetek nagyobb jutalmat fog eredményezni, mint azt el tudjátok képzelni. Minden igazságtalanság – különösen a dühítő igazságtalanság – a javatokra lesz szentelve. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.