Mindaz, amit most tanulunk és soha nem fogunk elfelejteni
Ha imádságos lélekkel tekintetek az életetekre, úgy hiszem, meglátjátok, mily sokféle módon vezetett át titeket az Úr ezen a nehéz időszakon.
Kedves fivéreim! Nagyon vártam ezt a virtuális találkozást veletek! Legutóbb 2019 áprilisában tartottunk papsági ülést az általános konferencián. Sok minden történt az elmúlt két év alatt. Vannak közöttetek, akik elveszítettétek a szeretteiteket. Mások a munkájukat, a megélhetésüket vagy az egészségüket veszítették el. Megint mások a békesség érzetét vagy a jövőbe vetett reménységet vesztették el. Szívem együttérzéssel fordul mindegyikőtök felé, akik ilyen vagy másféle veszteséget szenvedtetek el. Szüntelen imádkozom azért, hogy az Úr nyújtson nektek vigaszt. Miközben továbbra is engeditek, hogy Isten uralkodjon az életetekben, tudom, hogy Ő épp oly bizakodó a jövőtöket illetően, mint mindig.
Mindazon veszteségek közepette, amelyeket megéltünk, van néhány olyan dolog, amelyre rátaláltunk. Vannak, akik mélyebb hitre leltek Mennyei Atyánkban és Fiában, Jézus Krisztusban. Sokan új szemmel látják az életet – méghozzá örökkévaló látásmóddal. Meglehet, hogy úgy érzitek, megerősödött a kapcsolatotok a szeretteitekkel és az Úrral. Remélem, azt tapasztaljátok, hogy még inkább képesek vagytok meghallani Őt és személyes kinyilatkoztatást kapni. A nehéz megpróbáltatások gyakran biztosítanak olyan fejlődési lehetőséget, amely semmilyen más módon nem adatna meg.
Gondoljatok csak vissza az elmúlt két esztendőre! Milyen módon növekedtetek? Mit tanultatok? Eleinte lehet, hogy azt kívánjátok, bárcsak visszatérhetnétek 2019-be, és ott is maradhatnátok. De ha imádságos lélekkel tekintetek az életetekre, úgy hiszem, meglátjátok, mily sokféle módon vezetett át titeket az Úr ezen a nehéz időszakon, segítve, hogy elkötelezettebb és fokozottabban megtért emberré váljatok: Isten igaz férfijaivá.
Tudom, hogy az Úr nagyszerű és bámulatos terveket tartogat számunkra – egyénenként és együttesen is. Ezt mondja, könyörülettel és türelemmel telve:
„…kisgyermekek vagytok, és még nem értitek, mily nagy áldásokat tart kezében és készített el nektek az Atya;
És most nem tudtok minden dolgot elviselni; mindazonáltal bízzatok, mert én továbbvezetlek titeket.”1
Drága fivéreim! Bizonyságot teszek arról, hogy Ő valóban továbbvezetett és -vezet minket, miközben igyekszünk meghallani Őt. Azt szeretné, ha növekednénk és tanulnánk, még ha viszontagságokon keresztül is – vagy talán különösen akkor.
A viszontagság remek tanító. Ti mit tanultatok ebben az elmúlt két évben, amire szeretnétek mindig emlékezni? A válaszaitok egyediek lesznek, de hadd javasoljak négy olyan tanulságot, amelyet remélem, mindannyian megtanultatok és soha nem fogtok elfelejteni.
1. tanulság: Az otthon jelenti a hit és a hódolat középpontját
Gyakorta, amikor az Úr az utolsó napok veszélyeiről int minket, ezt a tanácsot adja: „Álljatok… szent helyeken, és ne mozduljatok el”2. Ezek a „szent helyek” bizonyára magukban foglalják az Úr templomait és gyülekezeti házait. Midőn azonban az e helyeken való összegyűlésünk különböző mértékben korlátozva lett, megtanultuk, hogy a földön az egyik legszentebb hely az otthon – igen, a ti otthonotok.
Fivérek, Isten szent papságát viselitek. „[A] papság jogai elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolva a menny hatalmaival”3. Ti és a családotok részesültetek papsági szertartásokban. „[A papság] szertartásaiban megnyilvánul az isteniség hatalma.”4 Ez a hatalom elérhető számotokra és családotok számára a ti saját otthonotokban, amikor betartjátok a szövetségeket, amelyeket kötöttetek.5
Ma van pontosan 185 éve, hogy 1836. április 3-án Illés visszaállította a papság azon kulcsait, amelyek lehetővé teszik családjaink összepecsételését az örökkévalóságra. Ezért volt olyan jó érzés az otthonotokban szolgálni az úrvacsorával. Mit gondoltok, miként hatott a családtagjaitokra, hogy látták, amint ti – az édesapa, nagyapa, férj, fiú vagy fivér – e szent szertartásban szolgáltok? Mit fogtok tenni, hogy fenntartsátok a családotokban ezt a szentséges érzést?
Talán úgy érzitek, van még mit tennetek, hogy az otthonotok valóban a hit szentélye lehessen. Ha ez a helyzet, akkor kérlek, tegyétek meg! Amennyiben házasok vagytok, tanácskozzatok a feleségetekkel, aki egyenrangú társatok e kulcsfontosságú munkában. Kevés ennél fontosabb törekvés létezik. E mai nap és az Úr visszatérte közötti időben szükséges, hogy mindannyiunk otthona a nyugalom és a biztonság helye legyen.6
Az olyan hozzáállás és tettek, amelyek meghívják a Lelket, fokozni fogják az otthonotok szentségét. Ugyanilyen bizonyos, hogy a szentség elillan, ha bármi olyan van a magatartásotokban vagy a környezetetekben, ami sérti a Szent Lelket, mert akkor „a mennyek visszahúzódnak”7.
Eltűnődtetek-e valaha azon, hogy miért szeretné az Úr az evangéliumi tanulás és élet központjává tenni az otthonunkat? Nem csak azért, hogy felkészítsen minket egy járványra, és átsegítsen minket rajta. A mostani gyülekezési tilalmaknak idővel vége lesz. Az aziránti elkötelezettségeteknek azonban, hogy otthonotokat tegyétek a hit elsődleges szentélyévé, soha nem lehet vége. Miközben a hit és a szentség egyre alábbhagy ebben a bukott világban, a szent helyekre való szükségetek fokozódni fog. Arra ösztönözlek benneteket, hogy tegyétek otthonotokat igazán szent hellyé, és „ne mozduljatok el”8 eme alapvető céltól.
2. tanulság: Szükségünk van egymásra
Isten azt szeretné, hogy dolgozzunk együtt és segítsük egymást. Emiatt küld minket a földre családokba, és emiatt szervez minket egyházközségekbe és cövekekbe. Emiatt kéri tőlünk, hogy szolgáljunk és nyújtsunk szolgálattételt egymásnak. Emiatt kéri azt, hogy éljünk a világban anélkül, hogy a világból valók lennénk.9 Sokkal többet tudunk elérni együtt, mint önmagunkban.10 Isten boldogságterve meghiúsulna, ha gyermekei egymástól elszigetelve maradnának.
E mostani világjárvány egyedi abban a tekintetben, hogy alapvetően egyszerre van hatással a világon mindenkire. Míg egyesek többet szenvednek, mint mások, valamilyen módon mindannyian megtapasztaltunk kihívásokat. Ezért e közös megpróbáltatásnak eddig soha nem látott mértékben van lehetősége elősegíteni Isten gyermekeinek egységét. Így tehát ezt kérdezem: Közelebb vitt-e titeket ez a közös megpróbáltatás a felebarátaitokhoz: a fivéreitekhez és nővéreitekhez az utca túloldaláról és szerte a világról?
E tekintetben irányt mutathat a két nagy parancsolat: vagyis hogy szeressük Istent és szeressük a felebarátainkat.11 Szeretetünket szolgálattal tudjuk kimutatni.
Ha ismertek valakit, aki magányos, nyújtsátok ki érte a kezeteket – még ha ti magatok is magányosnak érzitek magatokat! Nem szükséges ahhoz indok vagy üzenet vagy üzleti kapcsolat, hogy érintkezésbe lépjetek valakivel. Egyszerűen csak köszönjetek, és mutassátok ki a szereteteteket. Segítségetekre lehet a technika. Járvány ide vagy oda, Isten minden egyes drága gyermekének tudnia kell, hogy nincs egyedül!
3. tanulság: Papsági kvórumotok többre hivatott a puszta gyűléseknél
A világjárvány idején a vasárnapi kvórumgyűléseket egy időre fel kellett függeszteni. Vannak kvórumok, amelyek most már tudnak virtuális gyűlést tartani. A munkát azonban, amelyet az Úr a papsági kvórumoknak adott, soha nem arra szánták, hogy gyűlésekre korlátozódjon. A gyűlések csupán egy kis része annak, amire a kvórum hivatott, illetve amit megtehet.
Fivéreim az ároni papság és az elderek kvórumaiban: tágítsátok ki a látásmódotokat azt illetően, hogy miért vannak kvórumaink! Mit szeretne az Úr, miként használjátok a kvórumotokat az Ő munkájának elvégzésére – most? Törekedjetek kinyilatkoztatásra az Úrtól! Alázkodjatok meg! Kérjetek! Füleljetek! Ha vezetésre hívtak el, tanácskozzatok elnökségként és a kvórum tagjaival. Bármi legyen is a papsági hivatalotok vagy elhívásotok, engedjétek, hogy Isten uralkodjon az elkötelezettségetekben a kvórumotok tagjaként és a szolgálatotokban. Éljétek meg örömmel, hogy milyen igazlelkűséget visztek véghez, miközben „buzgón munkálkod[tok egy] jó ügyben”12. A kvórumoknak páratlan lehetőségük van felgyorsítani Izráel egybegyűjtését a fátyol mindkét oldalán.
4. tanulság: Jobban meghalljuk Jézus Krisztust, amikor elcsendesedünk
Abban a rég megjövendölt időben élünk, amikor „az egész föld[ön zűrzavar lesz]; és az emberek szíve minden bizonnyal cserben hagyja őket, mert minden embert félelem száll meg”13. Ez igaz volt a járvány előtt is, és igaz lesz a járvány után is. Fokozódni fog a világon tapasztalható zűrzavar. Ezzel szemben az Úr hangja „nem nagy zajos lárma hangja, hanem… egy tökéletesen szelíd, halk hang…, mintha suttogás [lenne]”, amely egészen a lélek legmélyéig hatol.14 E halk hang meghallásához nekünk is el kell csendesednünk!15
A járvány egy időre beszüntette azokat a tevékenységeket, amelyek normál esetben kitöltenék az életünket. Nemsokára talán újra dönthetünk úgy, hogy ezt az időt a világ zajával és zűrzavarával töltjük meg. Vagy fordíthatjuk az időnket arra, hogy meghalljuk az Úr útmutatást, vigaszt és békességet suttogó hangját. A csendes idő szent idő – olyan idő, amely személyes kinyilatkoztatást eredményezhet és békességet nyújthat.
Neveljétek rá magatokat, hogy időt töltötök magatokban és a szeretteitekkel! Imában tárjátok ki a szíveteket Istennek! Fordítsatok időt a szentírásokban való elmerülésre és a templomi hódolatra!
Drága fivéreim! Sok minden van, amit az Úr szeretne, ha megtanulnánk az e világjárvány során szerzett tapasztalatainkból. Én most csak négyet soroltam fel. Arra kérlek benneteket, hogy írjátok össze a saját listátokat, azután alaposan gondoljátok át, és osszátok meg a szeretteitekkel.
A jövő fényesen ragyog Isten szövetségmegtartó népe számára.16 Az Úr egyre inkább felszólítja majd a papságot érdemesen viselő szolgáit, hogy nyújtsanak áldást, vigaszt és erőt az emberiségnek, valamint segítsék előkészíteni a világot és annak lakosait az Ő második eljövetelére. Mindannyian jól tesszük, ha felnövünk a kapott szent elrendeléshez. Képesek vagyunk rá! Erről teszem bizonyságomat, kifejezvén szeretetemet mindegyikőtök iránt, szeretett fivéreim. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.