Emlékezz a hazavezető útra!
Előttünk áll Jézus Krisztus tökéletes példája, melyet követhetünk. Az örökkévaló otthonunkba vezető utazást kizárólag az Ő tanításai, élete és engesztelő áldozata – ideértve a halálát és dicsőséges feltámadását is – tette lehetővé.
Arthur Hasler, az ifjú kutató, 1946-ban egy hegyi patak mentén túrázott gyermekkori otthona közelében, amikor egy élménye révén fontos felismerésre jutott arról, hogyan találnak vissza a halak abba a patakba, ahol születtek.
Miközben felfelé haladt a hegyen, és még nem érte el kedvenc gyermekkori vízesését, hirtelen eszébe jutott egy rég elfeledett emlék. Így mesélt erről: „Ahogy a moha és sasfű illatát hozó hűvös szellő átsuhant a sziklák között, lelki szemeim előtt hirtelen felrémlett egy részletes kép a vízesésről és annak környezetéről a hegyoldalban.”1
Ezek az illatok gyermekkori emlékeket idéztek fel benne, és az otthonára emlékeztették.
Okfejtése szerint, ha az illatok ilyen emlékeket tudnak benne kiváltani, akkor talán hasonló hatásuk lehet a lazacokra is, amelyek éveket töltenek el a nyílt óceánban, hogy aztán íváskor visszatérjenek ugyanabba a patakba, ahol születtek.
Ezen élményére alapozva Hasler és kutatótársai bebizonyították, hogy a lazacok emlékeznek azokra az illatokra, amelyek segítenek nekik több ezer mérföld távolságból, a tengerről is hazatalálni.
E történet kapcsán elgondolkodtam, miszerint az egyik legfontosabb dolog, amit ebben az életben tehetünk, hogy felismerjük és az emlékezetünkbe véssük a Mennyei Atyánkhoz visszavezető ösvényt, valamint hithűen és örömmel kitartunk az utazás során.
Összegyűjtöttem négy emlékeztetőt, melyeknek az életünkben való következetes alkalmazásával felszíthatjuk a mennyei otthonunkkal kapcsolatos érzéseinket.
Először is, emlékezhetünk rá, hogy Isten gyermekei vagyunk
Isteni örökséggel rendelkezünk. A tudat, miszerint Isten gyermekei vagyunk, és Ő azt akarja, hogy visszatérjünk a jelenlétébe, az első lépések egyike a mennyei otthonunkba visszavezető utazás során.
Emlékeztessétek magatokat erre az örökségre! Rendszeresen szakítsatok időt arra, hogy az Úrtól kapott áldásaitokról való megemlékezés által erősítsétek a lelki immunrendszereteket. Bízzatok a Tőle kapott útmutatókban ahelyett, hogy kizárólag a világra támaszkodnátok a személyes értéketek meghatározásában és az útkeresésetekben.
Nemrég meglátogattam egy szerettemet, miután hazaengedték a kórházból. Elmondta, hogy a kórházi ágyon fekve az egyetlen vágya az volt, hogy valaki elénekelje neki az Isten gyermeke vagyok című éneket. Azt mondta, már önmagában a gondolat is békét adott neki a megpróbáltatások azon órájában.
Annak ismerete, hogy kik vagyunk, megváltoztatja az érzéseinket és a tetteinket.
Annak megértése, kik vagyunk valójában, felkészít rá, hogy képesek legyünk könnyebben felismerni és felidézni a mennyei otthonunkhoz visszavezető utat, illetve vágyjunk arra, hogy ott lehessünk.
Másodszor, emlékezhetünk az alapra, amely megvéd minket
Erőt kapunk, amikor igazlelkűek, igazak, valamint Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz hűek maradunk még akkor is, amikor a legtöbben figyelmen kívül hagyják a parancsolatokat és a szabadítás tantételeit.2
A Mormon könyvében Hélamán arra tanította a fiait, hogy emlékezzenek rá, miszerint Jézus Krisztusra kell építeniük az alapjukat, hogy elég erejük legyen ellenállni az ellenség kísértéseinek. Sátán tomboló szelei és viharai ostromolnak bennünket, de nem lesz erejük, hogy letaszítsanak a mélybe, ha a legbiztosabb pontba – a Megváltónkba – vetjük a bizalmunkat.3
Személyes tapasztalatból tudom, hogy amikor úgy döntünk, meghalljuk a hangját és követjük Őt, akkor elnyerjük a segítségét. Szélesebb rálátást nyerünk majd a körülményeinkre, és mélyebben megértjük az élet célját. Érezni fogjuk a lelki késztetéseket, amelyek elvezetnek majd minket a mennyei otthonunkba.
Harmadszor, emlékezhetünk arra, hogy imádságosak legyünk
Olyan korban élünk, amikor egy egyszerű érintéssel vagy hangparanccsal elkezdhetünk válaszok után kutatni szinte bármely témában, a számítógépek kiterjedt és bonyolult hálózatán tárolt és rendszerezett adatok sokaságában.
A másik oldalon pedig ott áll az egyszerű felhívás, hogy forduljunk válaszokért a mennyekhez. „Mindig imádkozz, és én kitöltöm rád Lelkemet”. Majd az Úr azt ígéri: „és nagy lesz a te áldásod – igen, méghozzá több annál, mintha elnyernéd a föld kincseit”4.
Istennek mindegyikünkről tudomása van, és kész meghallgatni az imáinkat. Amikor nem felejtünk el imádkozni, akkor rálelünk az Ő támogató szeretetére; és minél többet imádkozunk Mennyei Atyánkhoz Krisztus nevében, annál inkább részévé tesszük a Szabadítót az életünknek, és tisztábban látjuk majd az ösvényt, amelyet Ő kijelölt számunkra mennyei otthonunk felé.
Negyedszer, emlékezhetünk rá, hogy szolgáljunk másokat
Amikor Jézus Krisztust igyekszünk követni azáltal, hogy szolgálunk másokat és kedvesek vagyunk velük, jobb hellyé tesszük a világot.
A cselekedeteink nagyban megáldhatják a körülöttünk lévők életét, valamint a saját életünket is. A szeretetteljes szolgálat további értelmet ad a szolgálatot nyújtó és a szolgálatban részesülő életének is.
Ne becsüld alá a benned rejlő képességet arra, hogy tetteiddel és példáddal szolgálva jó hatással légy másokra!
Mások szeretetteljes szolgálata mutatja nekünk a mennyei otthonunkba vezető ösvényt – az ösvényt, amelyen olyanná válhatunk, mint a Szabadítónk.
Egy polgárháború következtében 1975-ben Arnaldo és Eugenia Teles Grilónak és a gyermekeiknek hátra kellett hagyniuk az otthonukat és mindent, amit évtizedek kemény munkájával felépítettek. Szülőföldjükön, Portugáliában, a Teles Grilo házaspár a teljes újrakezdés kihívásával nézett szembe. Ám évekkel később, már Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként, ezt mondták: „Mindent elveszítettünk, azonban ez jó is volt, mivel elgondolkodtatott minket az örökkévaló áldások fontosságán.”5
Elveszítették a földi otthonukat, azonban rátaláltak a mennyei otthonukba visszavezető útra.
Bármit is kell hátrahagynotok, hogy a mennyei otthonotokba vezető ösvényt kövessétek, eljön a nap, amikor már nem is tűnik majd áldozatnak.
Előttünk áll Jézus Krisztus tökéletes példája, melyet követhetünk. Az örökkévaló otthonunkba vezető utazást kizárólag az Ő tanításai, élete és engesztelő áldozata – ideértve a halálát és dicsőséges feltámadását is – tette lehetővé.
Arra kérlek titeket, éljétek át az abból fakadó örömöt, hogy emlékeztek rá: Isten gyermekei vagyunk, és Ő annyira szerette a világot, hogy elküldte az Ő Fiát,6 hogy megmutassa nekünk az ösvényt. Kérlek, emlékezzetek arra, hogy legyetek hithűek, hogy az életeteket a Szabadító felé fordítsátok, és hogy Őrá építsétek az alapotokat. Legyetek imádságosak az utazásotok során, és szolgáljatok másokat útközben.
Drága fivérek és nővérek! Ezen a húsvétvasárnapon bizonyságomat teszem, hogy Jézus Krisztus a világ Szabadítója és Megváltója. Ő az, aki odavezethet minket az örömteli élet asztalához, és utat mutathat nekünk az utazásunk során. Emlékezzünk Őrá, és kövessük Őt haza. Jézus Krisztus nevében, ámen.