Szabadok lesztek
Jézus Krisztus az a világosság, melyet még halandó életünk sötét időszakaiban is fel kell tartanunk.
Szeretett fivéreim és nővéreim! Nagyon hálás vagyok a kiváltságért, hogy Afrikából szólhatok hozzátok. Áldást jelent, hogy napjainkban a technika segítségével könnyen szólhatunk hozzátok, bárhol legyetek is.
2019 szeptemberében Mutombo nővérrel a Maryland Baltimore Misszió vezetőiként szolgálva kiváltságunk volt ellátogatni néhány egyháztörténeti helyszínre a New York állambeli Palmyrában, miközben egy missziós vezetőségi képzésen vettünk részt. Látogatásunkat a Szent Ligetben fejeztük be. A Szent Liget meglátogatásával nem az volt a szándékunk, hogy különleges megnyilatkozásban vagy látomásban legyen részünk, ennek ellenére éreztük Isten jelenlétét ezen a szent helyen. Szívünk megtelt hálával Joseph Smith próféta iránt.
A visszaúton Mutombo nővér észrevette, hogy vezetés közben szélesen mosolygok, ezért megkérdezte: „Mitől vagy ennyire vidám?”
Így feleltem: „Drága Nathalie-m! Az igazság mindig diadalt arat a tévedés felett, és Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának köszönhetően nem folytatódik a sötétség a földön.”
Az Atyaisten és Jézus Krisztus ellátogatott az ifjú Joseph Smithhez, hogy napvilágra hozzák, ami rejtve volt, hogy ezáltal miénk lehessen „a dolgok ismerete úgy, ahogy azok vannak, …ahogy azok voltak, és ahogy azok [lesznek]” (Tan és szövetségek 93:24).
Kétszáz évvel később sokan még mindig keresik az ahhoz szükséges igazságokat, hogy megszabaduljanak néhány, az ellenség által világszerte terjesztett hagyománytól és hazugságtól. Sokakat „elvakít az emberek körmönfont ravaszkodása” (Tan és szövetségek 123:12). Pál ezt tanította az Efézusbeliekhez írt levélben: „Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus (Efézusbeliek 5:14). A Szabadító megígérte, hogy Ő lesz a világosság mindazok számára, akik hallják a szavait (lásd 2 Nefi 10:14).
Harmincöt évvel ezelőtt a szüleimet is elvakították, ők pedig kétségbeesetten törekedtek megismerni az igazságot. Sokat foglalkoztatta őket, hogy vajon hova forduljanak, hogy ráleljenek. Mindkét szülőm falun született, ahol a hagyományok szerves részei az egyének és a családok életének. Fiatalon mindketten elhagyták a falujukat, és a városba jöttek, egy jobb élet reményében.
Összeházasodtak, és nagyon szerény körülmények között alapítottak családot. Majdnem nyolcan voltunk egy kis házban: a szüleim, két lánytestvérem és jómagam, valamint egy unokatestvérem, aki akkoriban velünk lakott. Azon tűnődtem, vajon valóban egy család vagyunk-e, mivel tilos volt egy asztalnál vacsoráznunk a szüleinkkel. Amint édesapánk hazatért a munkából és belépett a házba, minket mindig felszólítottak, hogy menjünk ki. Az éjszakáink nagyon rövidek voltak, mivel a szüleink házasságából hiányzó összhang és igaz szeretet miatt nem tudtunk aludni. Az otthonunk nem csupán méretében volt kicsi, hanem sötét hely is volt. Mielőtt találkoztunk volna a misszionáriusokkal, minden vasárnap különböző gyülekezetekbe jártunk. Egyértelmű volt, hogy a szüleink olyasvalamit keresnek, amit a világ nem tud biztosítani.
Ez mindaddig így zajlott, amíg nem találkoztunk Hutchings elderrel és nővérrel, az első idősebb misszionárius házaspárral, akiket Zaire-ba (amely ma Kongói DK vagy Kongó-Kinshasa néven ismert) hívtak el szolgálni. Amikor elkezdtünk találkozni ezekkel a csodálatos misszionáriusokkal, akik olyanok voltak, mint az Istentől érkezett angyalok, észrevettem, hogy valami változásnak indult a családunkban. A keresztelkedésünk után valóban elkezdtünk egyre inkább új életmódot folytatni a visszaállított evangéliumnak köszönhetően. Krisztus szavai elkezdték gyarapítani a lelkünket. Kezdték megvilágosítani az értelmünket és élvezetessé váltak számunkra, mivel az igazságok, amelyekben részesültünk, felfoghatóak voltak, és láttuk a világosságot; ez a világosság pedig napról napra egyre ragyogóbb és ragyogóbb lett.
Az evangélium miértjének e megértése segített nekünk hasonlóbbá válni a Szabadítóhoz. Az otthonunk mérete nem változott, ahogy a szociális helyzetünk sem. Azonban tanúja voltam a szüleim szívében történt változásnak, amikor mindennap imádkoztunk, reggel és este is. Tanulmányoztuk a Mormon könyvét; családi estet tartottunk; valóban család lettünk. Minden vasárnap reggel 6 órakor ébredtünk, hogy felkészüljünk az istentiszteletre, majd pedig órákon át utaztunk, hogy minden héten részt vegyünk az egyházi gyűléseken, zokszó nélkül. Csodálatos élménynek lehettünk tanúi. Mi, akik korábban sötétségben jártunk, elűztük magunk közül a sötétséget (lásd Tan és szövetségek 50:25), és „nagy világosságot” láttunk (2 Nefi 19:2).
Emlékszem, egy nap, amikor nem voltam hajlandó korán reggel felkelni a családi imánkhoz, zúgolódtam a testvéreimnek: „Igazán semmi mást nem tudunk csinálni ebben a házban, csak imádkozunk, imádkozunk, imádkozunk.” Édesapám meghallotta a megjegyzésemet. Emlékszem a reakciójára, ahogy szeretetteljesen, de határozottan tanított engem: „Amíg ebben a házban vagy, imádkozni, imádkozni, imádkozni fogsz.”
Édesapám szavai naponta a fülemben visszhangzottak. Mit gondoltok, Mutombo nővér és én mit teszünk ma a saját gyermekeinkkel? Imádkozunk, imádkozunk és imádkozunk. Ez a mi örökségünk.
Miután a szomszédai és a farizeusok is unszolták a vakon született és Jézus Krisztus által meggyógyított férfit, ő ezt mondta:
„Egy ember, a kit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom. […]
[E]gyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok” (János 9:11, 25).
Mi is vakok voltunk, és most már látunk. A visszaállított evangélium azóta is hatással van a családunkra. Az evangélium miértjének megértése a családom három nemzedékét áldotta meg, és továbbra is meg fog áldani számos eljövendő nemzedéket.
Jézus Krisztus a világosság, amely fénylik a sötétségben. Aki követi Őt, az „nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (János 8:12).
Kasai térségének lakói 2016 és 2017 között majdnem egy éven át szörnyű tragédiával voltak kénytelenek szembenézni. A törzsi harcosok egy csoportja és a kormányerők közötti összecsapások miatt nagyon sötét időszak volt ez az emberek számára. Az erőszak Közép-Kasai tartomány városaiból Kasai tágabb térségére is kiterjedt. Sokan elmenekültek az otthonukból, hogy a bozótosban elbújva biztonságban legyenek. Nem volt ételük vagy vizük, és igazából semmi más sem. Közéjük tartozott Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza néhány tagja is Kananga környékéről. Néhányakat az egyházból megölt a milícia.
A kanangai Nganza Egyházközség egyik tagja, Honoré Mulumba fivér a családjával együtt azon kevesek közé tartozott, akik a saját házukban rejtőztek, mivel nem tudták, merre indulhatnának a lőtérré változott utcákon. Egy nap a környékbeli milícia néhány tagja felfigyelt Mulumba fivér és a családja jelenlétére, amikor egy este kiléptek a házból, hogy valami ehető zöldséget próbáljanak találni a konyhakertjükben. A milícia tagjainak egy csoportja a házukhoz ment, kirángatták őket, és közölték velük, hogy ha nem kezdik el a milícia szokásait követni, megölik őket.
Mulumba fivér bátran így felelt nekik: „Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagja vagyok. A családommal elfogadtuk Jézus Krisztust, és van hitünk Őbenne. Hűek maradunk a szövetségeinkhez, és elfogadjuk a halált.”
Erre ezt mondták nekik: „Mivel Jézus Krisztust választottátok, kutyák fogják felfalni a testeteket.” Majd megígérték, hogy még visszatérnek. Ám soha nem tértek vissza; és bár a család két hónapig ott maradt, soha többé nem látták őket. Mulumba fivér és családja életben tartotta a hitük fáklyáját. Emlékeztek a szövetségeikre, és védve voltak.
Jézus Krisztus az a világosság, melyet még halandó életünk sötét időszakaiban is fel kell tartanunk (lásd 3 Nefi 18:24). Amikor Krisztus követését választjuk, akkor azt választjuk, hogy megváltozunk. A Krisztusért megváltozott embert Krisztus fogja kormányozni, és akkor Pálhoz hasonlóan mi is ezt kérdezzük majd: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (Apostolok cselekedetei 9:6). Az Ő nyomdokait fogjuk követni (lásd 1 Péter 2:21). Úgy fogunk járni, amint Ő járt (lásd 1 János 2:6). (Lásd Ezra Taft Benson, “Born of God,” Tambuli, July 1989, 2, 6.)
Bizonyságot teszek Őróla, aki meghalt, eltemették, és harmadnap feltámadt, és felment a mennybe, hogy ti és én elnyerjük a halhatatlanság és felmagasztosulás áldásait. Ő a világosság, az élet és az igazság (lásd Ether 4:12). Ő az ellenszer és a gyógyír a világ zavarodottságára. Ő a kiválóság mércéje a felmagasztosuláshoz, mégpedig Jézus Krisztus. Jézus Krisztus nevében, ámen.