Közelebb kerülve a Szabadítóhoz
Arra törekedve, hogy megismerjük és szeressük a Szabadítót, különválunk a világtól az Istennel kötött szövetségek révén; egyediek, különlegesek és nem mindennapiak vagyunk, anélkül, hogy elszigetelnénk magunkat a más hitet valló emberektől.
Drága fivéreim és nővéreim! Ma este Jézus Krisztus alázatos és odaadó követőihez szólok. Amikor látom életetek jóságát és a Szabadítónkba vetett hiteteket itt, ebben az országban és a világ számos nemzetében, akkor még jobban szeretlek benneteket.
Szolgálata vége felé Jézust a tanítványai arra kérték, hogy mondja el nekik, „micsoda jele lesz [az Ő második] eljövetel[é]nek, és a világ végének”1.
Jézus beszélt nekik az Ő visszatérését megelőző állapotokról, majd azzal zárta szavait, hogy kijelentette: „mikor mindezeket látjátok, tud[ni fogjátok], hogy közel van [az idő], az ajtó előtt”2.
A legutóbbi általános konferencián figyelmesen hallgattam Henry B. Eyring elnök szavait: „Bárhol legyünk is – mondta –, mindegyikünk tisztában van vele, hogy egyre vészterhesebb időkben élünk. […] Bárki, akinek van szeme az idők jeleinek a meglátására, és füle a próféták szavainak a meghallására, tudja, hogy ez igaz.”3
A Szabadító eképpen dicsérte hősies tanítványait: „A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.”4 Legyen miénk ez az áldás, miközben figyelmesen hallgatjuk az Úrnak a prófétáin és másokon keresztül érkező szavait ezen a konferencián.
Búza és konkoly
Az Úr elmagyarázta, hogy az Ő visszatérése előtti utolsó időben a búza, amelyet „Isten országának fiai[ként]”5 jellemez, egymás mellett nő majd a konkollyal, vagyis azokkal, akik nem szeretik Istent, és nem tartják be az Ő parancsolatait. „Együtt nő… mind a kettő”6, egymás mellett.
Ez lesz a mi világunk a Szabadító visszatéréséig, sok jóval és sok gonoszsággal minden oldalon.7
Időnként talán nem érzitek úgy magatokat, mint egy erős, érett búzaszál. Legyetek türelmesek önmagatokkal! Az Úr azt mondta, hogy a búza között néhány zsenge hajtás is kisarjad.8 Mi mind az Ő utolsó napi szentjei vagyunk, s bár még nem vagyunk mindazok, amik lenni szeretnénk, komolyan vágyunk arra, hogy az Ő igaz tanítványai lehessünk.
Erősítsük meg a Jézus Krisztusba vetett hitünket
Tisztában vagyunk vele, hogy amint a gonoszság növekszik a világban, a lelki túlélésünk, valamint a szeretteink lelki túlélése megköveteli, hogy teljesebb mértékben tápláljuk, szilárdítsuk meg és erősítsük a Jézus Krisztusba vetett hitünk gyökereit. Pál apostol azt tanácsolta nekünk, hogy verjünk gyökeret9, és maradjunk meg alaposan és erősen10 a Szabadító szeretetében és az Ő követése iránti eltökéltségünkben. A mai és az előttünk álló napok célzottabb és összpontosítottabb erőfeszítést igényelnek, őrizkedve az eltérítésektől és a gondatlanságtól.11
Azonban még a körülöttünk lévő egyre növekvő világi hatások ellenére sem kell félnünk. Az Úr soha nem fogja cserben hagyni az Ő szövetséges népét. Az igazlelkűek ellensúlyozó hatalomként lelki ajándékokban és isteni útmutatásban részesülnek.12 A lelki hatalom ezen további áldása azonban nem száll ránk pusztán azért, mert e nemzedék részei vagyunk. Akkor nyerjük el azt, amikor megerősítjük az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünket, és betartjuk az Ő parancsolatait, miközben megismerjük és szeretjük Őt. „Az pedig az örök élet – imádkozott Jézus –, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.”13
Mint azt már nagyon jól tudjuk, Jézus Krisztus igaz tanítványának lenni és hinni Őbenne több egy egyszeri döntésnél – több egy egyszeri eseménynél. Olyan szent és állandó folyamat ez, mely az életünk különböző szakaszain keresztül növekszik és bontakozik ki, s egészen addig folytatódik, amíg az Ő lábánál nem térdelünk.
Ha a búza a konkoly között nő a világban, miként mélyíthetjük el és erősíthetjük meg a Szabadító iránti elkötelezettségünket az előttünk álló napokban?
Íme három gondolat erről:
Merüljünk el Jézus életében
Először is, még teljesebben elmerülhetünk Jézus életében, az Ő tanításaiban, fenségében, hatalmában és engesztelő áldozatában. A Szabadító azt mondta: „Minden gondolatban reám tekintsetek”14. János apostol pedig így emlékeztet bennünket: „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!”15 Amikor jobban megtapasztaljuk az Ő szeretetét, akkor még jobban szeretjük Őt, és – egészen természetes módon – jobban követjük az Ő példáját a körülöttünk lévők iránti szeretet és gondoskodás terén. Minden egyes Őfelé megtett igazlelkű mozdulatunkkal egyre tisztábban látjuk Őt.16 Imádjuk Őt, és a magunk egyszerű módján próbáljuk utánozni.17
Kössünk szövetségeket az Úrral
A következő, hogy amint jobban ismerjük és szeretjük a Szabadítót, még inkább vágyunk arra, hogy Neki ígérjük a hűségünket és a bizalmunkat. Szövetségeket kötünk Ővele. A kereszteléskor tett ígéreteinkkel kezdjük, majd megerősítjük ezeket az ígéreteket, valamint továbbiakat is, amikor naponta bűnbánatot tartunk, megbocsátást kérünk, és izgatottan várjuk, hogy minden egyes héten részesüljünk az úrvacsorából. Megfogadjuk, hogy mindenkor emlékezünk Őrá, és betartjuk az Ő parancsolatait.18
Amikor pedig készen állunk, befogadjuk a templom szertartásait és szövetségeit. Érezve az örökkévalóság hatását az Úr házában töltött szent, csendes pillanatainkban, örömmel kötünk szövetségeket Istennel, és erősítjük meg azon elhatározásunkat, hogy megtartjuk azokat.
A szövetségek megkötése és megtartása lehetővé teszi, hogy a Szabadító szeretete mélyebben beivódjon a szívünkbe. Az e havi Liahónában Russell M. Nelson elnök ezt mondta: „[A] szövetség[eink] egyre közelebb fog[nak] vezetni minket Őhozzá. […] Isten nem fogja feladni a kapcsolatát azokkal, akik ilyen köteléket alakítottak ki Ővele.”19 És ahogy Nelson elnök oly gyönyörűen megígérte ma délelőtt: „Minden egyes új templom felszentelésével további isteni hatalom érkezik a világba, hogy megerősítsen minket és ellensúlyozza az ellenség egyre fokozódó erőfeszítéseit.”20
Látjuk-e már, miért utasította arra az Úr a Ő prófétáját, hogy hozza közelebb hozzánk a szent templomokat, és miért engedi, hogy gyakrabban legyünk az Ő házában?
Amikor belépünk a templomba, egy időre megszabadulunk az ellenünk gyülekező világi hatásoktól, miközben az életünk céljáról, valamint a Szabadítónkon, Jézus Krisztuson keresztül felkínált örökkévaló ajándékokról tanulunk.
Őrizzük meg a Szentlélek ajándékát
Végül pedig a harmadik gondolatom így szól: Ebben a szent törekvésben megbecsüljük, megóvjuk, megvédjük és megőrizzük a Szentlélek ajándékát. M. Russell Ballard elnök és Kevin W. Pearson elder is néhány perccel ezelőtt szólt Nelson elnök prófétai figyelmeztetéséről, melyet én is megismételek: „nem lehet majd lelkileg túlélni a Szentlélek útmutató, irányító, vigasztaló és állandó hatása nélkül.”21 Ez egy felbecsülhetetlenül értékes ajándék. Minden tőlünk telhetőt megteszünk a mindennapi élményeink megóvásáért, hogy a Szentlélek hatása velünk maradjon. Világosság vagyunk a világ számára, és amikor szükséges, készségesen azt választjuk, hogy különbözzünk a többiektől. Dallin H. Oaks elnök nemrég ezt kérdezte a fiatal egyedülálló felnőttektől: „Mertek különbözni? […] [Különösen] fontosak… a személyes életetekben meghozott döntéseitek. […] Továbbhaladtok a világ ellenállásával szemben?”22
Válasszuk azt, hogy különbözünk a világtól
Nemrég egy közösségimédia-bejegyzésben megkértem a tanítványtársaimat, hogy osszák meg, milyen döntések meghozatala kívánta meg tőlük, hogy különbözzenek a világtól. Több száz választ kaptam.23 Íme néhány közülük:
Amanda: Ápolónő vagyok és a helyi fogházban dolgozom. Próbálok úgy gondoskodni a fogvatartottakról, ahogyan azt Krisztus tenné.
Rachel: Operaénekes vagyok, és gyakran magától értetődőnek tartják, hogy bármilyen jelmezt magamra öltök, függetlenül attól, hogy az visszafogott-e vagy sem. [Mivel részesültem már a felruházásomban], szóltam [a gyártásvezetőknek], hogy a jelmeznek [visszafogottnak] kell lennie. Nem repestek a boldogságtól…, de vonakodva igazítottak rajta. Semmiért sem cserélném el azt a békességet, amely abból fakad, hogy mindig Krisztus tanújaként állunk.
Chriss: Alkoholista vagyok (felépülőben), templomra érdemes, és egyháztag. Nem hallgatok a függőséggel kapcsolatos tapasztalataimról, és hogy bizonyságot szereztem Jézus Krisztus engeszteléséről.
Lauren: Egy rövid színdarab megírásán dolgoztam a középiskolai osztálytársaimmal. Azt akarták, hogy az általam játszott csendes, visszafogott szereplő hirtelen káromkodásban törjön ki. Folyamatosan erősködtek, de én nemet mondtam, és nem hátráltam meg.
Adam: Sokan nem hisznek nekem, amikor azt mondom, hogy betartom a nemi erkölcsösség törvényét, és szándékosan tartózkodom a pornográfiától. Nem értik, milyen előnnyel jár az az öröm és lelki nyugalom, amelyet ezáltal kapok.
Ella: Édesapám az LMBTQ-közösség tagja. Mindig igyekszem figyelembe venni mások érzéseit, miközben Krisztus tanújaként állok, és hű vagyok ahhoz, amiben hiszek.
Andrade: Elhatároztam, hogy én továbbra is járok istentiszteletre, amikor a családom úgy döntött, hogy ők nem fognak többet járni.
És végül Sherry: Egy eseményen vettünk részt a kormányzói palotában. Elkezdtek pezsgőt kiosztani a pohárköszöntőhöz. Én ragaszkodtam a vízhez, bár a szervezők azt mondták, hogy ez sértő lenne. Köszöntöttük a kormányzót, én pedig a magasba emeltem a vizespoharamat. A kormányzó nem sértődött meg!
Nelson elnök ezt mondta: „A világban éltek, de a mércéitek nagyon is eltérnek a világétól, hogy a segítségetekre legyenek a világi szenny elkerülésében.”24
Anasztaszija, egy fiatal édesanya Ukrajnában, épp csak életet adott a kórházban a kisfiának, amikor megkezdődtek Kijevben a bombázások idén februárban. Egy ápoló benyitott a kórterembe, és sürgető hangon azt mondta: „Fogd a kisbabádat, bugyoláld be egy takaróba, és menj ki a folyosóra – most!”
Később Anasztaszija így mesélt erről:
„Soha nem gondoltam volna, hogy az anyaságom első napjai ilyen nehezek lesznek…, de… az általam látott áldásokra és csodákra összpontosítok. […]
Jelenleg… lehetetlennek tűnhet valaha is megbocsátanunk azoknak, akik oly nagy pusztítást és kárt okoztak…, Krisztus tanítványaként azonban hiszek abban, hogy képes leszek megbocsátani…
Nem tudom, hogy mi mindent hoz a jövő, azt viszont tudom, hogy a szövetségeink megtartása lehetővé teszi, hogy a Lélek folyamatosan velünk legyen, …biztosítva számunkra, hogy még a nehéz időkben is örömet és reményt érezhessünk.”25
Az örök élet és a celesztiális dicsőség ígérete
Fivérek és nővérek! Megáldattam azzal, hogy bőségesen részesültem szeretett Szabadítónk, Jézus Krisztus szeretetében. Tudom, hogy Ő él és irányítja az Ő szent munkáját. Nem tudom teljesen szavakba önteni az Iránta érzett szeretetemet.
Mindannyian a „szövetség gyermekei” vagyunk, az egész földön megtalálhatóak vagyunk, minden földrész országaiban és társadalmaiban, szám szerint több millióan, miközben várjuk Urunk és Szabadítónk dicsőséges visszatértét. Világosságként ragyogva a körülöttünk lévőknek, tudatosan alakítjuk a vágyainkat, gondolatainkat, választásainkat és tetteinket. Teljes szívünkből arra törekedve, hogy megismerjük és szeressük a Szabadítót, különválunk a világtól az Istennel kötött szövetségeink révén; egyediek, különlegesek és nem mindennapiak vagyunk, miközben tiszteljük Őt és az Ő tanításait, anélkül, hogy elszigetelnénk magunkat a más hitet valló emberektől.
Csodálatos utazás búzának lenni a konkoly között, időnként szívfájdalommal telve, azonban mindig megnyugvást nyerve abból, ahogy a hitünk egyre érettebben és biztosabban ülepszik le bennünk. Amikor engeditek, hogy a Szabadító iránti szeretetetek és az Ő irántatok való szeretete mélyen beivódjon a szívetekbe, megígérem nektek, hogy még több önbizalommal, békességgel és örömmel tudtok szembenézni életetek kihívásaival. Továbbá a Szabadító megígérte, hogy „össze [fogom] gyűjten[i] népemet, a búza és a konkoly példázata szerint, hogy a búza biztonságba kerülhessen a csűrökben, hogy örök élete legyen, és celesztiális dicsőséggel koronáztasson meg”26. Jézus Krisztus nevében, ámen.