Általános konferencia
Keretrendszer a személyes kinyilatkoztatáshoz
2022. októberi általános konferencia


12:41

Keretrendszer a személyes kinyilatkoztatáshoz

Meg kell értenünk azt a keretet, amelyen belül a Szentlélek működik. Amikor a keretrendszeren belül munkálkodunk, a Szentlélek bámulatos meglátásokat szabadíthat fel számunkra.

Sokatokhoz hasonlóan Dieter F. Uchtdorf elder rám is nagy hatással volt az évek során. Ez megmagyarázza – legalábbis részben –, hogy miről fogok beszélni.1 Így hát elnézését kérve…

A jól képzett repülőgép-pilóták a gépük képességein belül repülnek, és követik a légiforgalmi irányítók utasításait a kifutópályák használatát, valamint a repülési útvonalat illetően. Egyszerűen fogalmazva: a pilóták egy keretrendszeren belül dolgoznak. Függetlenül attól, hogy mennyire zseniálisak vagy tehetségesek, a pilóták csak ezen a keretrendszeren belül repülve tudják biztonságban szabadjára engedni a repülőgépekben rejlő hatalmas lehetőségeket, mellyel véghez viszik azok csodálatos céljait.

Hasonlóképpen mi is egy keretrendszeren belül kapunk személyes kinyilatkoztatást. A keresztelkedést követően elnyerünk egy fenséges, ugyanakkor praktikus ajándékot: a Szentlélek ajándékát.2 Miközben igyekszünk a szövetség ösvényén maradni3, a Szentlélek „minden olyan dolgot meg fog mutatni nek[ünk], amit meg kell tenn[ünk]”.4 Amikor elbizonytalanodunk vagy nyugtalanít minket valami, Isten segítségét kérhetjük.5 A Szabadító ígérete nem is lehetne ennél világosabb: „Kérjetek és adatik néktek; …mert a ki kér, mind kap”6. A Szentlélek segítségével isteni természetünket az örökkévaló rendeltetésünkké alakíthatjuk át.7

A Szentlélek által érkező személyes kinyilatkoztatás ígérete pont olyan ámulatba ejtő, mint egy repülőgép repülés közben. A repülőgép-pilótákhoz hasonlóan nekünk is meg kell értenünk azt a keretrendszert, amelyen belül a Szentlélek működik és személyes kinyilatkoztatást nyújt. Amikor a keretrendszeren belül munkálkodunk, a Szentlélek bámulatos meglátásokat, útmutatást és vigaszt szabadíthat fel számunkra. Azon az adott keretrendszeren kívül a zsenialitásunk vagy tehetségünk ellenére is megtéveszthetnek minket, és akár le is zuhanhatunk és kiéghetünk.

A szentírások teszik ki a személyes kinyilatkoztatás e keretrendszerének első alkotóelemét.8 Elősegíti a személyes kinyilatkoztatást, ha lakmározunk Krisztus szentírásokban található szavain. Robert D. Hales elder ezt mondta: „[A]mikor Istenhez akarunk szólni, imádkozunk. És amikor azt szeretnénk, hogy Ő szóljon hozzánk, kutatjuk a szentírásokat.”9

A szentírások azt is megtanítják nekünk, hogyan kaphatunk személyes kinyilatkoztatást.10 Valamint azt kérjük, ami helyes és jó11, nem pedig azt, ami ellenkezik Isten akaratával12. Nem kérünk rosszul, helytelen szándékkal abból a célból, hogy érvényesítsük a saját akaratunkat vagy kielégítsük a saját élvezeteinket.13 Legfőképpen pedig Jézus Krisztus nevében kell kérnünk Mennyei Atyától14, híve abban, hogy kapni fogunk.15

A keretrendszer második alkotóeleme az, hogy csak a saját hatáskörünkön belül kapunk személyes kinyilatkoztatást, mások előjogait tekintve nem. Más szavakkal: a nekünk kijelölt kifutópályáról szállunk fel, és csak oda is szállunk le. A jól meghatározott kifutópályák fontosságát már a visszaállítás történetének a korai szakaszában is megtanulták. Hiram Page, a Mormon könyve nyolc tanújának az egyike azt állította, hogy ő olyan kinyilatkoztatásokat kap, amelyek az egész egyházra vonatkoznak. Számos egyháztagot megtévesztett és rossz irányba befolyásolt.

Válaszként az Úr kinyilatkoztatta, hogy „senki nem jelöltetik ki parancsolatok és kinyilatkoztatások elnyerésére ebben az egyházban, csak… Joseph Smith szolgám, …mígnem mást nevezek ki… őhelyette”16. Az egyházra vonatkozó tan, parancsolatok és kinyilatkoztatás elnyerése az élő próféta előjoga, aki az Úr Jézus Krisztustól kapja azokat.17 Az a próféta kifutópályája.

Évekkel ezelőtt felhívott egy személy, akit birtokháborításért letartóztattak. Elmondta nekem, hogy kinyilatkoztatást kapott, mely szerint egy további szentírás van elrejtve annak az épületnek a földszintje alatt, ahová megpróbált bejutni. Azt állította, tudja, hogy miután megszerezte volna ezt a további szentírást, elnyerte volna a fordítás ajándékát, előhozott volna egy új szentírást, és átformálta volna az egyház tanát és irányát. Elmondtam neki, hogy téved, de ő könyörgött, hogy imádkozzak róla. Azt válaszoltam, hogy nem fogok. Elkezdett gyalázkodni, aztán letette a telefont.18

Egyetlen egyszerű, ám mélyreható oka volt annak, hogy miért nem kellett imádkoznom a kéréséről: csak a próféta kap kinyilatkoztatást az egyházra vonatkozóan. Ellentmondana Isten rendjének19, ha mások olyan kinyilatkoztatást kapnának, amely a próféta kifutópályájához tartozik.

A személyes kinyilatkoztatás jogosan az egyéneket illeti meg. Kinyilatkoztatást kaphattok például arról, hogy hol éljetek, milyen hivatást válasszatok vagy kivel házasodjatok össze.20 Az egyházi vezetők taníthatják a tant és megoszthatnak sugalmazott tanácsokat, azonban e döntések meghozataláért ti vagytok a felelősek. Ezt a kinyilatkoztatást nektek kell megkapnotok – ez a ti kifutópályátok.

A keretrendszer harmadik alkotóeleme az, hogy a személyes kinyilatkoztatás összhangban fog állni Isten parancsolataival és a Vele megkötött szövetségeinkkel. Vegyünk például egy imát, amely valahogy így hangzik: „Mennyei Atya! Az egyházi gyűlések unalmasak. Hódolhatnék Neked a sabbat napján a hegyekben vagy a tengerparton? Kaphatnék felmentést az alól, hogy istentiszteletre járjak és vegyek az úrvacsorából, úgy, hogy közben mégis részesüljek a sabbat napja megszenteléséért járó megígért áldásokban?”21 Egy ilyen imára feleletként Istentől erre a válaszra számíthatunk: „Gyermekem! Már kinyilatkoztattam a sabbat napját illető akaratomat.”

Amikor olyan dologról kérünk kinyilatkoztatást, amelyről Isten már világos útmutatást adott, akkor megnyitjuk az utat az előtt, hogy félreértelmezzük az érzéseinket, és azt halljuk, amit hallani akarunk. Egy férfi egyszer arról mesélt nekem, hogy mennyire küzd a családja pénzügyi helyzetének a megszilárdításával. Az az ötlete támadt, hogy megoldásként pénzt fog sikkasztani; imádkozott róla, és úgy érezte, helyeslő kinyilatkoztatást kapott válaszként. Tudtam, hogy megtévesztették, hiszen Isten egyik parancsolatával ellentétes kinyilatkoztatásra törekedett. Joseph Smith próféta így figyelmeztetett: „Semmi nem tesz nagyobb kárt az emberek gyermekeiben annál, mint amikor egy hamis lélek hatása alatt vannak, miközben azt hiszik, hogy Isten Lelke van velük.”22

Néhányan esetleg megjegyezhetik, hogy Nefi is megszegett egy parancsolatot, amikor megölte Lábánt. Ez a kivétel azonban nem érvényteleníti a szabályt – azt a szabályt, mely szerint a személyes kinyilatkoztatás összhangban fog állni Isten parancsolataival. Nincs olyan egyszerű magyarázat erre az esetre, amely teljes mértékben kielégítő lenne, de hadd emeljek ki néhány tényezőt. Az eset nem azzal kezdődött, hogy Nefi megkérdezte, megölheti-e Lábánt. Nem akarta ezt tenni. Lábán megölése nem Nefi személyes javát szolgálta, hanem azt, hogy szentírásokat biztosítson egy jövőbeli nemzedéknek és egy szövetséges népnek. És Nefi biztos volt abban, hogy ez egy kinyilatkoztatás – sőt, ebben az esetben Istentől jövő parancsolat volt.23

A keretrendszer negyedik alkotóeleme annak a felismerése, amit Isten személyesen már kinyilatkoztatott nektek, miközben nyitottak vagytok további kinyilatkoztatásra Őtőle. Ha Isten már megválaszolt egy kérdést, és a körülmények változatlanok, akkor miért számítanánk arra, hogy a válasz más lesz? 1828-ban Joseph Smith is belebotlott ebbe a problémás helyzetbe. A Mormon könyve első részét már lefordították, amikor Martin Harris, egy pártfogó és korai írnok engedélyt kért Josephtől, hogy elvigye a lefordított oldalakat, és megmutassa azokat a feleségének. Joseph nem volt biztos abban, hogy mit tegyen, így útmutatásért imádkozott. Az Úr azt mondta neki, hogy ne engedje, hogy Martin elvigye a lefordított oldalakat.

Martin megkérte Josephet, hogy újra kérdezze meg Istent. Joseph így tett, és nem meglepő módon ugyanazt a választ kapta. Martin azonban könyörgött Josephnek, hogy harmadszor is kérdezze meg, és Joseph így tett. Ez alkalommal Isten nem mondott nemet, hanem olyan, mintha így szólt volna: Joseph! Tudod, hogy miként vélekedem erről, de van saját önrendelkezésed, mely által választhatsz. A korlátozás alól feloldozva érezvén magát, Joseph úgy döntött, megengedi Martinnak, hogy elvigyen 116 oldalnyi kéziratot, és megmutassa azokat néhány családtagjának. A lefordított oldalak elvesztek, és soha nem is kerültek elő. Az Úr súlyosan megfeddte Josephet.24

Amint azt a Mormon könyve-beli próféta, Jákób tanította, Joseph megtanulta, hogy „ne arra törekedje[n], …hogy tanácsot adj[on] az Úrnak, hanem arra, hogy tanácsot kapj[on] a kezéből. Mert [Ő]… bölcsen… ad tanácsot”25. Jákób arra figyelmeztetett, hogy szerencsétlen dolgok történnek, amikor olyan dolgokat kérünk, amelyeket nem lenne szabad. Megjövendölte, hogy a jeruzsálemi nép „olyan dolgok után epeked[ik majd], amiket nem tud[n]ak megérteni”, „a célon túl” tekintenek, valamint teljességgel semmibe veszik a világ Szabadítóját.26 Megbotlottak, mert olyan dolgokat kértek, amelyeket nem akartak és nem is tudtak megérteni.

Ha már kaptunk személyes kinyilatkoztatást a saját helyzetünket illetően, és a körülmények változatlanok, akkor Isten már megválaszolta a kérdéseteket.27 Például néha újra és újra bizonyosságot kérünk arról, hogy megbocsátást nyertünk. Ha bűnbánatot tartottunk, öröm és nyugodt lelkiismeret tölött el minket, valamint elnyertük bűneink bocsánatát, akkor nem kell újra kérnünk, hanem bízhatunk abban a válaszban, amelyet már megkaptunk Istentől.28

Viszont Isten korábbi válaszaiban bízva is nyitottnak kell lennünk az Istentől jövő további személyes kinyilatkoztatásra. Elvégre kevés olyan célállomása van az életnek, amely közvetlen járattal elérhető lenne. Fel kell ismernünk, hogy a személyes kinyilatkoztatás sorról sorra, előírásról előírásra érkezik29, s hogy a kinyilatkoztatott útmutatás akár fokozatos is lehet, és gyakran az is30.

A személyes kinyilatkoztatás keretrendszerének az alkotóelemei fedik és kölcsönösen megerősítik egymást. E kereten belül azonban a Szentlélek minden olyan dolgot ki tud és ki is fog nyilatkoztatni, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy felszárnyaljunk a szövetség ösvényére, és megtartsuk rajta a lendületünket. Így megáldathatunk Jézus Krisztus hatalmával, hogy azzá válhassunk, akivé Mennyei Atyánk szeretné, ha válnánk. Arra kérlek benneteket, hogy legyen önbizalmatok ahhoz, hogy igényt tartsatok személyes kinyilatkoztatásra önmagatok számára, megértve, amit Isten már kinyilatkoztatott, összhangban az Ő kijelölt prófétáin keresztül adott szentírásokkal és parancsolatokkal, valamint a saját hatáskörötökön és önrendelkezéseteken belül. Tudom, hogy a Szentlélek minden olyan dolgot meg tud és meg is fog mutatni nektek, amelyet meg kell tennetek.31 Jézus Krisztus nevében, ámen.

Jegyzetek

  1. Dieter F. Uchtdorf elder következetesen és eredményesen használ repülőkhöz kapcsolódó hasonlatokat fontos evangéliumi tantételek tanítására. Nemrégiben például az Egy tanító ellenőrzőlistája című tanításában a pilóták felszállás előtti ellenőrzőlistáit a Szabadítóhoz hasonló tanítással kötötte össze ([közvetítés tanítóknak, 2022. június 12.], broadcasts.ChurchofJesusChrist.org).

  2. A Szentlélek az Istenség harmadik tagja. Gyakran nevezik Léleknek vagy Isten Lelkének, és létfontosságú szerepeket tölt be a szabadítás tervében. Tanúbizonyságot tesz az Atyáról és a Fiúról, kinyilatkoztatja az igazságot minden dologról, megszenteli azokat, akik bűnbánatot tartottak és megkeresztelkedtek, valamint Ő az ígéret Szent Lelke (lásd Szentíráskalauz: Szentlélek, JezusKrisztusEgyhaza.org).

  3. Lásd 2 Nefi 31:19–21; Móziás 4:8. Nincs más mód arra, hogy „meg lehe[ssen minket] szabadítani Isten királyságában”. Azt kívánni, hogy ez ne így legyen, még nem teremt hozzá egy másik ösvényt.

  4. 2 Nefi 32:5; lásd még Tan és szövetségek 84:43–44.

  5. Lásd 2 Nefi 32:4; Russell M. Nelson: Az egyházra vonatkozó kinyilatkoztatás, az életünkre vonatkozó kinyilatkoztatásLiahóna, 2018. máj. 93–96.

  6. Máté 7:7–8.

  7. Lásd A család: Kiáltvány a világhoz; A Fiatal Nők alapeszméje; Általános kézikönyv: Szolgálat Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában, 27.0; 27.2, JezusKrisztusEgyhaza.org.

  8. Lásd 2 Nefi 32:3.

  9. Robert D. Hales: Szentírások: Isten ereje a szabadulásunkhoz. Liahóna, 2006. nov. 26–27.

  10. A szentírások azt tanítják, hogy a Szentlélek hangja olyan szelíd és halk, mint egy suttogás – nem pedig hangos vagy zajos; egyszerű, csendes és világos; lehet átható és égető; hatással van az elmére és a szívre is; békességet, örömöt és reményt kelt – nem pedig félelmet, szorongást és aggodalmat; arra hív minket, hogy jót tegyünk, ne gonoszt; továbbá megvilágosít és kellemes – nem pedig misztikus. Lásd 1 Királyok 19:11–12; Omni 1:25; Alma 32:28; Hélamán 5:30–33; 3 Nefi 11:3; Moróni 7:16–17; Tan és szövetségek 6:22–24; 8:2–3; 9:8–9; 11:12–14; 85:6; Boyd K. Packer, “The Candle of the Lord,” Ensign, Jan. 1983, 51–56; Russell M. Nelson: Őt hallgasd! Liahóna, 2020. máj. 88–92.; Russell M. Nelson: Fogadjátok hittel a jövőt! Liahóna, 2020. nov. 73–76.; Russell M. Nelson: Az egyházra vonatkozó kinyilatkoztatás, az életünkre vonatkozó kinyilatkoztatás. 93–96.

  11. Lásd 3 Nefi 18:20; Moróni 7:26; Tan és szövetségek 88:64–65.

  12. Lásd Hélamán 10:5; Tan és szövetségek 46:30.

  13. Lásd Jakab 4:3; lásd még ugyanezt a hivatkozást a New International Version-féle fordításban; 2 Nefi 4:35; Tan és szövetségek 8:10; 46:7; 88:64–65.

  14. Lásd Tan és szövetségek 88:64–65; Szentíráskalauz: ima, scriptures.ChurchofJesusChrist.org.

  15. Lásd 3 Nefi 18:20; Moróni 7:26.

  16. Tan és szövetségek 28:2, 7.

  17. Lásd Tan és szövetségek 21:4–5.

  18. Szerencsére megszervezték, hogy megkapja azt a segítséget és kezelést, amelyre igazán szüksége volt.

  19. Lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith (2007), 205.

  20. Lásd Thomas S. Monson, “Whom Shall I Marry?,” New Era, Oct. 2004, 4.

  21. Tan és szövetségek 59:9–16.

  22. Joseph Smith, in Times and Seasons, Apr. 1, 1842, 744, josephsmithpapers.org.

  23. Gyakran előfordul, hogy az Úr megváltoztatja vagy módosítja a kinyilatkoztatott parancsolatait, vagy tesz alóluk kivételt, de ezt prófétai kinyilatkoztatáson keresztül teszi, nem pedig személyes kinyilatkoztatáson keresztül. A prófétai kinyilatkoztatás Isten megfelelően kijelölt prófétáján keresztül érkezik, Isten bölcsessége és megértése szerint. E kivételek közé tartozik az Úr Mózesnek és Józsuénak adott arra vonatkozó kinyilatkoztatása, hogy öljék meg Kánaán földjének a lakóit, azon parancsolata ellenére is, hogy „Ne ölj” (2 Mózes 20:13). Az Úr az Ő prófétáján keresztül meg tudja és meg is fogja változtatni az Ő parancsolatait az Ő saját céljai érdekében. Nekünk azonban nem szabad személyes kinyilatkoztatáson keresztül sem megváltoztatnunk, sem figyelmen kívül hagynunk azokat a lefektetett parancsolatokat, amelyeket Isten a prófétán keresztül kinyilatkoztatott az Ő egyházának.

    Lásd 1 Nefi 4:12–18; a téma teljesebb kifejtéséért lásd Joseph Spencer, 1st Nephi: A Brief Theological Introduction (2020) 66–80.

  24. A kézirat 116 oldaláról szóló teljes beszámolóért lásd: Szentek: Jézus Krisztus egyházának története az utolsó napokban. 1. köt.: Az igazság jelzászlaja, 1815–1846 (2018), 44–53.; lásd még Tan és szövetségek 3:5–15; 10:1–5.

  25. Jákób 4:10.

  26. Lásd Jákób 4:14–16.

  27. Joseph Smith így tanított: „[S]oha nem kérünk Isten kezétől különleges kinyilatkoztatást, csakis akkor, ha nincs még előző kinyilatkoztatás, mely illene az ügyre” (in History, 1838–1856 [Manuscript History of the Church], volume A-1, 286–87, josephsmithpapers.org).

  28. Lásd Móziás 4:3. Ha őszinte és szándékos bűnbánatot követően továbbra is bűntudatot és megbánást érzünk, akkor az többnyire amiatt van, mert nincs elég hitünk Jézus Krisztusban és abban a képességében, hogy Ő teljes mértékben meg tud nekünk bocsátani és meg tud minket gyógyítani. Néha úgy véljük, hogy a megbocsátás másoknak szól, de ránk nem teljesen vonatkozik. Ez egyszerűen csak a hit hiánya abban, amit a Szabadító az Ő végtelen engesztelése miatt véghez tud vinni.

  29. Lásd Ésaiás 28:10; 2 Nefi 28:30; David A. Bednar, “Line upon Line, Precept upon Precept,” New Era, Sept. 2010, 3–7.

  30. Ha azonban Isten nem adott még nektek kinyilatkoztatást, akkor folytassátok a kérdezést. Amint azt Richard G. Scott elder tanította: „[H]aladj előre bizalommal. […] Amikor igazlelkű életet élsz és bizalommal cselekszel, Isten nem fogja megengedni, hogy túl messze menj anélkül, hogy ne adna figyelmeztető benyomást, ha rossz döntést hoztál” (Az ima mennyei ajándékának használata. Liahóna, 2007. máj. 10.).

  31. Lásd 2 Nefi 32:5.