Kis dolog
Középiskolás koromban csatlakoztam az egyházhoz, és én voltam az egyedüli egyháztag a családomban. Nehéz volt az átmenet az egyházi életbe, és sok tevékenységet és elhívást szokatlannak találtam. Így amikor másodéves egyetemistaként első alkalommal kértek fel, hogy látogató tanító legyek, nehéz volt megértenem, hogy az pontosan mit is jelent. Társam egy hithű fiatal édesanya, Bray nőtestvér volt (a neveket megváltoztattuk), és könnyű volt hagynom, hogy ő hozza létre a találkozókat, ő irányítsa látogatásainkat, és ő viselje gondját a nőtestvéreinknek. Az egyik nőtestvér különösen nagy kihívásnak bizonyult. Cassie kevésbé volt aktív. A barátjával élt, és akkor várták első gyermeküket. Mindig szomorúnak vagy gondterheltnek tűnt.
Az egyik vasárnap a gyülekezeti elnökség megkért minket, hogy hívjunk meg mindenkit a látogató tanítási listánkról egy aznap este tartandó misszionáriusi esti beszélgetésre. „Semmi probléma – gondoltam én. – Majd Bray nőtestvér felhívja Cassie-t.” Végigpásztáztam a kápolnát. Bray nőtestvér vidéken volt aznap, így hát nem valószínű, hogy bárkit is fel fog hívni.
Amikor istentisztelet után hazaértem, éreztem, hogy a Szentlélek így unszol: „Hívd fel Cassie-t!” Elszántan nemet mondtam. Úgysem jön el, még ha fel is hívom! De a Szentlélek másodszor is erősen ezt sugallta: „Hívd fel Cassie-t!” Ismét csak elhessegettem a gondolatot. Végül aztán már lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni a Szentlelket, így hát nagy kelletlenül tárcsáztam a számát – de a vonal másik felén csak egy üzenetrögzítő válaszolt. „Tessék – gondoltam –, tudtam, hogy semmi értelme.” Hagytam egy üzenetet Cassie-nek és a barátjának, Willnek, hogy aznap este lesz egy esti beszélgetés, amin örömmel látnánk őket.
Az esti beszélgetésen észrevettem, hogy bár elég sokan voltak, Cassie és Will nem jött el. „Tudtam, hogy úgysem jönnek el” – gondoltam meglehetősen önelégülten. Az esti beszélgetésből már alig 10 perc volt hátra, amikor nagy meglepetésemre láttam Cassie-t és Willt belépni a kápolnába. A misszionáriusok csendben felálltak, és elmentek velük. „Nocsak!” – mondtam magamban.
Nemsokára elérkezett a karácsonyi szünet, ami alatt az otthoni egyházközségembe jártam. Amikor egy hónap múlva visszatértem az egyetemi egyházközségembe, az egyik egyháztag izgatottan szaladt oda hozzám, és megkérdezte, ott leszek-e az aznap esti keresztelőn. „Persze – feleltem –, de ki keresztelkedik meg?” A válasz így hangzott: „Will, Cassie férje.” Férje??? Azon nyomban Cassie keresésére indultam.
Amikor rájuk találtam, gratuláltam nekik a házasságkötésükhöz és Will keresztelőjéhez, és megkérdeztem, hogy történt mindez. „Emlékszel az esti beszélgetésre, amire meghívtál minket? – kérdezett vissza Cassie. – Későn értünk oda, így az elderek egy másik terembe kísértek, és megmutattak egy videofilmet. Willnek annyira tetszett, hogy azt mondta, szeretné, ha tanítanák neki a beszélgetéseket. Összeházasodtunk, és Will ma megkeresztelkedik.” Nagy alázatot éreztem, és nagyon szégyelltem magam, mégis nagy ámulattal töltött el, hogy Mennyei Atyánk mennyire szereti minden egyes gyermekét.
De a történetnek ezzel még nincs vége. Nemrég lehetőségem adódott, hogy hat év elteltével visszatérjek egyetemi egyházközségembe. Nagyon izgatott voltam, hogy olyan sok ismerős arcot láthatok, és hogy bemutathatom régi barátaimat férjemnek és két kisgyermekemnek.
Ahogy átmentem az előtéren, láttam valakit, aki ismerősnek tűnt, de mégis valahogy más volt. „Ugye mi ismerjük egymást” – kérdeztem. „Igen, Cassie vagyok. Te voltál a látogató tanítóm. Emlékszel Willre, ugye?” Ezzel a balján álló férfira mutatott, majd odahívott magához két kisgyermeket. „Ők pedig a gyerekeink.” Boldognak, békésnek és magabiztosnak tűnt. Elmondta, hogy az Elemi elnökségében szolgál. „Volt már lehetőségetek elmenni a templomba?” – kérdeztem. „Melyikbe? – kérdezett vissza mosolyogva. – Chicagóba? Detroitba? Nauvoo-ba? Már mindegyikben jártunk.”
Ez a találkozás ismét emlékeztetett arra, hogy „kicsi, egyszerű eszközökkel nagy dolgokat lehet véghezvinni” (Alma 37:6) – még olyan kis dolgokkal is, mint egy telefonhívás.
Shannon Vanderspool Watson az Illinois Buffalo Grove Cövek Lake Villa 2. számú Egyházközségének tagja.