Nem érdekel az egyház!
Tanintoa Sexton, Marshall-szigetek
A feleségem megkérdezte, taníthatják-e a misszionáriusok a fiainkat. Én nem akartam, hogy bármi közöm legyen az egyházhoz, de nem mondtam nemet, mert a feleségem már egyháztag volt.
A misszionáriusok heti kétszer kezdtek járni hozzánk – én ilyenkor mindig átmentem a barátomékhoz a szomszédba. A barátom egy másik keresztény egyház hithű tagja volt. Mindig, mikor átmentem hozzá, ő a Bibliáról akart beszélgetni velem. Mondtam neki, hogy nem nagyon érdekel az ilyesmi, és nem szeretném tanulmányozni a vallást. De mindig győzködött, míg végül igent mondtam. Így hát hosszú ideig tanulmányoztam barátommal a Bibliát, míg a misszionáriusok a fiaimat tanították.
Egy napon a misszionáriusok szokás szerint újra eljöttek hozzánk, de ahelyett, hogy elmentem volna otthonról, úgy döntöttem, a másik szobában maradok. Amikor a misszionáriusok tanítani kezdték a fiaimat, egyszer csak azon kaptam magam, érdekel, amit mondanak. Így hát egyre közelebb mentem az ajtóhoz, hogy még jobban halljam őket. Az apostolokról és prófétákról tanították őket.
Később rájöttem, hogy szeretnék még többet tanulni az evangéliumról. Beszéltem a misszionáriusokkal, és úgy döntöttem, hogy szeretnék leckéket venni tőlük – titokban. A feleségem ott volt velem, de senki más nem tudott róla.
Így amikor a misszionáriusok heti kétszer eljöttek tanítani a fiainkat, én továbbra is átmentem a barátomhoz. Engem pedig egy másik napon tanítottak.
Egy napon a barátom valami negatív megjegyzést tett az egyházra, én pedig megvédtem. Mint ahogy a Marshall-szigeteken sokan, ő sem tudott sokat az egyházról, és félreértett valamit az utolsó napi szentek egyik hitelvével kapcsolatban. Amikor más rossz dolgokat is mondott, újra megvédtem az egyházat.
Ez így ment hét hónapon át. Aztán egy napon felismertem, hogy a Szentlélek már megerősítette bennem, hogy minden, amit a misszionáriusok tanítanak, igaz. Rájöttem, hogy meg kell keresztelkednem, bár még mindig nagyon keveset tudtam az evangéliumról.
2007-ben, miután megkeresztelkedtem, nagyon boldog voltam. Pénzt gyűjtöttünk hogy eljuthassunk a Hawaii templomba, ahol 2008-ban összepecsételtek a feleségemmel és három gyermekünkkel.
Óriási hatással volt az életemre, hogy az egyház tagja lettem. Úgy döntöttem, hogy eljövök az étteremből, ahol másodállásban dolgoztam a szórakoztatóiparban, mert mindig nagyon későn értem haza, és a ruháimba beleivódott a dohányszag. Annak ellenére, hogy így elestünk az extra jövedelemtől, az Úr gondoskodott rólunk.
Az általam érzett Léleknek és a kapott áldásoknak köszönhetően tudom, hogy az egyház igaz, és hogy Joseph Smith Isten prófétája.