Egyenesen áthajózva a Marshall-szigeteken
Miközben áthajózunk az élet sziklás zátonyai közt, mindannyiunknak segítségére vannak azok a hithű egyháztagok, akik segítenek megtalálni a mennyei otthonunkba visszavezető utat.
A tengerészeket egykor a nap, a hold és a csillagok állása segítette átkelni a vizeken. Éjszaka a sarkcsillagon tartották a szemüket, hiszen annak mozdulatlan helyzete egy égi horgonyt jelentett a tengerészeknek, elősegítve, hogy egyenes útvonalon hajózhassanak rendeltetési helyükig.
A Csendes-óceáni térségben található Marshall-szigeteken azonban a tengerészek egy másik technikát fedeztek fel. Az ott jellemző, hosszan elnyúló felületi hullámok az atollok és a szigetek között egy állandó rendszer szerint áramolnak. Egy jól képzett tengerész több száz mérföldet is képes utazni úgy az egyik szigettől vagy atolltól a másikig, hogy a hullámok – melyek mindegyike olyan, mint egy egyirányú utca – bonyolult hálózatát követi. Azok, akik tudják, hol vannak ezek a hullámok, és merre áramlanak, más utazókat is biztonságban eljuttathatnak a céljukhoz.
Nekünk, egyháztagok számára Jézus Krisztus a tökéletes példa. Az Ő igaz világossága vezet bennünket. Az ő törvényei és szertartásai az óceáni hullámokhoz hasonlóan biztonságban visszavezetnek bennünket mennyei otthonunkba. Vannak azonban más olyan emberek is, akik szolgálata és támogatása összhangban működik a Mester Kormányos szerepével. A következő történetekben három Marshall-szigeteki egyháztag osztja meg velünk, hogyan segítettek nekik mások az élet sziklás zátonyain és viharain át eljutni Krisztushoz.
Egy igazlelkű nő hatása
Hirobo Obeketang mosolyogva dől hátra a kanapéján. Ő és felesége, Linda, épp most fejezték be a családi estet négy gyermekükkel és a misszionárius nővérekkel, akiket egyúttal egy halvacsorára is meghívtak. Itt Majuróban, a Marshall-szigetek fővárosában, hagyományosan a hal szemét és farkát is elfogyasztják. Miközben Hirobo az életéről mesél, elmondja, mennyire hálás az egyházért, az evangéliumért és a családjáért, különösen a feleségéért.
2009 júniusát írjuk. Egy nappal korábban alakult meg a Marshall-szigeteki Majuro Cövek, és Hirobót elhívták az első cöveki végrehajtó titkárrá. Hirobo az új cövekelnök, Arlington Tibon jellemzése szerint „nagyon, nagyon erős”, a sziget hithű vezetőinek egyike.
De Hirobo azonnal rámutat, hogy nem olyan régen még nem ez volt a helyzet. Sőt, feleségét dicséri, mert ő volt az, aki kettejük közül az erősebb volt. Ő volt az, aki változást hozott kettejük életébe. „8 évesen keresztelkedtem, de 16 éves koromra már nem voltam igazán tevékeny egyháztag” – magyarázza Hirobo.
Néhány évvel később összeköltöztek Lindával, bár nem voltak házasok. Linda nem volt az egyház tagja. 2000-ben, nem sokkal azután, hogy Linda felfedezte, hogy Hirobo gyermekként megkeresztelkedett, érdeklődni kezdett az egyház iránt, és elkezdett találkozni a misszionárius nővérekkel.
„Két éven át tanulmányozta az evangéliumot, majd úgy döntött, megkeresztelkedik – meséli Hirobo. – Ehhez először össze kellett volna házasodnunk, de engem nem igazán érdekelt a házasság. Összezavarodtam. Elmerültem a világi kísértésekben. Nem értettem a család fontosságát, és nem igazán érdekelt senki, nem hallgattam senkire.”
Linda, bár nem volt megkeresztelkedve, az egyház normái szerint nevelte fel a gyermekeit. Minden évben kérte Hirobót, hogy házasodjanak össze, hogy végre meg tudjon keresztelkedni. A férfi azonban mindig nemet mondott. Az évek folyamán két lányuk megkeresztelkedett, de Hirobo még csak el sem ment a keresztelőjükre.
Aztán 2006-ban kilenc éves fiuk, Takao belehalt egy rohamba és az azzal járó magas lázba. A temetésre körülbelül 300 egyháztag jött el a Majuro kerületből, hogy támogatást nyújtson a családnak.
„A támogatásuk nagyon sokat jelentett nekem – mondja Hirobo. – Kezdtem arra gondolni, hogy Isten ezzel talán mondani szeretne nekem valamit.”
Kezdett rájönni, hogy ő volt az egyetlen oka annak, hogy a felesége nem tudott megkeresztelkedni, pedig ő maga már egyháztag volt. „A feleségem egyre erősebb és erősebb lett. Tényleg inspiráló volt a számomra – idézi fel.
– Így hát leültem, és végiggondoltam, hogyan éltem le az életem felét. Azt kérdeztem magamtól: »Folytatni akarom azt, amit eddig csináltam? Vagy van rá esély, hogy Istennek dolgozzam életem második felében?« Kezdtem rendszeresen imádkozni, és arra gondolni, hogy visszatérjek az egyházba, és Istennek dolgozzam.”
Hirobo elkezdett a misszionáriusokkal tanulni, és újratanulta az egyház tanát. Nelson Bleak elnök, a Marshall-szigeteki Majuro Misszió elnöke összebarátkozott vele, ahogy mások is, többek között Arlington Tibon, a kerületi elnök. Hirobo végül úgy döntött, visszatér, és a következő, amire emlékszik, hogy már nem csak az úrvacsorai gyűlésekre járt el, hanem a Vasárnapi Iskola óráira és a papsági gyűlésekre is. Hirobo végül elszánta magát.
„Amikor visszatértem, azt mondtam magamnak, »ez az! Ezt fogom tenni.« És ez teljesen megváltoztatta az életemet.”
Hirobo és Linda 2008. augusztus 30-án házasodtak össze. A férfi hamarosan megkapta az ároni papságot, és megkeresztelte a feleségét. Két hónappal később Hirobo elnyerte a melkisédeki papságot, és elhívták cöveki végrehajtó titkárnak.
Hirobo ránéz a feleségére, és mosolyog. „Alig akarta elhinni, hogy én fogom megkeresztelni – mondja. – Képzeljék csak el! Nyolc évébe telt, 2000-től 2008-ig. Csodálatos nő!”
Egy igazlelkű apa példája
Néha a vezetőnk, egy tengerészhez hasonlóan, szorosan együtt dolgozik velünk, hogy megtanítsa nekünk, mit kell tudnunk ahhoz, hogy sikeresen irányítsuk életünket. Sok esetben a tengerész úgy éri ezt el, hogy követendő példát állít elénk. Ez történt Patricia Horiuchi édesapja, Frank esetében is.
Frank, miután találkozott a misszionáriusokkal, rendszeresen meghívta őket vacsorára. Hamarosan tanítani kezdték őt a misszionáriusok. Családjában azonban senki sem akart semmilyen kapcsolatot az egyházzal. „Mindig, mikor láttuk, hogy jönnek a misszionáriusok – mondja Patricia – elszaladtunk az öcséimmel és a húgaimmal.”
Frank 2007 júliusában keresztelkedett meg. Nelson Bleak, a misszióelnök végezte a szertartást. Ez egy meghatározó pillanat volt Patricia és testvérei számára.
„Láttam, ahogy édesapám kezd megváltozni – mondja. – Tudtam, hogy ha az evangélium képes volt megérinteni édesapám szívét, akkor az enyémet is meg tudja majd, és megváltoztathatja az életemet. Így hát elhatároztam, hogy tanulok a misszionáriusokkal, ők pedig felszólítottak, hogy tanulmányozzam a Mormon könyvét és a Bibliát. A testvéremmel korábban volt egy nagy veszekedésünk, és soha nem bocsátottam meg neki. Aztán olvastam a szentírásokban, hogy ha megbocsátunk másoknak, Isten nekünk is megbocsát.” (Lásd 3 Nefi 13:14–15.)
Patricia rájött, hogy meg kell bocsátania a testvérének ahhoz, hogy megváltoztassa az életét, megtisztuljon és békére leljen. Így is tett.
„Miután megszabadultam rossz hozzáállásomtól és új emberré váltam, olyanná, aki betartja a parancsolatokat, nagyon lelkes lettem. Tudtam, hogy meg kell keresztelkednem, hogy az igaz egyházban lehessek – mondja. – Az egyház a helyes vágányra terelt. Elválasztott a rossz hatásoktól. Megtanította, hogy tiszteljem a szüleimet, hogy maradjak az iskolában, és hogy a helyes ösvényen folytassam az utam.”
Egy igazlelkű férfi hatása
Lydia Kaminaga, Hirobo Obeketanghoz hasonlóan az egyházban született, és tizenéves korában inaktívvá vált. Visszatérésének története azonban amilyen egyedi, olyan figyelemre méltó is.
Lydia és férje, Kaminaga Kaminaga az egyházban nőttek fel. „Soha semmi kétségem nem volt az egyház tanításai felől – mondja Kaminaga. – Mindig is hittem bennük.”
Lydia életútja azonban másfelé vezetett. Hetedikes korában ő volt az egyetlen mormon az iskolájában. „Úgy éreztem, kilógok. Ezért azt tettem, amit a barátaim. Rossz fontossági sorrendet állítottam fel.”
A szülei elküldték Lydiát a rokonokhoz az Egyesült Államokba, a Utah állambeli Provóba, azt remélve, hogy a hatásuk majd arra ösztönzi Lydiát, hogy az evangélium szerint éljen. Noha tanult egyet s mást, ami segített neki későbbi életében, akkor még nem érdekelte az egyház.
Lydia 2002 januárjában költözött vissza a Marshall-szigetekre, csupán egy hónappal azután, hogy Kaminaga visszatért a Japánban teljesített missziójából. Nem sokkal ezután találkoztak. Bár Lydia nem élt az egyház normái szerint, Kaminaga rendszeresen járt hozzájuk. Úgy tett, mintha Lydia unokaöccséhez, Gary Zackioushoz jönne látogatóba.
Kaminaga végül elhatározta, hogy megkérdezi a lány szüleitől, hogy randevúzhat-e Lydiával. Biztosította őket, hogy ezek tartalmas, erkölcsileg tiszta tevékenységek lesznek. Bár kezdetben megpróbálták eltántorítani ettől, Kaminaga így meséli: „Végül azt mondtam nekik, hogy még mindig van esély rá, hogy megváltozzon. Amikor ezt mondtam, a szobában teljesen megváltozott a légkör. Az édesapja sírva fakadt, és így válaszolt: »Mindig is szerettem volna, ha visszajön az egyházba. Megpróbálhatod.«”
Lydia eleinte nem vette komolyan Kaminaga közeledését. Végtére is a fiú egy rendes, visszatért misszionárius volt, ő pedig nem volt aktív.
„De ő látott bennem valamit, amit én nem” – magyarázza Lydia. Mivel a lány éppen nem járt senkivel, beleegyezett a randiba. „Ő hozott vissza engem. Mivel a barátnője voltam, rendeznem kellett a normáimat. Emlékeztetett engem a keresztelkedéskor megkötött szövetségeimre. Emlékeztetett mindazon dolgokra, melyek már nagyon hiányoztak, mint például a szentírások olvasása és a családi estek. Kaminagával különböző szolgálattal kapcsolatos projektekben vettünk részt. Olvastuk a Mormon könyvét. Eljártunk az esti beszélgetésekre. Megmutatta, hogyan éljek másképpen. Az istentiszteletre járás pedig nem csak az úrvacsorát, hanem a Vasárnapi Iskolát és a segítőegyleti gyűléseket is jelentette.”
A tartalmas és felemelő randevúkon együtt töltött idő során Lydia élete kezdett megváltozni, és megerősödött a bizonysága. Azért még volt mit helyrehoznia.
„Nehéz volt visszatérni – vallotta be. – A bűnbánat nem könnyű, de nagyon erős bizonyságom van a bűnbánatról. A randevúzásunk célja főleg az volt, hogy jobban megismerjük egymást, és hogy visszatérjek az egyházba, hogy másképp lássam a dolgokat.”
„A randevúzás a kapcsolatokról szól” – tette hozzá Kaminaga.
Lydia és Kaminaga 2002. november 28-án házasodtak össze. Egy évvel később összepecsételték őket a Hawaii Laie templomban, és jelentkeztek a Brigham Young Egyetem–Hawaii-ra. Jelenleg a Marshall-szigeteken élnek három gyermekükkel. Lydia az egyházközségben a fiatal férfiak és fiatal nők vasárnapi iskolai tanáraként szolgál, Kaminaga pedig a Fiatal Férfiak elnökeként.
Ahogyan azt Hirobo, Patricia és Lydia példája mutatja, ha türelmet gyakorlunk és kitartóak vagyunk, továbbá az Úr áldásaira törekszünk, sok minden lehetővé válik. Azok, akik követik a Szabadítót és hallgatnak a Szentlélek sugalmazásaira, az ősi tengerészekhez hasonlóan képesek hazavezetni az utazókat, megváltoztatva ezzel egy másik ember életét.
Balra fent: Hirobo Obeketang (az előző oldalon a családjával is látható) szállodaigazgatóként dolgozik. Lent: Patricia Horiuchi a Marshall-szigeteken 2009 júniusában elsőként megtartott fiatal felnőttek konferenciájának egyik vezetője volt (jobbra lent).
„Erős bizonyságom van a bűnbánatról” – mondja Lydia Kaminaga, aki a képen férjével, Kaminagával és lányukkal, Wellisával látható.
Fotók: Joshua J. Perkey, kivéve, ahol másként van feltüntetve. Fénykép a hajóról © Getty Images