Krisztusról beszélünk
Tarts bűnbánatot, fordulj az Úrhoz, és gyógyulj meg!
„Íme, aki megbánta bűneit, annak megbocsáttatik, és én, az Úr, nem emlékszem azokra többé” (T&Sz 58:42).
Nemrégiben egy derék, hithű hölgy ismerősöm komolyan megsérült egy autóbalesetben. Többek között bordatörést és csigolyatörést is szenvedett. A rehabilitációja során hát- és nyakmerevítőt kellett viselnie, hogy ne tudja mozgatni azokat. A merevítő nagyon kényelmetlennek tűnt. De szükséges volt, mert biztosította a feltételeket ahhoz, hogy a háta és a nyaka meg tudjon gyógyulni.
A bűnbánat is ilyen, mint ez a merevítő. Amikor bűnt követünk el, akkor megsérül a lelkünk, és isteni gyógykezelésre van szükségünk, hogy újra egészségesek lehessünk. A bűnbánat biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy a Szabadító az engesztelés hatalma által meggyógyítson bennünket (lásd 3 Nefi 9:13). Ha a bűnbánat néhány része nem is kényelmes – mint például a hátmerevítő –, nekünk akkor is bűnbánatot kell tartanunk.
Dieter F. Uchtdorf elnök, második tanácsos az Első Elnökségben, a következőt tanította: „Az igaz bűnbánat visszavezet bennünket a helyes cselekedetekhez. Ahhoz, hogy igaz bűnbánatot tartsunk, fel kell ismernünk a bűneinket, lelkiismeret-furdalást vagy isteni szomorúságot kell éreznünk, és meg kell vallanunk e bűnöket Istennek. Amennyiben komolyak a bűneink, egy felhatalmazott papsági vezetőnek is meg kell őket vallanunk. Kérnünk kell Istent, hogy bocsásson meg nekünk, és mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy helyrehozzuk a cselekedeteink által okozott kárt. A bűnbánat a gondolkodásmód és a szív változását jelenti – abbahagyjuk azokat a dolgokat, amelyek rosszak, és elkezdjük azokat, amelyek helyesek. Egy újfajta hozzáállást eredményez bennünk Isten, önmagunk és úgy általában az élet iránt.”1
Amikor sikeresen végigmegyünk a bűnbánat folyamatán, az eredmény gyógyulás, megkönnyebbülés és boldogság. Dorothy J. R. White ezt írta:
Nézd a könnyeket, melyek kívül csordulnak le,
de mégis a bensőnket mossák tisztára.2
Az Úr ragaszkodással, szeretettel és meggyőzéssel kér bennünket, hogy bánjuk meg bűneinket, mert szeretne meggyógyítani bennünket. Ő testileg és lelkileg szenvedett, hogy megfizessen bűneinkért, ha mi megbánjuk azokat. Elmagyarázta:
„Mert íme, én, Isten, mindenkiért elszenvedtem ezeket a dolgokat, hogy ha bűnbánatot tartanak, akkor ne szenvedjenek;
De ha nem hajlandóak bűnbánatot tartani, akkor úgy kell szenvedniük, ahogyan nekem;
Amely szenvedés nyomán, még én, Isten, mindenek közt a legnagyobb is reszkettem a fájdalomtól, és minden pórusból véreztem, és testben és lélekben is szenvedtem – és azt kívántam, hogy ne igyam ki a keserű poharat, és visszarettenjek –
Mindazonáltal dicsőség legyen az Atyának; én ittam, és befejeztem előkészületeimet az emberek gyermekeiért.
Ezért ismét megparancsolom neked, hogy tarts bűnbánatot” (T&Sz 19:16–20).
Bánjuk meg bűneinket most, forduljunk az Úrhoz, és gyógyuljunk meg!
A tékozló fiú alázatosan visszatért atyjához, és azt mondta neki: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!” (Lukács 15:21). Atyja szerettel fogadta vissza otthonába. Így fogad vissza bennünket is Mennyei Atyánk, ha megbánjuk bűneinket.
A tékozló fiú visszatérése. Készítette: James Tissot