Látogatótanítói üzenet
A Segítőegylet célja
Tanulmányozd ezt az anyagot, és ha helyénvalónak érzed, beszéld meg az általad látogatott nőtestvérekkel. A kérdések használata segíthet a nőtestvérek megerősítésében, valamint abban, hogy a Segítőegylet a saját életednek is szerves részévé váljon.
Hit • Család • Segítség
Amikor elhívták az elnökségünket, kaptunk néhány forrásanyagot a Segítőegylet történetéről. Imádságos lélekkel mindet áttanulmányoztuk, mert tudni szerettük volna, mi a Segítőegylet célja, és hogy mit vár el tőlünk az Úr. Megtudtuk, hogy az Úr abból a célból hozta létre a Segítőegyletet, hogy szervezetbe tömörítse, tanítsa és inspirálja az Ő leányait, felkészítve őket az örök élet áldásaira.
Hogy a Segítőegylet betölthesse ezt a célját, a Úr meghagyta minden egyes nőtestvérnek külön-külön és mint szervezetnek a következőket:
Hitünk és személyes igazlelkűségünk gyarapítása.
A családok megerősítése.
Segítségnyújtás az Úr és az Ő gyermekeinek szolgálata által.
Ezt a munkát csak akkor tudjuk az Úr módján végezni, ha kérjük és befogadjuk a személyes kinyilatkoztatást, majd aszerint cselekszünk. Személyes kinyilatkoztatás nélkül nem lehetünk sikeresek. Ha hallgatunk a személyes kinyilatkoztatásra, nem vallhatunk kudarcot. Nefi próféta arra int bennünket, hogy a Szentlélek „minden olyan dolgot meg fog mutatni nek[ünk], amit meg kell tenn[ünk]” (2 Nefi 32:5). Meg kell engednünk magunknak, hogy elég csendesek és halkak legyünk ahhoz, hogy meghallhassuk a Lélek hangját.
Nőtestvérek, nélkülözhetetlen szerepet játszunk Isten királyságának felépítésében, és az Úr eljövetelének előkészítésében. Sőt, az Úr munkáját nem végezhetjük el az Ő leányainak segítsége nélkül. Emiatt az Úr elvárja, hogy fokozzuk az áldozathozatalunkat. Elvárja tőlünk, hogy úgy töltsük be a Segítőegylet célját, ahogyan azelőtt még soha.
Julie B. Beck, a Segítőegylet általános elnöke.
A szentírásokból
Mózes 6:5–7; Lukács 10:30–37; Jakab 1:27; 2 Nefi 25:26; Móziás 3:12–13
Történelmünkből
A Segítőegylet 1842. június 9-én megtartott egyik gyűlésén Joseph Smith próféta azt tanította a nőtestvéreknek, hogy egyletük „nem csak a szegények segítésére, hanem a lelkek megmentésére”1 is hivatott. A Segítőegyletet kezdettől fogva ez a lelki és fizikai célkitűzéssel kapcsolatos kijelentés jellemezte. 1906-ban Joseph F. Smith elnök (1838–1918) azt tanította: „[A Segítőegyletnek] nem csupán a szegények, a betegek és a szűkölködők szükségleteivel kell törődnie, hanem kötelességének része – és pedig a nagyobbik része – az, hogy gondoskodjon a Sionban lévő anyák és leányok lelki jólétéről és szabadulásáról; ügyeljen arra, hogy senkit se hanyagoljanak el, hanem mindenkit óvjanak a csapásoktól, a balsorstól, a sötét erőktől és azoktól a gonoszságoktól, amelyek a világban fenyegetik őket.”2 2001-ben M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából újra elismételte ezt: „Ebben az egyházban minden olyan nőtestvérnek, aki szövetségeket kötött az Úrral, isteni utasítása, hogy segítsen a lelkek megmentésében, vezesse a világon lévő nőket, erősítse Sion otthonait, és építse Isten országát.”3
Fényképes illusztráció: Christina Smith